Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
{{Javasolt világörökségi helyszín}}
{{épület infobox
|név = heidelbergi várkastélyvár
|kép=A part of the Heidelberg castle ruins (Laenulfean).jpg
|képaláírás=A heidelbergi romok
[[Friedrich Hölderlin]]: Heidelberg ([[Rónay György]] fordítása)
]]
A '''heidelbergi várkastélyvár''' [[Németország]] egyik nevezetes romépülete, [[Heidelberg]] városának jelképe. A [[Königstuhl]] erdős lejtőjén a [[Worms (település)|wormsi]] érsekek 13. századi erődítménye állt, amiből mára csak egy falszakasz kora [[gótika|gótikus]] ablakai maradtak. A gótikus ''Ruprechtsbau'' [[1410]]-re, a kora reneszánsz ''Urai t'' [[1559]]-re, az érett [[reneszánsz]] ''Friedrichsbau'' [[1607]]-re készült el. A [[Rajnai Palotagrófság|pfalzi]] [[választófejedelem|választófejedelmek]] székhelye volt mindaddig, amíg a [[pfalzi örökösödési háború]]ban ''(kilencéves háború)'' – [[1689]]-ben és [[1693]]-ban – [[XIV. Lajos francia király]] katonái le nem rombolták. Gazdái tervbe vették helyreállítását, de a választófejedelem udvarának [[Mannheim]]ba költözése, valamint az [[1764]]-es, [[villám]]csapás okozta tűzeset után csak a ma is látható részeit építették újjá.
 
== Földrajzi fekvése ==
A heidelbergi kastélyvár a [[Neckar]] bal partján, a folyó és a [[Königstuhl]] közé ékelődő, északi fekvésű 80 méter magas dombon, a ''Jettenbühlön'' áll. A Kornmarkttól hegyi vasúttal is megközelíthető.
 
== A kastélyvár története ==
=== A kastélyvár eredete ===
[[Fájl:Obere_Burg_und_Dicker_Turm_Heidelberger_Schloss_Sebastian_Muenster_Kalendarium_Hebraicum_1527_(Ausschnitt).jpg|bélyegkép|right|200px|A Heidelbergi kastélyvár első ábrázolása, Sebastian Münster, 1527]]
Heidelberg városának nevét [[1147]]-ben, [[III. Konrád német király]] uralkodása idején említik először hivatalos okiratban, amikor édesapja, [[I. Frigyes sváb herceg]] és féltestvére, [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes]] úgy osztotta fel az örökséget, hogy ő kapta a [[rajna]]i területet.<ref name="Stolpmann6">{{cite book|last=Stolpmann|title=Heildelberg|pages=6.}}</ref>
 
Először [[1225]]-ben történik említés ''egy'' heidelbergi várról („''castrum in Heidelberg cum burgo ipsius castri''”), amit Henrik wormsi püspök ''(Heinrich von Worms)'' hűbéri birtokként [[(V.) Kelheimeri Lajos]]nak adományozott. A vár építői az 1214-ben a Rajnai Palotagrófsággal megajándékozott bajor hercegek és grófok voltak (Kelheimeri Lajos). Egy [[1303]]. évi okmányban említenek először ''két'' várat: a „felső várat” a Kis Gaisbergen a mai Molkenkurnál<ref>A '''Molkenkur''' az egykori gyógylétesítmény a Kis Gaisbergen. Nevének jelentése „tejsavó kúra”, ami egy különleges formája a [[böjt]]nek, ahol a kúrán résztvevők lemondanak a szilárd ételről és csak tejsavót és más folyadékokat vesznek magukhoz.</ref> és az „alsó várat” a Jettenbühlön.<ref>'''Jettenbühl''' neve Hubertus Thomas Leodosius történész és [[II. Frigyes német-római császár]] titkára szerint egy Jetta nevű jósasszonyra vezethető vissza; a hegy nevének tényleges jelentése „fiatal jószágok dombja”</ref>
 
Sokáig azt gondolták, hogy a heidelbergi kastélyvár története a [[15. század]] eleji Ruprecht-épület felállításával kezdődött, mert a kutatások és vizsgálatok során talált legrégebbire datálható építőanyag ebből az időből származott. A 19–20.&nbsp;században végrehajtott átfogó régészeti kutatások során egy válaszfalba befalazott, késő [[romanika|román]] lóhere-ívű ablaktöredéket, illetve egy kora [[gótika|gótikus]], hármas tagolású ablakot találtak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a dombon már a 13.&nbsp;század elején végeztek építési munkálatokat.<ref name="Stolpmann6"/>
 
=== Királyi kastélyvár és pápai börtön ===
Amikor 1401-ben [[Rupert német király]] lett, a kastélybanvárban olyan kevés hely volt, hogy a koronázás utáni hazatérésekor, udvartartásával az Ágoston-rendi kolostorban (ma Universitätsplatz) kellett letáboroznia. Mindenképpen szükség volt egy, az uralkodó hatalmát reprezentáló létesítményre, amely helyet ad az udvari háztartásnak és hivatalnokoknak, de ugyanakkor mint erőd védelmi feladatokat is ellát.
 
Rupert halála (1410) után, az uralma alatti területet fiai között osztották fel: a [[Rajnai Palotagrófság|Pfalzi Választófejedelemség]] törzshelyét legidősebb fia, [[III. Lajos pfalzi választófejedelem|III. Lajos]] kapta (Jánosé Pfalz-Neumarkt lett, Ottóé Pfalz-Mosbach és Istváné Pfalz-Simmern). A [[konstanzi zsinat]] után [[Zsigmond magyar király]] és német-római király (később német-római császár) megbízásából 1415-ben foglyul ejtette [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János ellenpápát]] és a heidelbergi kastélybanvárban tartotta fogva, amíg a [[mannheim]]i Eichelsheim várba nem zárták.<ref name="Stolpmann6-10">{{cite book|last=Stolpmann|title=Heildelberg|pages=6-10.}}</ref>
 
