Főmenü megnyitása

Módosítások

A '''várkertet''' ([[latin nyelv|latin]] neve ''Hortus Palatinus'' = pfalzi kert) V. Frigyes felkérésére a [[franciák|francia]] kertépítész, [[Salomon de Caus]] tervezte [[1614]]-[[1619]] között az úgynevezett „nyúlkertecske”, a késő középkori várkert kibővítésével. A munkálatok során hatalmas mennyiségű földet kellett megmozgatni és területeket átszervezni, hogy kialakítsák a domboldalon a virágoskert öt teraszát, nem törődve a vár védelmének csökkenésével. A kertek kialakításához egy 20 méter magas támfalat is építettek, mely a teraszokat tartotta. A kertet francia mintára, szimmetrikus virágágyásokkal ültették be. A sétányokat szobrokkal szegélyezték. A kerthez tartozott egy fűtött narancsház is, valamint egy tengeri állatokat ábrázoló, faragványokkal díszített mesterséges barlang is (Grosse Grotte). A negyedik teraszon fürdőházat, valamint halas medencéket alakítottak ki. Amikor Frigyest megválasztották Csehország királyának, [[Prága|Prágába]] helyezte át székhelyét és a kertépítési munkák leálltak: a kert soha nem készült el. A parkot többször is feldúlták, így az csak rajzokból és festményekből, valamint a kertépítő [[1620]]-ban publikált részletes leírásából ismert.<ref>Salomon de Caus: Hortus palatinus a Friderico rege Boemiae, electore Palatino Heidelbergae exstructus</ref> A Hortus Palatinus [[Európa]] leghíresebb kertjei közé tartozott, a kortársak a világ 8.&nbsp;csodájának tartották. [[Károly Frigyes badeni nagyherceg]] megbízásából angol stílusban építették ki ismét a 18. század közepén. Erről a kertről tett említést [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] is, amikor [[Heidelberg]]ben járt.<ref>{{cite book|last=Stolpmann|title=Heidelberg|pages=37}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.sino.uni-heidelberg.de/students/tjuelch/Schloss/Hortus%20Palatinus.htm|title=Hortus Palatinus|language=német|accessdate=2009-04-10}}</ref>
 
A '''madárház''' vagy '''narancsház''' közvetlenül az Erzsébet-kapu mellett állt, a löveg-kertet lezárva. Az épületet a 18.&nbsp;század elején egészen a várárokig kibővítették. Ma már csak a nyugati fal romjai és a földbe rakott kőlapok mutatják az egykori épület méretét. A narancsház növényeit [[1725]]-ben a [[schwetzingen]]i várkastély kertjébe telepítették át. [[1805]]-ben az épületet a választófejedelem engedélyével lebontották és nyilvános parkot hoztak létre. A madárház falmaradványára [[1961]]-ben egy kőtáblát helyeztek egy régebbi emléktábla helyett. A Marianne von Willemers verssoraival ellátott felirat [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethével]] történt utolsó találkozójának állít emléket (1815 ősze).<ref>
''Auf der Terrasse hoch gewölbten Bogen'' <br />
''War eine Zeit sein Kommen und sein Gehn'' <br />