Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
Mintha ez nem is lenne elég, az ismeretszerzés iránya is nagy hatással van ítéletünkre.
 
Mint azt korábban láthattuk, a valósággal nincs közvetlen tudatos kapcsolatunk. Érzékszerveinket használjuk ismereteink gyüjtéséregyűjtésére, azokból az észleléseinket képviselő szerkezeteket építünk, melyek az idő próbái által maguk is építőkockákká válnak és ílyily módon egyre összetettebb eszmei mintát alkotunk világunkról és az abban lévő szereplők egymásközöttiegymás közötti viszonyaikról. Idővel eljutunk odáig, hogy e modell időbeli változásait magát is követni tudjuk egy hasonló szellemi tevékenységgel, így mintánk nem csak a viszonyokat, hanem a szereplők kölcsönhatásait is nyomon tudja követni, azaz bizonyos lehetséges fejlődési irányzatokat előre ki tud dolgozni. Ezt a módszert tehát az ismeretszerzés és azok feldolgozása általi szerkezet építése jellemzi: az ismeretekből gondolkozással újabb ismereteket teremtünk, azaz a sajátostól az általános felé törekszünk, amit a filozófiában [[Indukció (tudományfilozófia)|indukciónak]] neveznek. ''(Ezt úgy lehet elképzelni mint egy piramis építését: köveket gyüjtgyűjt az ember és alulról felfelé építkezik.)'' A megismert tényekből szerkesztett elméleti modellünkből azután szabályokat állítunk fel, melyek először tudományos elméletekként szerepelnek tudatunkban (melyaztmely azt jelenti hogy ''“jelenlegi ismereteink szerint a dolgok a következőképpen függhetnek össze”''), majd az idő próbáinak kiállásával lassan-lassan tudományos tényekké alakulnak. Gyakran az ilyen elméletek a vadonban épült úthoz hasonlítható annyiban, amennyiben az ismereteinket összekötő utakon szabadon közlekedhetünk anélkül, hogy a közben lévő területről pontos ismereteink lennének. Viszont -ahogy az út esetében is- ez elméletek lehetőséget adnak számunkra az ismeretlen (közbenső) területek viszonlylagviszonylag könnyű felfedezésére ''(erre egy példa: a csillagászati megfigyelések alapján a bolygók mozgására kidolgozott elmélet számításai segítségével többek között a [[Pluto (törpebolygó)|Plútó]] létezése is évekkel a felfedezése előtt “ismert” volt).'' E folyamat során az elméletet alkalmazzuk újabb tények megismerésére, azaz az általánostól a sajátos felé törekszünk, melyet a filozófiában [[dedukció]]nak neveznek.
 
Az emberiség e tudományos gondolkodásmódja a tudatának fejlődésével alakul ki a természetes egyéni fejlődésünkhöz hasonlóan: a gyermeki tudatunk többlépcsős folyamaton keresztül “növekszik” fel (a látszólag régebben általánosabb) öregkori bölcsesség felé.
A bűnbeesés előtt [[Ádám és Éva]] az [[Éden]] kertjében éltek gondtalan életet és [[Isten]] az esti szellőben beszélgetett velük (1Mózes 3:8). Ez a [[Éden|paradicsomi]] állapot a gyermekekéhez hasonló tudatállapot lehetett, s tevékenységeiket nem öntudatos választások vezérelték (sok vallásos felfogás szerint az emberiség végső célja jelenleg is az, hogy e tudatállapotba visszakerüljenek: a keresztények megtérésről beszélnek a buddhisták megvilágosulásról stb.). Ebben az állapotban a tudományos szemléletünk számára egyelőre ismeretlen módon az ösztönök segítségével az állatok valamilyen más ismeret-feldolgozási rendszer alapján élik életüket (értjük azt hogy milyen mechanizmus alapján indul el a tojásból kibúvó teknősbéka pontosan a víz felé – ahelyett hogy keresgélne?). Ezt néha a hatodik érzékszervnek nevezik.
 