=== A mainzi örökösödési viszály ===
A [[mainz]]i örökösödési viszály <!--(vagy más néven Baden-Pfalz háború)-->[[1461]]–[[1462]]-ben a mainzi püspökségért folytatott háborús konfliktus volt, aminek során [[I. Frigyes pfalzi választófejedelem|I. Győzedelmes Frigyes]] pfalzi választófejedelem („''Pfälzer Fritz''”) foglyul ejtette és a kastélybanvárban kegyetlen körülmények között, láncra verve tartotta [[I. Károly badeni őrgróf]]ot, Georg badeni őrgrófot, [[Metz]] püspökét és V. Württembergi Ulrich grófot, amíg hajlandók nem lettek megfizetni az értük követelt váltságdíjat. I. Károly őrgrófot 25&nbsp;000 gulden megfizetésére kötelezték, valamint zálogba kellett adnia Sponheimet és pfalzi hűbérbirtoknak kellett elismernie Pfozheimet. A metzi püspöknek 45&nbsp;000 guldent kellett fizetnie. A legfontosabb az volt, hogy Frigyes biztosította választófejedelemségre vonatkozó igényét.<ref name="Stolpmann6-10" />
 
=== A reformáció és a harmincéves háború ===
{| align="right"
|[[Fájl:Heidelberger Schloss im 16 Jh aus Thesaurus Pictuarum.jpg|bélyegkép|150px|A Heidelbergi kastélyvár a 16. században]]
|[[Fájl:Heidelberger Schloss 1619 Koch und Seitz 1909.jpg|bélyegkép|150px|Heidelbergi kastélyvár, Koch und Seitz, 1619]]
|-
|[[Fájl:Torturm Heidelberg 1620 von Merian.jpg|bélyegkép|150px|Heidelberg tornyai, 1620]]
|[[Fájl:Heidelberg während des 30jährigen Krieges 1622.jpg|bélyegkép|150px|Heidelberg a harmincéves háború idején, 1622 (részlet)]]
|}
[[1518]] áprilisában [[V. Lajos pfalzi választófejedelem|V. Jámbor Lajos]] fejedelemsége idején [[Luther Márton]] is meglátogatta a kastélytvárat, amikor Heidelbergbe érkezett, hogy a város híres egyetemén előadja és megvédje téziseit. A kastélybanvárban a fejedelem testvére – Wolfgang – vezette körbe: később Luther egy barátjának írt levelében (1518. május 18.) dicsérte a kastélyvár szépségét és katonai felszerelését.
 
A [[harmincéves háború]]ban lőttek először a heidelbergi kastélyravárra. Ettől kezdve története elsősorban pusztításáról és újjáépítéséről szól.
 
[[1619]]-ben [[V. Frigyes pfalzi választófejedelem|V. Frigyes]] elfogadta [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehország]] királyi koronáját és ezzel magára vonta a [[Német-római Birodalom]] haragját. A [[fehérhegyi csata|fehérhegyi csatában]] (a harmincéves háború első jelentős ütközete, 1620. november 8.) elszenvedett vereség után nemcsak a [[Csehország|cseh]] koronát (rövid uralkodása miatt a ''Winterkönig'' – téli király – gúnynevet kapta), de a pfalzi területeit is elveszítette; csapatait elhagyta és száműzetésbe vonult. A [[Bajorország|bajor]] választófejedelem szolgálatában álló [[Johann t’Serclaes Tilly]] tábornagynak, a [[Katolikus Liga (1609)|Katolikus Liga]] parancsnokának szabad útja volt a védtelen Pfalz felé. [[1622]]. augusztus 26-án megkezdte Heidelberg lövetését, szeptember 16-án bevette a várost, majd pár nappal később a kastélytvárat is.
 
[[1633]]. május 5-én a [[Svédország|svédek]] foglalták el Heidelberget, és amikor a [[Königstuhl]]ról kezdték lőni a kastélytvárat, a császári parancsnok átadta az erődöt (1633. május 26.). Csapatai már a következő évben megpróbálták visszaszerezni az épületeket, de ez csak [[1635]] júliusában sikerült és csupán [[1649]] októberében költözött be az új uralkodó ([[I. Károly Lajos pfalzi választófejedelem|I. Károly Lajos]]) a lerombolt kastélybavárba.<ref name="Stolpmann6-10" />
 
=== A pfalzi örökösödési háború ===
[[XIV. Lajos francia király]] a gyermektelen [[II. Károly pfalzi választófejedelem|II. Károly]] választófejedelem (a Pfalz-Simmern vonal utolsó fejedelme) halála után [[Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné]]<ref>I. Károly Lajos lánya, II. Károly testvére, XIV. Lajos sógornője</ref> nevében, az örökösödési szerződés ellenére igényt tartott a pfalzi [[allódium]]ra. Ezt demonstrálandó, 1688 szeptemberében csapatokat küldött a Pfalzi Választófejedelemségbe és ezzel kezdetét vette a pfalzi örökösödési háború. Az új fejedelem [[II. Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem|II. Fülöp Vilmos]] (Pfalz-Neuburg vonal) elhagyta Heidelberget és Neuenburgba (Felső-Pfalz) költözött. A francia csapatok 1688. október 24-én vonultak be a városba és megkezdték a kifosztását. Erzsébet Saroltának nagyon fájt, hogy hazájában, az ő nevében ilyen pusztítást végeznek; férje [[Fülöp orléans-i herceg (1640–1701)|I.&nbsp;Fülöp]] Orléans hercege nagylelkűen osztogatta kegyenceinek a háborús zsákmányt.
 
Az egyesült európai hatalmak elleni tervként a francia haditanács az erődítmények és várak lerombolása és a pfalzi földek elpusztítása mellett döntött, hogy ezzel megakadályozzák az ellenség esetleges támadását innen. Amikor a csapatok elhagyták a várost (1689. március 2.), felgyújtották a kastélytvárat és a város több részét. Ahogy [[János Vilmos pfalzi választófejedelem|János Vilmos]] bevonult a letarolt Heidelbergbe, rendbe tetette a városfalakat és a tornyokat. 1691/1692-ben a franciák újból a városkapuk előtt álltak, de a város védelmi rendszere olyan jónak tűnt, hogy dolguk végezetlenül elvonultak. 1693. május 22-én viszont sikerült ismét bevenniük a várost. A kastélyvár legénysége kapitulált. A franciák a várfalakat és a tornyokat, amik az előző pusztítást megúszták, ezúttal robbantással rombolták földig.<ref name="Stolpmann6-10" />
 
