„Nádosy Imre” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Solymári átnevezte a(z) Nádosy Imrét lapot a következő névre: Nádosy Imre: ragozott személynév került a szócikk címébe
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Nádosy Imre''' ([[1872]]–1935k.?) – politikus, országos rendőrfőkapitány, az [[1920-as évek]]beli [[frankhamisítási botrány]] egyik főszereplője.
Baranya-Szentlőrincen, vagyis a mai Szentlőrincen született 1872-ben, ahol apja és nagybátyja a hg. Esterházy féle szentlőrinci uradalomnak volt a bérlője. Apja a köztiszteletben álló Nádosy Kálmán (1832-1913), anyja Jeszenszky Mária volt. Nádosy Imre Sopronban járt evangélikus lyceumba. Később jogász végzettséget és doktorátust szerzett. Politikai és hivatali karriert épített. Volt miniszteri titkár az első világháború előtt. 1920 előtt igazságügyi miniszteri tanácsos volt. Felesége Győri Etelka, akit 1898-ban vett feleségül. Etelka apja Győri Elek, országgyűlési képviselő, a pesti ev. egyház vezetője. Nádosy előbb Budapest főkapitánya, majd pedig 1920-tól országos rendőrfőkapitány (1920 - 26) lett. 1920-ban a Wolff Károly vezetésével működő titkos társaság képviselője az Egyesült Keresztény Liga vezéri tanácsában. Irányító szerepe volt az 1920-as évek frankhamisításában. A Kúria 1926. októberében három és fél évre fogházra ítélte. 1928. áprilisban kormányzói amnesztiában részesült, majd nyugdíjazták. Fogházévei után a politikától visszavonult, birtokán és kastélyában, Helesfán élt. 63 évesen Budapesten, váratlanul halt meg, influenzás volt, majd szívbénulást kapott.
 
== Élete ==
Baranya-Szentlőrincen, vagyis a mai [[Szentlőrinc]]en született [[1872]]-ben, ahol apja és nagybátyja az Esterházy hercegek szentlőrinci uradalmának volt a bérlője. Apja a köztiszteletben álló [[Nádosy Kálmán]] (1832-1913), anyja Jeszenszky Mária volt. Nádosy Imre [[Sopron]]ban járt evangélikus lyceumba, később jogász végzettséget és doktorátust szerzett. [[1898]]-ban vette feleségül Győri Etelkát, apósa [[Győri Elek]] országgyűlési képviselő, s a pesti evangélikus egyház vezetője volt.
 
Aktív éveiben politikai és hivatali karriert is épített: az [[első világháború]]] előtt miniszteri titkár, [[1920]] előtt igazságügyi miniszteri tanácsos volt. Ezt követően előbb [[Budapest]] rendőrfőkapitánya, majd [[1920]]-tól [[1926]]-ig országos rendőrfőkapitány lett. 1920-ban a [[Wolff Károly]] vezetésével működő titkos társaság képviselője is volt az [[Egyesült Keresztény Liga]] vezéri tanácsában. Irányító szerepe volt az 1920-as évek [[frankhamisítási botrány|frankhamisításában]], ami miatt a Kúria 1926. októberében három és fél évre fogházra ítélte. 1928. áprilisban kormányzói amnesztiában részesült, majd nyugdíjazták.
 
Fogházévei után visszavonult a politikától, birtokán és kastélyában, [[Helesfa|Helesfán]] élt. 63 évesen Budapesten, váratlanul halt meg, influenzás volt, majd szívbénulást kapott.
 
== Források ==
{{jegyzetek}}
 
== Külső hivatkozások ==