A filozófia már korai fejlődési szakaszában is megkülönböztette a két eltérő gondolkodásmódot. A civilizáció kezdetén az emberiség tudatos ismeretanyaga korlátozott volt és még napjainkban is alázattal kell megvallanunk világunk korlátoltságát: terünk alulról is felülről is korlátozott, időnk csak egy irányban “mozog”, és a legújabb [[húrelmélet|elméletek]] szerint világunk másik hat kiterjedését csak matematikailag tudjuk értelmezni. Ezek a korlátok tudatos és tudattalan felismerése teszi szükségessé a hiánypótló idealista szemlélet fenntartását. Az anyag elsődlegességét valló [[Realizmus (filozófia)|realistákkal]] (akik szerint a tudat az anyagi elme tevékenysége) szemben az tudat elsődlegességét valló [[idealizmus|idealista]] szemlélet szerint (az anyag a tudat meglétesülése) létezik egy örökkévaló, mindentudó, mindenható valaki, aki az (emberi) értelmen kívül és azon felül létezik és az emberiségnek lehetősége van e hatalomnak engedve vezéreltetnie magát. Sok vallás ezt a valakit antropomorfizált istenekként ([[Isten]]) írja le és szent könyveikben összegyüjtöttösszegyűjtött végső igazságnak tartott parancsok, utasítások és tanítások elsajátításával és betartásával próbálnak választ adni az itt-és-most kérdéseire. Filozófiailag ez a szemléletmód a mindentudás már meglévő ismereteinek (örök igazságok) felhasználásával vonnak le azokból következtetéseket, tehát az általánostól a sajátos felé törekszenek. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha egy piramist az égből lefelé építenénk.
 
A két szemléletmódnak az idők folyamán közös területe is kialakult, melyen belül az ismeretek mindkét megközelítés által elismert tényeknek tekinthetőek. Példaképpen említsük meg a hit és a tudás viszonyát. Amikor azt mondjuk, hogy “tudom hogy a Megváltóm él”, nyilvánvalóan másféle tudásról beszélünk mintha azt mondanánk, hogy “tudom hogy a golyó kerek”. Hasonlóan: ha valaki hisz abban, hogy “kettő meg kettő az négy” hite más jellegű, mintha valaki hisz [[Jézus]] Krisztus megváltó munkájában. A lényeg itt az, hogy az indukció során tudásról, a dedukció során pedig hitről van szó. Ha az evolúciót tudományos elméletnek vesszük, akkor egy olyan kijelentés, mint “hiszek az evolúcióban” arra utal, hogy ''“a (jelenlegi) tudományos elméletből kiindulva a következő következtetéseket vonhatjuk le… nézzük meg, hogy bizonyítható-e?”'' – logikai dedukció. Mikor pedig vallástudományról beszélünk akkor azt mondjuk hogy “hit-ismereteinkből következve az is igaz hogy…” – logikai indukció.
 
Fontos ezt a különbséget szemelőttszem előtt tartani, mert másképp az evoluciótevolúciót vallássá formáljuk, vagy a pedig -a másik végletben- végnélkülvég nélkül vitatkozhatunk a teremtés hét napjáról. A hit és a tudás tehát olyan mint egy lap két oldala: egyszerre csak egyiket olvashatjuk. Korunkban több ilyen kifordítással találkozhatunk, aminek eredménye az értelmes eszmecsere ellehetetlenülése.
 
Mindezekből láthatjuk hogy az igazság értékelése mindjárt a viszonyítási alap értelmezésénél problémákat hoz fel. A valóságról szerzett ismereteink nem csak a szubjektív megfigyelés, hanem annak fedolgozásánakfeldolgozásának, értelmezésének következménye is, s mindezek saját kultúránk befolyása alatt áll. Mindennek a következménye egy szubjektív valóság. Most nézzük meg azt, hogy mit tudunk a kijelentés és a valóságunk viszonyáról megállapítani.
 