=== A rezidencia Mannheimbe költözik ===
[[Fájl:Heidelberger Schloss von Friedrich Rottmann um 1800.jpg|200px|bélyegkép|right|A heidelbergi kastélyvár [[romantika|romantikus]] ábrázolása Friedrich Rottmann festményén, 1800 körül]]
A [[pfalzi örökösödési háború]]t lezáró [[rijswijki béke]]szerződés (1697) enyhülést hozott. Úgy tervezték, hogy a kastélytvárat teljesen elbontják és a használható részeket egy új palota megépítéséhez használják fel. A terv végrehajtása nehézségekbe ütközött, ezért a kastélyvár ideiglenes helyreállítása mellett döntöttek. [[III. Károly Fülöp pfalzi választófejedelem]] a teljes átépítését szerette volna megvalósítani, de pénzhiány miatt elnapolta a terv végrehajtását. A [[katolikus]] választófejedelem vitába keveredett a város [[protestáns]]aival, mert be akarta tiltani a [[heidelbergi káté]] hittéteteleit és átengedte a Szentlélek-templomot ''(Heiliggeistkirche)'' a katolikusoknak azzal a céllal, hogy egy katolikus udvari templomot hozzanak létre. Ezt a protestánsok mindenképpen meg akarták akadályozni. A vita azzal ért véget, hogy a fejedelem 1720-ban Mannheimbe helyezte át rezidenciáját és sorsára hagyta a várost; a heidelbergi kastélyvár renoválási szándékai pedig feledésbe merültek.
 
Utóda, [[IV. Károly Teodor pfalzi választófejedelem|IV. Károly Teodor]] úgy gondolta, hogy visszaköltözik a heidelbergi kastélybavárba, de 1764. június 24-én kétszer egymás után villám csapott az épületbe, a kastélyvár ismét tűz martaléka lett, amit a fejedelem rossz jelnek tekintett és elállt terveitől. A következő évtizedekben végrehajtottak ugyan egy pár szükséges felújítási munkát az épületeken, de a kastélyvár nagy része romos állapotban maradt.<ref name="Stolpmann6-10" />
[[Fájl:Carl Philipp Fohr 001.jpg|bélyegkép|left|200px|A kastélyvár, Carl Philipp Fohr festményén, 1815]]
 
=== Lassú pusztulás és romantikus lelkesedés ===
[[Fájl:Charles-de-Graimberg.jpg|thumb|right|150px|Charles de Graimberg arcképe]]
[[1777]]-ben IV. Károly Teodor [[Mannheim]]ből [[München]]be helyezte át székhelyét, így a heidelbergi kastélyvár még inkább háttérbe szorult. A fedett termekben kézművesek dolgoztak, a déli fal kockaköveit pedig elhordták és építőanyagként a [[schwetzingen]]i kastély építéséhez használták fel.
 
A [[regensburg]]i birodalmi gyűlés kiküldött birodalmi választmányának [[1803]]. [[február 25.|február 25]]-én meghozott határozata ''(Reichsdeputationshauptschluss)'' területcserék, mediatizáció<ref>'''mediatizáció''': a világi birodalmi rendek megszüntetése</ref> és szekularizáció<ref>'''szekularizáció''': az egyházi birodalmi rendek megszüntetése</ref> révén területileg újjászervezte a [[Német-római Birodalom|Német-római Birodalmat]]. Az egyetlen megmaradt egyházi fejedelemség a mainzi érseké volt, aki egyben a birodalom [[prímás]]a is lett- Több mint 100 birodalmi rend (fejedelemség) veszítette el önállóságát. Az átrendezés következtében Heidelberg és Mannheim [[Baden]]hez került. [[Károly Frigyes badeni nagyherceg]] örült a területnövekedésnek, de a heidelbergi kastélytvárat nem kívánatos ráadásnak tekintette: az épületek tovább roskadoztak, a heidelbergiek pedig – a badeni kormány engedélyével – további nagy mennyiségű követ, faanyagot és vasat, sőt szobrokat és díszítéseket hordtak el házuk építéséhez. A badeni kormány számára a kastélyvár csupán ''„változatos, ízléstelen, romos díszítésű öreg falak”'' együttesét jelentette.
 
A kastélyvár megmentője a francia [[Charles de Graimberg]] gróf volt. [[1822]]-ben Graimberg gróf önként vállalta a kastélyőrivárőri tisztséget és egy ideig az egyik épületben lakott, ahonnan jól átlátta a kastélyvár udvarát. Ő volt az első, aki törődött a kastélyvár konzerválásával és dokumentálásával. Graimberg megbízására Thomas Alfred Leger, a [[heidelbergi egyetem|Heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem]] professzora összeállította az első kastélyismertetőtvárismertetőt. A nagy számban kiadott, rajzokkal és [[rézmetszet]]ekkel bővített leírás<ref>Graimberg, Charles de: Livraison des vues de Heidelberg. Dessinées d'apres nature par Charles de Graimberg, mises en perspective par Thomas Alfred Leger, professeur d'architecture à l'université de Heidelberg, et gravées par Charles Haldenwang, graveur de la Cour de Bade. Heidelberg</ref> népszerűvé tette a kastélyromotvárromot és fellendítette az [[idegenforgalom|idegenforgalmat]] Heidelbergben.<ref name="Stolpmann6-10" />
 
=== Újjáépítés ===
[[Fájl:Heidelberger Schloss von Theodor Verhas 1856 Ausschnitt.jpg|bélyegkép|A heidelbergi várkastélyvár Theodor Verhas képén, 1856]]
Sokáig tartó vita folyt arról, hogy a kastélytvárat teljesen visszaállítsák-e eredeti állapotába. A [[Badeni Nagyhercegség]] kormányzósága [[1868]]-ban létrehozta a „''Schlossbaubürót''” (kastélyvár építésügyi hivatala) Josef Durm építési igazgató felügyelete alatt, Lulius Koch megyei építési igazgató és Fritz Seitz építész vezetésével. A hivatal feladata volt a kastélyvár állapotának lehető legpontosabb feltérképezése és ugyanakkor javaslatok készítése a főépület megőrzésével, illetve helyreállításával kapcsolatban. A munkálatok [[1890]]-ig tartottak. A [[Német-római Birodalom|birodalom]] területéről összetoborzott szakemberekből álló bizottság egyhangú meggyőződése az volt, hogy a kastélyvár teljes vagy részleges helyreállításáról le kell mondani, ellenben mindenképpen meg kell őrizni az akkori állapotot és csak a Frigyes-épületet kell helyreállítani, amelynek a belső termeit a tűzvész tönkretette ugyan, de sohasem dőlt össze. Az épület felújítására [[1897]]–[[1900]] között került sor Carl Schäfer építész vezetésével; a munkálatok költsége {{formatnum:520000}} [[aranymárka]] volt.<ref name="Stolpmann6-10" />
 
=== A kastélyromvárrom és a turizmus ===
Heidelberg legrégebbi leírása is megemlíti, hogy a várost sok idegen meglátogatja. De a tényleges városi turizmus a 19.&nbsp;század elején kezdődött Graimberg gróf közbenjárásával: kiadatta a már említett, rajzokkal és rézmetszetekkel kiegészített kastélyismertetőtvárismertetőt, ajándéktárgyakat, többek között csészéket készíttetett a kastélyvár képével. 1840-ben Heidelberg bekapcsolódott a [[vasút]]hálózatba, ami döntő lendületet adott az idegenforgalomnak.
 
Az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] turistákat [[Mark Twain]] ismertette meg a heidelbergi romkastéllyal az [[európa]]i utazását leíró Csatangolás külföldön (''A Tramp Abroad'', 1880) című élménybeszámolójával. Hatására a 20.&nbsp;században egyre több látogató érkezett az [[Amerikai Egyesült Államok]]ból. A 21.&nbsp;század elején évente több mint egymillió látogató érkezik a városba.
 
== A kastélyvár előudvara ==
[[Fájl:Heidelberg Schloss Plan MK1888.png|bélyegkép|right|200px|A kastélyvár alaprajza, Meyers Konversationslexikon, 1888]]
[[Fájl:Oberer Fuerstenbrunnen am Heidelberger Schloss Wasserbecken.jpg|150px|bélyegkép|Felső fejedelemkút]]
 
=== Főkapu ===
A kastélyvár egykori előudvarába egy részben betemetett árok fölött ívelő kőhídon vezet az út. A főkapu 1528-ban épült, az őrházat a pfalzi örökösödési háború során lerombolták, majd 1718-ban helyettesítették a ma is látható íves kapuval. A főbejárat mellett, balra található kiskaput felvonóhíd zárta le, amit – annak leengedésével – gyalogosok használtak.
 
=== Nyeregkamra ===
Az egykori ''nyeregkamra'' kezdetben erődítmény volt. A [[harmincéves háború]] után kezdték istállóként, illetve felszerelések tárolására és kocsiszínként használni. A 18.&nbsp;században leomlott a boltozat, amit csak 1977–1979 között hoztak helyre. Azóta a kastélylátogatókvárlátogatók számára berendezett kávézónak ad helyet.
 
=== Felső fejedelemkút ===
|}
 
A felirat egy [[kronogramma]], amelyben az egyes betűket helyettesítő római számok összege 1741. A felső és alsó fejedelmi kutak segítségével fedezték a mannheimi fejedelmi udvar vízszükségletét egészen a 19.&nbsp;századig. ''„Egészséges és jó kútvíz hiánya miatt, addig, amíg az udvartartás Mannheimban tartózkodott, naponta hozták a szükséges vizet a hegyekből. Az udvarnak egy kifejezetten erre a célra használt vízszállító kocsival kellett rendelkeznie, ami naponta ment Heidelbergbe és vizet hozott a kastélyudvarvárudvar kútjából.”''.<ref>Hans Weckesser: „Geliebter Wasserturm.”</ref> A mannheimi víz olyan rossz minőségű volt, hogy akik megtehették – elsősorban előkelő családok – csatlakoztak ehhez az eljáráshoz és fizettek a Heidelbergből történő vízszállításért. A választófejedelmi rezidencián még 1777-ben is az udvari alkalmazottak között volt az úgynevezett „heidelbergi víztöltő”.
 
== KastélyépületekVárépületek ==
A középkori vár felépítéséről nincsenek források. A mai kastélyudvarvárudvar területén helyezkedett el, a falgyűrűn belül, amelynek maradványai még ma is megvannak a Lajos-épület keleti falában, a gazdasági épület keleti és déli falában, valamint a Ruprecht-épület és az udvarhölgyek épületének nyugati falában. A későbbi kastélyvár és az [[1537]]-ben leégett vár a mai ''Molkenkur'' magasságában egyetlen védelmi vonalat alkotott.
 
A 15.&nbsp;század közepén a várat erőddé építették át; a keleti oldalra három tornyot emeltek a [[tüzérség]] számára és létrehozták a külső falgyűrűt. [[VI. Lajos pfalzi választófejedelem]] a 16.&nbsp;század első felében jelentősen kibővítette a kastélyvár területét nyugati irányban, valamint új, erős erődítményeket és lakóépületeket építtetett. Utódai a védelmi szempontokat háttérbe szorítva, reprezentatív nézőpontok alapján bővítették és szépítették a kastélytvárat, amely nemzedékről nemzedékre pompás lakóépületek felhalmozását jelentette.
 
=== Személyekről elnevezett épületek ===
==== Ruprecht-épület ====
[[Fájl:Ruprechtsbau Heidelberger Schloss vom Stueckgarten.jpg|bélyegkép|200px|right|A Ruprecht-szárny]]
A '''Ruprecht-épület (Ruprechtsbau)''' nevét [[Rupert német király|Rupertről]] (1400-tól német király) kapta. A heidelbergi kastélyvár legrégibb épületei közé tartozik. Rupert a 15. század elején kezdte el építtetni a napjainkig megmaradt épületrészt. Hosszú ideig feltételezték, hogy a kastélyvár története ezzel az építkezéssel kezdődött. A 19. század végén végrehajtott restaurálási munkák idején átfogó régészeti vizsgálatokat végeztek a kastélyvár területén, amelyek során [[romanika|román]] és kora [[gótika|gótikus]] stílusú ablaktöredékeket találtak, ami azt bizonyítja, hogy a kastélytvárat már 1300 körül elkezdték építeni. [[1534]]-ben [[V. Lajos pfalzi választófejedelem|V. Jámbor Lajos]] választófejedelem egy kőből készült emelettel egészítette ki a Ruprecht-szárnyat. Ezt igazolja az épület belsejében látható évszám (1534). A bejáratot fölül egy angyal-címer díszíti: valószínűleg az építőmester jele, amellyel megörökítette magát az utókor számára. A hagyomány szerint a címeren található két angyalfej az építőmester gyermekeit ábrázolja, akik a kastélyvár építése közben egy baleset során életüket vesztették.<ref>[http://www.heidelberger-altstadt.de/html/engelskopfe.html Die Engelsköpfchen am Ruprechtsbau]</ref>
 