=== A valóság fokozatai ===
 
==== Tény ====
A '''''tény''''', vagy tényleges entitás legtöbbször egy, a természetes világ megfigyelt olyan jelensége, melyet elemi alapelvként észlelhetünk, csak nagyon kivételes esetekben függ egyéni értelmezésektől. Ilyen tény pl “a nap keleten kel”. Ezt földünk minden népe, nyelvtől, vallástól, vagy bármilyen más megkülönböztető jegyektől függetlenül általánosan elismeri igaznak lenni. Ugyanakkor, bár [[Nikolausz Kopernikusz]] ([[1473]] –[[1543]]) elméletét igazoló [[Galileo Galilei]] ([[1564]] – [[1642]]) állítása, hogy a [http://www.nationmaster.com/encyclopedia/Nature naprendszer] központja a Nap, ugyan a természetes világ ténye, életében túl kevésen értettek egyet vele ahhoz, hogy igazságnak vélték volna. Ehhez hasonlóan megállapíthatjuk, hogy a világon létező tényszerű állítások a világon elfogadott igazságokhoz képest elenyésző, de ez utóbbi a mintegy számtalan egyéni jelenségtani valóságokhoz képest tekinthető elenyészőnek. A valóságnak ezt a nézetét jól kifejezi [[Philip Kindred Dick]] (1928–1982) megjegyzése: “''A valóság az, ami nem tűnik el amikor az ember nem hisz benne többé''”. A legtőbblegtöbb tudományos felfedezés, kísérletezés, értelmezés és analizálás ezen a szinten történik.
 
==== Axióma ====
Az '''''axiómák''''' magától értetődő valóságok, az ismeretelmélet alapkövei, melyek létezesétlétezését adottnak veszik és azokon további fogalmakat építenek. A természetes világ tényei nem axiómák, mert igazságuk az adott világ rendszer-szerkezetének tartományában létezik csak. Például: “a Nap keleten kel” állítás a Földön tény, mert az, hogy hol kel fel a Nap a föld forgási irányának következménye, de egy más bolygón esetleg nem lenne igaz. Ugyanakkor például a német matematikus [[Georg Cantor]] halmazelméletéből ismert egyesítés elméleti fogalma, minden elképzelhető körülmények között minden világban mindenkor igaz lenne: egy egy elemből és egy négy elemből álló két halmaz egyesítéséből egy ötelemű halmaz származik:
:: ha '''A = {a}'''; és '''B = { b, c, d, e}'''; akkor '''A υ B = { a, b, c, d, e}'''
Az ilyenfajta fogalmak ténylegesen szigorúbbak és állandóbbak mint akármilyen megfigyelésen alapuló tény. Ugyanakkor pedig vitatkozhatnánk, hogy ez természetes, mert ezek csak triviális igazságok, mivel az olyan fogalmak mint a halmaz, elem, egyesítés, egy, négy és öt mind elvonatkoztatott fogalmak, bármilyen magában-lévő szerkezettel való benső valóság fedezete nélkül – ami igaz. A matematika és geometria logikai állításai ilyen axiómákra épülnek, melyek talán legismertebb gyüjteményegyűjteménye az [[euklidész]]i [[geometria]] axiómái (''amit évezredek után [[Bolyai János]] ([[1802]] – [[1860]]) 18 éves korában a sík világunk tényévé redukált Johann Carl Friedrich [[Gauss]] ([[1777]] – [[1855]]) – tól függetlenül és később az ötödik alaptételének elutasításával az általános geometria [[Lobacsevszkij]] és [[Riemann]] általi kidolgozásához vezetett''). MidezekenMindezeken felül a végső valóság bizonyos részei vizsgálataink, sőt képzeletünk határain is túl lehetnek. Ugyanakkor a tudomány és filozófia sok fogalma gyakran (a [[posztmodern]]) kulturális és társadalmi környezet hatása alatt áll, mint azt [[Thomas Samuel Kuhn]] ([[1922]]-[[1996]]) 1962-ben írt [http://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0226458083/qid=1125350465/sr=8-1/ref=pd_bbs_1/102-1466305-2028900?v=glance&s=books&n=507846 „''A Tudományos Forradalmak Szerkezete''”] című könyvében azt részletesen dokumentálta. A világ legtöbb kulturális konfliktusa még napjainkban is abból származik, hogy bizonyos egyének, vagy csoportok a saját jelenségtani valóságaikat, igazságaikat megpróbálják más népekre vagy közösségekre erőltetni.
 