{|align="center" border="2" style="width:68%"
|-
|<small>[[Fájl:Ruprechtsbau Relief Heidelberger Schloss 01.JPG|150px|left]] '''Az angyalokat ábrázoló címer legendája''' <br />A Heidelbergi kastélytvárat építő építőmester legnagyobb öröme ikergyermekei voltak. Mindig maga mellett szerette volna tudni, ezért gyakran magával vitte őket a magas állványokra és örült, hogy fiai nem szédülnek a magasban. De egy nap egyikük rosszul lépett és a mélybe zuhant, magával rántva testvérét is.
A mestert annyira megviselte a szomorú esemény, hogy az építkezés irányítását elhanyagolta, helyette minden nap egy rózsakoszorút font, amit a gyerekek sírjához vitt. Rupert király mérges lett, hogy az építkezés ennyire lassan halad és megbízta a papot, aki a gyermekeket eltemette, hogy beszéljen a mesterrel. A mester azt mondta, hogy minden készen van, csak nagy bánatában nem tudja, hogy hogyan fejezze be a kaput. A pap megpróbálta megvigasztalni. Ugyanazon az éjszakán álmában megjelentek az ikrek, mint fényt sugárzó angyalok és visszahozták neki a rózsakoszorút, amit aznap reggel a sírra tett. Amikor a mestert felébresztette a felkelő nap, eszébe jutott a kedves álom. Úgy érezte, mintha rózsaillat töltené be a szobát. Amikor felkelt - láss csodát! – ott feküdt előtte a friss és illatos koszorú, amit előző nap a gyerekek sírjára vitt. Még este is látta a síron a már elhervadt koszorút; de a fehér rózsákból piros rózsák lettek. A mester csakhamar rájött, hogy hogyan fejezze be a kapu építését: kifaragta a gyerekek mását, úgy ahogy álmában megjelentek, kedves, rózsakoszorút tartó angyalokként. A koszorú közepébe mesterségének jelképét, egy körzőt vésett, amitől örökre elbúcsúzott. A kapu zárókövét 1408-ban rakták le és Rupert király maga mondott felszentelő beszédet. Amikor köszönetet akart mondani az építőmesternek, őt nem találták sehol. Miközben megkongatták az összes harangot és azok hangjukkal betöltötték az egész Neckar-völgyet, a mester a Mihály-ösvényen a Heiligenbergi kolostor felé tartott. Szerzetes lett belőle és cellájából addig nézte a szerettei sírja fölé emelkedő tornyot, amíg gyermekei ismét megjelentek, rózsakoszorút vittek neki és lelkét Ábrahám ölébe tették</small>.
|}
 
==== Lajos-épületszárny ==
Az épületet (Ludwigsbau)''' [[1524]]-ben [[V. Lajos pfalzi választófejedelem|V.&nbsp;Jámbor Lajos]] építtette és elsősorban lakóépületnek használták. Egy régebbit helyettesített vele, amelynek falait részben felhasználták az új építmény számára. Nevéhez fűződik a kastélyvár megerősítése, a „nyugati fal” („''Westmauer''”) és a „kövér torony” ''(Dicker Turm)'' megépítése és más épületek modernizálása. A [[gótika|gótikus]] lépcsős oromzat, amely az épület déli falát zárta le, már nem létezik. A Lajos-szárny eredetileg egy szimmetrikus, északi irányban hosszabban elterülő épület volt, a lépcsőtorony a homlokzat közepére esett. Először Ottó Henrik fejedelem változtatott a szimmetrián: a lépcsőtornyon túli északi részt lebontatta, hogy helyet csináljon az Ottó Henrik-épület részére, [[1764]]-ben pedig egy tűzvész rombolta le a tornyot. Az épület külső falán lévő címerek között két majom látható, amik éppen egy kötéllel játszanak ''(Strangkatzenziehen)'': ez valószínűleg a Lajos-szárny legfelső emeletén lakó nemes ifjak erőpróbájára utalt.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=14}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Ludwigsbau.htm|title=Ludwigsbau|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
==== Ottó Henrik-épület ====
|Kép:Kurfürst Friedrich IV Pfalz Heidelberger Schloss.jpg|IV. Frigyes pfalzi választófejedelem szobra a Frigyes-épület homlokzatán
}}
A '''Frigyes-épület (Friedrichsbau)''' nevét [[IV. Frigyes pfalzi választófejedelem]]ről, [[Mannheim]] megalapítójáról kapta. IV. Frigyes [[1601]] és [[1607]] között építtette ezt az épületrészt olyan lakóépületek és a kastélykápolnavárkápolna helyén, amelyeket már az összeomlás veszélye fenyegetett. Az építőmester Johannes Schoch volt. A Frigyes-épület udvari homlokzatán [[Sebastian Götz]] [[chur]]i szobrászmesternek a választófejedelem őseiről készült szobrai sorakoznak, amelyek impozánsan mutatják be a dinasztia történetét (bár [[I. (Nagy) Károly római császár|Nagy Károly]] besorolása történelmileg helytelen). A szobrok a következő személyeket ábrázolják:
* Oromzat: Nagy Károly, I. Ottó (Otto I. der Rotkopf), [[I. Lajos bajor herceg|I. Kelheimeri Lajos]], [[I. Rudolf bajor herceg|I. Rudolf]];
* Legfelső emelet négy megkoronázott uralkodó a [[Wittelsbach-ház]]ból: [[IV. Lajos német-római császár]], [[Rupert német király|Rupert]], [[Ottó magyar király]], [[Kristóf svéd király|III. (Bajor) Kristóf]] dán, norvég és svéd király;
* Alsó emelet: [[III. Frigyes pfalzi választófejedelem|III. Kegyes Frigyes]], [[VI. Lajos pfalzi választófejedelem|VI. Lajos]], [[Johann Kasimir]], [[IV. Frigyes pfalzi választófejedelem|IV. Frigyes]].
 