=== Mi NEM tekinthető valóságnak? ===
== Filozófiai logika ==
=== Lételméleti igazság ===
A “lét” kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiség gondolkozóit. [[Platón]] és [[Arisztotelész]], a két nagy [[idealista]] óta a kérdés tudományos filozófiai jelentőséggel van kezelve, s ehhez képest a [[realista]] gondolat csak fiatalnak tekinthető. A lét fő kérdése az, hogy mit tekinthetünk létezőnek, mit jelent az, hogy valami “van”, azaz létezik. A lételmélet alapproblémája az alany, a tárgy és viszonyuk meghatározása. Az ókori filozófusok szerint a létezés kifejezése a főnév használata volt (szerintük minden létezik amit negnevezhetünkmegnevezhetünk). Nem különböztették meg a létezés egyes formáit mint azt a [[20. század]]i egzisztencialisták tették, még a konkrétot sem választották el az absztrakttól (nekik a társadalom, vagy szeretet ugyanolyan valóság volt mint egy fa, vagy egy ház). A [[felvilágosodás]] során [[Descartes]] elegáns megjegyzése „'''cogito, ergo sum'''” (~latin: gondolkozom, tehát vagyok) általános elfogadtatásnak örvendett, de a [[20. század]] során egyre elfogadhatatlanabbá vált. A matematika, fizika és különösen a részecske-fizika eredményei a lét filozófiai lényegét jelentősen átformálták – főleg azzal, hogy az emberiség a lét megismerési korlátaiba ütközött (ld. [[húrelmélet]]). Ezzel a fejlődéssel még a [[Jean-Paul Sartre]] [[ateista]] [[egzisztencializmus]]ának különböző létezésmódjai is csaknem akadémiai kérdésekké váltak. Úgy mondhatnánk, hogy e korlátok létezés-tudományunkat mintegy vallássá változtatják át annyiban, amennyiben a létezés lényege, maga a valóság is csupán tüneménynek tűnik a [[21. század]] hajnalán. A “mind of God” azaz az Isten elméje új értelmet kap korunkban csaknem ahhoz hasonlóan, mint ahogy [[Démokritosz]] atom képzete is a csak “''tudományos hit''” kategóriájába tartozott évezredekig, úgy isten-fogalmunkat is várhatóan újra kell értékelnünk napjainkban.
 
Mindenesetre, [[Aquinói Szent Tamás]] ([[1225]]–[[1274]]) a valóságot az Isten elméjében létező gondolat kifejezésének tartotta és minden létezőt, mint a teremtés mintapéldányát, igaznak vélt. Szerinte, az emberi teremtéshez hasonlóan, ahogy egy épület, festmény, költemény, zenemű, vagy egy gép az építész, festőművész, költő, zenész vagy mérnök gondolatát testesíti meg, ugyanúgy Isten teremtményei is annak gondolatát fejezi ki aki a létezést adta nekik.. A különbség csupán az összetettség és tökéletesség mértékében mutatkozik meg. (Summa 1:16:1) Szerinte a létező dolgok aktívak, vagy passzívak lehetnek az egymással való kölcsönhatásaiktól függően. A létező dolgok '''fejlődőképesek''', amennyiben az alkotás gondolatát egyre tökéletesebben testesítik meg, s emellett '''szaporodnak''' is, amennyiben kölcsönhatásaik során az okozat az okra hasonlít (magába foglalja azt). Az emberi tudás oka – végső soron – az a dolog ami ismert, vagyis tudott. Ez a dolog az emberben egy gondolatot hoz létre (okoz), mely a dologban megtestesült lényegi gondolathoz hasonló. Ezért olyan dolgok mondhatóak lételméletileg igaznak, melyek egyszerre az emberi ismeret okai és tárgyai.
 
==== Tulajdonságok ====
Az alma pirossága, vagy pontosabban az összes piros dolgok pirossága egy tulajdoságtulajdonság. Amikor valaki egy tárgy méretéről, színéről, súlyáról..stb beszél, nem a tárgyra, hanem annak egy jellegzetes tulajdonságára utal. A modern filozófiában bizonyos elméleti viták folyankfolynak, arról, hogy ezek a tuladonságoktulajdonságok létezőknek tekinthetők-e, azaz hogy van-e valami olyasmi, mint az almák pirossága.
 