Az oromzaton található egyéb szobrok, a [[tavasz]] és a [[nyár]] allegorikus ábrázolása, a földi élet mulandóságát szimbolizálják. A Frigyes-épület a kastélyvár első olyan palotája, amely nemcsak a kastélyudvarvárudvar felé néz, hanem van egy város felé néző homlokzata is. Ez szerényebb díszítésű, elsősorban faragott oroszlánfejek és gazdagon mintázott ablakfélfák jellemzik. Az épület felső szintjeit lakóhelyiségként használták, földszintjén a kastélytemplomvártemplom található, amely napjainkig megmaradt.
 
Az [[1693]]. és az [[1764]]. évi pusztító tűzvész után ez volt a kastélyvár egyetlen része, amit újjáépítettek. 1890-1900 között a Frigyes-épületet a [[karlsruhe]]i Carl Schäfer professzor tervei alapján a [[historizmus]] szellemében újították fel. Viták folytak a belső terek kialakításáról: végül egy [[neoreneszánsz]] stílusú belső berendezés mellett döntöttek Az 1.&nbsp;emelet tölgy-[[intarzia]]berakásos ajtókkal, [[stukkó]]menyezettel és csempézett padlózattal készültek. A 2.&nbsp;emelet [[stukkó]]menyezetét Pfalz [[címer]]e (fekete alapon aranyszínű oroszlán és a kék-fehér rutás [[harántpólya]]), valamint [[Tiberius]] és [[Julius Caesar]] képe díszíti. Napjainkban a Frigyes-épület számos termében különböző stílusok szabad keveredése uralkodik. A termeket a későbbiekben nem használták lakóhelyiségként, múzeumi építményként működtek.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=18-21}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Friedrichsbau.htm|title=Friedrichsbau|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
==== Angol épület ====
A '''Angol épület (Englischer Bau)''' neve [[Stuart Erzsébet]], [[Anglia]] és [[Skócia]] hercegnőjéhez kapcsolódik, aki [[V. Frigyes pfalzi választófejedelem]] felesége volt. Már élete során „téli királynő” néven is emlegettek. Az építész ismeretlen, de feltételezik, hogy az Erzsébettel Heidelbergbe érkező [[Salomon de Caus]] vagy [[Inigo Jones]] lehetett a mester. Az Angol épület – ma romépület – a heidelbergi kastélyvár történetének utolsó nagy épülete. Helyhiány miatt a kastélynegyedenvárnegyeden kívül, a kövér torony és a Hordóház közé épült (1610–1613). Napjainkban a romokban fogadásokat és előadásokat tartanak a minden évben megrendezett ünnepi játékok ''(Schlossfestspiele)'' keretében. Az 500&nbsp;m²-es terület 300 ülőhelynek ad helyet.<ref name="eng">{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Englisch.htm|title=Englischer Bau und Dicker Turm|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
=== Funkcióval ellátott épületek ===
}}
 
Az épületet [[II. Frigyes pfalzi választófejedelem|II.&nbsp;Bölcs Frigyes]] emeltette. Nevét - '''üvegterem (Gläserner Saalbau)''' - nevét a 2.&nbsp;emeletén található, [[Velence (Olaszország)|velencei]] tükörüveggel díszített tükörteremről kapta. Az udvar felé eső zömök árkádok [[reneszánsz]] stílusúak, a kerengő boltívei viszont késő gótikusak. A város felé néző északi oldala teljesen egyszerű, keleti oldalát egy kis gótikus zárt erkély és egy ékes oromzat díszíti. [[I. Károly Lajos pfalzi választófejedelem|I.&nbsp;Károly Lajos]] a [[harmincéves háború]] után átépíttette az épületet: megváltoztatta az emeletmagasságokat és az északi homlokzatba új, íves ablakokat tetetett. 1764. július 24-én kétszer egymás után villám csapott az épületbe, ami egészen a pincéig leégett. [[1897]]-ben a nyugati falán egy befalazott kora gótikus ablakcsoportot találtak, ami arra utal, hogy a kastélyvár területén már a 13. század első felében folyt építkezés.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=14-15}}</ref>
 
==== A könyvtárépület ====
A Ruprecht-épület és az udvarhölgyek szobáinak épülete között elhelyezkedő '''könyvtárépületet (Bibliotheksbau)''' (korábban tévesen Rudolf-épület, Rudolfsbau) V.&nbsp;Jámbor Lajos építtette [[1520]] és [[1544]] között [[gótika|késő gótikus stílusban]]. Az épület legszebb megmaradt része az udvarra néző emeleti zárt erkély. Az először a 17.&nbsp;században felmerülő név félrevezető, mivel nem bizonyított a fejedelmi könyvtár létezése. Az első emeleti boltozatos terem sokkal inkább egy nagy fejedelmi ebédlőnek adott helyet. Feltehetőleg az épületben őrizték a fejedelmi pénzérméket is, itt volt a kastélyvár, illetve az udvartartás [[széf]]je. Az 1689. évi francia pusztítás során egyedül a könyvtárépület maradt épen, de az [[1693]]. évi rombolást már nem kerülte el ő sem.<ref>{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Bibliothek.htm|title=Bibliotheksbau|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
==== A hordóház ====
 
A Nagy Hordó mellett áll a hordó őre, Perkeo, a borszeretők jelképe. A törpe udvari bolond Perkeo-t [[III. Károly Fülöp pfalzi választófejedelem|III. Károly Fülöp]] vitte magával Heidelbergbe [[Innsbruck]]ból, ahol korábban császári helytartó volt. A választófejedelem rábízta a fejedelmi borospince és elsősorban a Nagy Hordó tartalmát. A legenda szerint Perkeo neve a következő párbeszédből ered:
„''Gyere velem Heidelbergbe. Kinevezlek a hordókirály lovagjának és kamarásának. Az én pincémben van a világ legnagyobb hordója. Ha azt kiiszod, tiéd a város és a kastélyvár.''” „''Perché no?''” (miért ne?) válaszolta a törpe. A fejedelem felnevetett és azt mondta: „''Legyen Perkeo a neved!''”<ref>[http://www.heidelberger-altstadt.de/html/perkeo.html Reinhard Hoppe: Heimat um Heidelberg]</ref>
 
{| align="left"
|}
 
A kastélyvár első nagy boroshordóját (Johann-Casimir-hordó) Johann Casimir idején a [[landau]]i Michael Werner [[kádár]]mester készítette 1589–1591 között. A 127&nbsp;000 literes hordó a [[harmincéves háború]] alatt azonban megrongálódott és dongáit eltüzelték.
 
A második óriási hordót [[1664]]-ben építették: Károly Lajos választófejedelem pincemesterének, Johannes Meyernek adott megbízást egy 195&nbsp;000 literes hordó elkészítésére. Az átvészelte a kastélyvár lerombolását is a pfalzi örökösödési háborúk során (1689 és 1693).
 
Az [[1720]]-as években Károly Fülöp választófejedelem elrendelte egy harmadik hordó megépítését, amely 202&nbsp;000 liter bor tárolására volt alkalmas. A hordó minősége nem bizonyult elég jónak, szivárgott, ezért már [[1740]]-ben tervek készültek az újabb elkészítésére.
==== A kútház ====
[[Fájl:Schlosshof Brunnenhaus Torturm Ruprechtsbau von Louis Hoffmeister ca 1820.jpg|bélyegkép|right|200px|A kútház a kaputorony előtt, Louis Hoffmeister festménye, 1820 körül]]
A '''Kút-ház (Brunnenbau)''' közvetlenül a katonák épületéhez csatlakozik a kútcsarnok, ami V.&nbsp;Lajos uralkodása idején épült. Feltűnő a négy szabadon álló monolit és két falhoz támasztott féloszlop. Az egykor félig betemetett, 16 méter mély láncos kút valószínűleg már 1508-ban létezett. [[Sebastian Münster]] azt írta az oszlopokról, hogy azok szülővárosában (Ingelheim), [[I. (Nagy) Károly római császár|Nagy Károly]] egykori palotájánál álltak és Fülöp vitette azokat a Heidelbergi kastélybavárba. Valószínűbb, hogy az oszlopok egy [[Mainz]]hoz közeli antik épület részei voltak.
 
==== Katonák épülete ====
 
==== Gazdasági épület ====
Nevét az épületben található gazdasági helyiségekről és konyháról kapta. Az épület egyéb megnevezései – „''Metzelhaus''” és „''Backhaus''” – is arra utalnak, hogy vágóhíd, illetve pékség is üzemelt benne. A feljáró a felső emeletekre a kastélyi hivatalnokokvárhivatalnokok szállásaihoz vezetett.<ref>{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Oekonomie.htm|title=Ökonomiegebaude|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
=== Tornyok ===
==== Kaputorony (Óratorony) ====
[[Fájl:Hexenbiss Heidelberger Schloss 03.JPG|bélyegkép|right|200px|A „boszorkány harapta” kopogtató]]
A '''kaputorony (Torturm)''' [[1531]]–[[1541]] között V.&nbsp;Lajos uralkodása idején az erődrendszer részeként készült. Az alsó szinten egy fény nélküli helyiség található, ami gyakran várbörtönként szolgált. A kapuátjáró középső boltozatában egy felvonójárat épült: ezen keresztül látták el élelemmel a torony legfelső emeletén lakó toronyőrt. A vörös homokkőkockákból épült kaputorony a várárok aljától mérve 52&nbsp;méter magas (a kastélyvár tornyai közül a legmagasabb), alapterülete 12,5&nbsp;m². Az erődből csak egy vastag tölgykapu maradt meg, egy kiskapuval és a kapurács hegyei. [[1689]]-ben az égő Ruprecht-épület lángjai átterjedtek a toronytetőre is és elpusztították azt. A ma látható palatető [[1716]]-ban, a [[barokk]] korban készült, hogy megakadályozza a lerombolt kastélyhozvárhoz vezető bejárati rész további hanyatlását.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=29}}</ref>
 
A homlokzati oldalt a 3,4&nbsp;méter magas kapuátjáró és a pajzsot tartó oroszlánok uralják. A feltehetőleg [[ezüst]]ből készült [[címerpajzs]] eltűnt, valószínűleg beolvasztották. A két lovagszobor egy-egy kerek konzolon áll, fejük fölött egy kis kőtetőzet van. A kaputorony és a kapuház közötti hidat [[1693]]-ban francia aknászok felrobbantották, III.&nbsp;Károly Fülöp választófejedelem idején felvonóhíddal helyettesítették; tartóláncainak nyoma még ma is látható a falon. 1810-ben egy további [[pillér|hídpillér]] építésével tartós útösszeköttetés valósítottak meg. A pillér a 20&nbsp;méter mély árokból emelkedik a magasba.
 
A megmaradt kapun egy vaskarika lóg, amivel a bekéredzkedő látogatók kopogtattak. A legenda szerint az, aki átharapja a karikát ajándékba kapja a kastélytvárat. Egy boszorkány többször megpróbálkozott a vasgyűrű átharapásával, de a varázsereje sem segített. Csak egy kis bemélyedés maradt a kopogtatón, az úgynevezett '''„boszorkányharapás” (Hexenbiss)'''.<ref>[http://www.heidelberger-altstadt.de/html/hexenbiss.html Daniel Häberle Der Hexenbiss]</ref>
 
==== Lőportorony ====
==== Gyógyszerésztorony ====
[[Fájl:Deutsches Apothekenmuseum.jpg|bélyegkép|200px|left|Német Gyógyszertár Múzeum Heidelbergben]]
A '''Gyógyszerésztorony (Apothekerturm)''' a nevét a görög „''apotheca''” szóról kapta, ami raktárhelyiséget jelent. Bár itt soha nem volt gyógyszertár, napjainkban a Német Gyógyszertár Múzeumnak ''(Deutsches Apothekenmuseum)'' ad helyet. Az gyógyszerésztorony egy oldaltorony, a kastélyvár 125 méter hosszú keleti oldalát körülbelül középen osztja ketté. A régi lőréseket befalazták vagy ablakokkal helyettesítették. 1600 körül emeleteket építettek rá és lakótoronnyá alakították át a megnőtt udvartartás részére.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=28}}</ref>
 