==== Viszonyok ====
 
==== Mondatzseton / mondattípus ====
Az igazsághordozó egy állítás, kijelentés, elmélet, tény, vélemény, elv, stb. lehet. Más kérdések ebben a témakörben arra vonatkoznak, hogy az igazsághordozók nyelvtől függő nyelvészeti, vagy nem nyelvészeti dolgok-e, és hogy a tér-időben létező konkrét, vagy attól független absztrakt dolgok-e. Mondatok nyelvészeti képzetek, melyek mind természetes (mint például a [[magyar nyelv]]), mind pedig mű nyelvekben (mint például [[BASIC]]) léteznek mégpedig két értelemben is: az absztrakt '''mondattípus'''lehet kijelentő, kérdő, vagy felszólító, míg a '''mondat-zseton''' a mondat konkrét megjelenítésére vonatkozik (mint a papíron hagyott tintanyom, vagy egy sajátosan formált hang, vagy a képernyőn képzett betüsorbetűsor stb.). Hosszú és gondos mérlegelések (ld. [[Igazsághordozó]] c.cikket) után filozófusok legtöbbje jelenleg egyetért abban, hogy az igazsághordozó a kijelentés '''állítás'''a. Állítások absztrakt entitások melyek nem léteznek a tér-időben, s amiket néha „időtlen”-nek, vagy „örökkévaló”-nak esetleg „omnitemporal” (mindenidejű)-nek neveznek és Gottlob [[Gottlob Frege|Frege]] (1848–1925) javaslatát (hogy az állítás egy „gondolat” lenne) elutasítják. Főleg a [[nominalizmus|nominalisták]] részéről felhozott kifogások miatt az igazsághordozó, a mondat és az állítás viszonyai komoly filozófiai problémát jelent napjainkban.
 
==== Igazság alaptörvényei ====
:: Megtudtuk, hogy holnap megrohanják a bankot.
:: Tehát az igazgatót fel kell ébreszteni.
: ''Bár némelyek ezt a példát nem tartanák jó vitaalapnak ''(mert az igazgatót nem szükségszerűen csak az “Igazság” ismeretében, hanem a szóban forgó eshetőség fenyegetése, vagyis gyanúja miatt is fel kell ébreszteni)'' a jóvőbelijövőbeli események jóslatainak igazságtartalma egyelőre eldöntetlen kérdésnek számít és a [[Logikai Determinizmus]] foglalkozik vele. ''
:3) '''''Hazug mondatok.''''' – ''[[Saul Aaron Kripke]] (1940–) szerint például “''Ez az állítás hamis''”, vagy “''Most hazudok''” kijelentések az igazságérték-résbe esnek és nem tekinthetőek állításnak. Ld. [[Paradoxon]] című cikket.''
:4) '''''A morális, etikai vagy esztétikus értékeket kifejező mondatok.''''' – például “''Gyermekek kínzása helytelen''”, vagy “''Mona Lisa gyönyörű''” kifjezéseketkifejezéseket a filozófia szempontjából álcázott véleményeknek tekintik és így sok filozófus szerint az ilyen mondatok nem tartalmaznak valós állítást.
 
==== Tautológia – szószaporítás ====
 
== Az igazságon túl az ismeretig ==
Mikor [[Pilátus]] megkérdezte Jézustól “'''''Mi az igazság?'''''” (Ján 18:38) nem csak saját kíváncsiságát fejezte ki. Az emberiség őskorától kezdve fennáll a kérdés'': “Hogy állapíthatjuk meg hogy egy állítás igaz-e, hacsak nem tudjuk hogy igaz?''” [[Arisztotelész]] híres kérdése a jövőt illető kontingens állításról szólt “''Holnap tengeri csata lesz''” nem lehetett igaz most, mert igazsága a résztvevő tengerészek szabad akaratával ütközött volna. A megfelelési és jelentéstani elméletek támogatói azzal érvelnek, hogy az állítást nem kell ismerni ahhoz hogy igaz legyen. Szerintük az igazság az állítás és a világ állapotának viszonyára vonatkozik, azaz senkinek sem kell tudnia azt amit az a viszony tartalmaz, sőt, a viszony fennálásáhozfennállásához még egy tudatos lény sem szükséges: az igazság az állítás tényszerű jellemzője, így az nem lehet szubjektív.
 
Ahhoz hogy egy igaz állítás ismert legyen, elengedhetetlen az, hogy az egy igazolt hit legyen. Az igazsággal ellentétben az igazoltság az állítások közötti különleges viszonyt igényel. Ahhoz hogy egy állítás igazolt legyen, az a legkevesebb, hogy összefüggjön és egyetértsen a már elfogadott más állításokkal. Ezen az alapon az állítások közötti összefüggés, egyetértés alapvetően fontos az ismeretelmélet szempontjából, de a megfelelési és jelentéstani elméletek szerint az igazság szempontjából nincs jelentősége. Végül pedig, az ismeretelméletben oly központi szerepet játszó összefüggés tárgyi- vagy alanyi (objektív / szubjektív) jellegéről eltérő vélemények alakultak ki, mely az igazságelméleten túl, a lételmélet irányába mutat.
A jelentéstanosok szerint, mondjuk, ha meg akarnánk érteni azt, hogy mit jelent az hogy “agglegény”, akkor nem lenne szükséges tudni azt, hogy ki az agglegény, vagy hogy milyen módon találhatnánk egyet. Hasonlóan, ha meg akarjuk érteni hogy mi “igaz”, akkor nem kell tudnunk azt hogy mi igaz, vagy hogy hogy találhatnánk valamit ami igaz. Ettől függetlenül, az érdekes lenne ha egy állításról meg tudnánk állapítani azt hogy igaz-e.
 
[[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] ([[1646]]-[[1716]]) álmodozott egy “igazmondó gép” szerkesztéséről: “''Milyen nagyszerű lenne az emberi okfejtést a legkitűnőbb és leghasznosabb dolgunk, a matematikai törvények alá hozni..Ez felszabadíthatná elménket a dolgokra való közvetlen gondolattól és mégis minden jól alakulna ki''” Bár a ténylegesen elért eredmények nem sokkal többek egyszerű csalódásnál, ez az álom sok-sok gondolkozót elgondolkoztatott. Ez a gondolat jelenti a filozófiai alapját az olyan próbálkozásoknak mint az [[adatbázis]]ok, [[szakértőirendszerszakértői rendszer]]ek és legújabban az [[adatbányászat]].
 
1920-as években [[David Hilbert]] megpróbált kidolgozni egy nagyon pontos formális nyelvezetet a számolás mondatainak képviseletére. Reménye az volt, hogy e nyelvezettel az axiómákból az aritmetika minden tételét létre tudja hozni és ezzel megmutatni hogy az aritmetika minden igaz állítása elvileg elméleti tételként bizonyítható, ami az aritmetika igazságfogalmát nagyon szilárd alapokra helyezné. Az axiómák ezáltal minden igazságot és csakis az igazságot tartalmaznák. Hilbert legnagyobb sajnálatára [[Kurt Gödel]] (1906–1978) 1931-ben kiadott az “''Első teljességtelenség tétel''” című művében bizonyította, hogy minden klasszikus, önmagában következetes aritmetikai kifejezés-nyelvezetnek szükségszerűen kell olyan aritmetikai mondatokat tartalmaznia, melyek az adott rendszerből nem vezethetők le, azaz az olyan mondatok által kifejezett állítások igazsága nem bizonyíthatóak a rendszeren belül. Ez azt jelenti, hogy az igazság fogalma a klasszikus formális nyelvezetben meghaladják a bizonyítás fogalmát. Ez a megállapítás egy igen jelentős, pontos bepillantást adott az igazság természetébe.
 
=== Redukált definíció ===
A modern elméletek meghatározásai nem igen ismertek és még kevésbé terjedtek el a szűk akadémiai és szakértői körökön kívül. Szerencsétlenségünkre az igazság egyetlen átfogó meghatározása nem létezik. Mint láthattuk is már, sokkal könnyebb megítélnünk mindazt ami NEM igaz, mintsemhogymintsem hogy megmondhatnánk hogy mi igaz. A meghatározás tehát csak a meglehetősen számos nyelvészeti eszközökben létezik. Ilyen eszközök a [[szinonímák]] (hasonló jelentésű szó), [[antonímák]] (ellentétes jelentésű szó), [[metafórok]] (szókép), [[szimilik]] (hasonlóság: ''Ágika olyan, mint egy rózsa''), [[allegória]] (álomkép), példák, a kifejezést közelítő tárgyra való mutatás, vagy éppen az ellenkezőjével, vagy az összekeverttel való összehasonlítás, szótári meghatározások és idézetek stb.
 
Azt mondhatnánk, hogy egy általánosan elfogadható igaz állításnak egyszere kell megfelelnie a tényeknek, azokkal azonosnak kell lennie és jelentéstanilag egyértelműnek, valamint valami köztiszteletben álló személy által elhirdetett, közmegegyezés által elismert és történelmileg hasznos ismeretnek kell lennie. Csoda hát, hogy az igazság mint olyan, sok vita tárgyát képezi?
69 449

szerkesztés