==== Harangtorony ====
=== Kertek ===
==== Löveg-kert ====
A kastélyvár nyugati teraszát képező '''Löveg-kert (Stückgarten)''' arról kapta a nevét, hogy V. Lajos ágyúkat sorakoztatott fel rajta.<ref>Stück szó régi jelentése = löveg, ágyú</ref> V. Frigyes a területet szórakozó parkká alakította át és ezzel gyöngítette a kastélyvár védelmét. A parkhoz az ''Elisabethentor''on (Erzsébet-kapu) keresztül vezetett az út; egy fasor vezetett az Angol épülethez és virágágyak szegélyezték kertet: a parkban való séta és andalgás úri szórakozás volt. Amikor a [[harmincéves háború]] eseményei Heidelberget is elérték, nyilvánvalóvá vált, hogy a kastélyvár körüli teraszok védelmi szempontból rendkívül előnytelenek, ezért a kertek fölé falakat és sáncokat emeltek.<ref name="Stolpmann32">{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=32}}</ref>
 
==== Erzsébet-kapu ====
|FRIDERICVS V ELISABETAE CONIVGI. CARISS (IMAE) <br />A(NN0). C(HRISTI). MDCXV. F(ACIENDUM). C(URAVIT) <br /> <small>A kaput V. Frigyes állíttatta hőn szeretett felesége, Erzsébet számára 1615-ben</small>
|}
Az Erzsébet-kapu a heidelbergi kastélyvár első [[barokk]] eleme. Építésze az Erzsébettel Heidelbergbe érkező [[Salomon de Caus]] volt. Négy oszlopát fatörzsként ábrázolták, amelyen [[Borostyán (növénynemzetség)|borostyán]] kúszik felfelé, a levelek között pedig mindenféle állat bujkál: békák, bogarak, csigák, gyíkok és mókusok.<ref name="Stolpmann32"/>
 
==== KastélykertVárkert (Hortus Palatinus) ====
{|align="right"
|[[Fájl:Hortus Palatinus und Heidelberger Schloss von Jacques Fouquiere.jpg|bélyegkép|220px|right|Hortus Palatinus, Jacques Fouquières festménye]]
|-
|}
A '''kastélykertetvárkertet''' ([[latin nyelv|latin]] neve ''Hortus Palatinus'' = pfalzi kert) V. Frigyes felkérésére a [[franciák|francia]] kertépítész, [[Salomon de Caus]] tervezte [[1614]]-[[1619]] között az úgynevezett „nyúlkertecske”, a késő középkori várkert kibővítésével. A munkálatok során hatalmas mennyiségű földet kellett megmozgatni és területeket átszervezni, hogy kialakítsák a domboldalon a virágoskert öt teraszát, nem törődve a kastélyvár védelmének csökkenésével. A kertek kialakításához egy 20 méter magas támfalat is építettek, mely a teraszokat tartotta. A kertet francia mintára, szimmetrikus virágágyásokkal ültették be. A sétányokat szobrokkal szegélyezték. A kerthez tartozott egy fűtött narancsház is, valamint egy tengeri állatokat ábrázoló, faragványokkal díszített mesterséges barlang is (Grosse Grotte). A negyedik teraszon fürdőházat, valamint halas medencéket alakítottak ki. Amikor Frigyest megválasztották Csehország királyának, [[Prága|Prágába]] helyezte át székhelyét és a kertépítési munkák leálltak: a kert soha nem készült el. A parkot többször is feldúlták, így az csak rajzokból és festményekből, valamint a kertépítő [[1620]]-ban publikált részletes leírásából ismert.<ref>Salomon de Caus: Hortus palatinus a Friderico rege Boemiae, electore Palatino Heidelbergae exstructus</ref> A Hortus Palatinus [[Európa]] leghíresebb kertjei közé tartozott, a kortársak a világ 8.&nbsp;csodájának tartották. [[Károly Frigyes badeni nagyherceg]] megbízásából angol stílusban építették ki ismét a 18. század közepén. Erről a kertről tett említést [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] is, amikor [[Heidelberg]]ben járt.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=37}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Hortus%20Palatinus.htm|title=Hortus Palatinus|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
A '''madárház''' vagy '''narancsház''' közvetlenül az Erzsébet-kapu mellett állt, a löveg-kertet lezárva. Az épületet a 18.&nbsp;század elején egészen a várárokig kibővítették. Ma már csak a nyugati fal romjai és a földbe rakott kőlapok mutatják az egykori épület méretét. A narancsház növényeit [[1725]]-ben a [[schwetzingen]]i kastélyvár kertjébe telepítették át. [[1805]]-ben az épületet a választófejedelem engedélyével lebontották és nyilvános parkot hoztak létre. A madárház falmaradványára [[1961]]-ben egy kőtáblát helyeztek egy régebbi emléktábla helyett. A Marianne von Willemers verssoraival ellátott felirat [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethével]] történt utolsó találkozójának állít emléket (1815 ősze).<ref>
''Auf der Terrasse hoch gewölbten Bogen'' <br />
''War eine Zeit sein Kommen und sein Gehn'' <br />
 
== Jegyzetek és hivatkozások ==
[[Fájl:DPAG2001-Dauer-HeidelbergerSchloss.jpg|bélyegkép|right|A Heidelbergi kastélyvár a „Nevezetességek” bélyegsorozaton, [http://philatelie.deutschepost.de/philatelie/shop/templates/produktseiten/produktdetail_standard.jhtml;philsessionid=O5XA3QUTPSW4OCTYER1CFGQ?id=prod13711&navCount=0&navAction=push Deutsche Post AG]]]
{{források}}
 
 
== Külső hivatkozások ==
* {{en}} {{de}} [http://www.schloss-heidelberg.de/de/schloss-heidelberg A kastélyvár honlapja]
* [http://www.heidelberg-schloss.de/ Willkommen im Heidelberger Schloss] 7 nyelvű tárlatvezetés