„Bon” változatai közötti eltérés

A vallásról az írásos forrásokat a buddhista szerzetesek állították elő, akik próbálták a tibeti történelemben annak jelentőségét csökkenteni. Eredeti neve a ''Gcug'', a bon nevet is a 11. századi buddhista szerzetesek adták a vallásnak, a lámaizmus terminológiáját és intézményeit is ekkor vette át (módosított bon, ''agyur bon'').<ref>{{opcit |n=Mircea Eliade |c= |k= |f= |o=750}}</ref> A bon szó jelentése: istenigézés varázsigék kántálásával.

 

 

A bon jelentős korszaka, felvirágzása ''Triszongdecen'' király uralkodására esik a 8. század második felében. A tibeti történeti források szerint a király a buddhizmus legfőbb támogatója volt, és az egymás mellett létező és vetélkedő buddhizmus és bon ősi iratok fordítására kolostorokat alapított. A bönpok zsangzsung (kínai) nyelvből, a buddhisták szanszkritból fordították szent szövegeiket, néha egymás munkáiba besegítve. Ilyen körülmények között szükségszerűen befolyással voltak egymásra is.<ref>{{cite web |url=http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.vallasok/index.asp_id=26.html |title=Bön |author= |accessdate=2013-10-30 |publisher=ELTE BTK |work=btk.elte.hu}}</ref>

 

 

Senrab a modern kutatások szerint<ref>{{opcit |n=Mircea Eliade |c= |k= |f=|o=751}}</ref> a bon kánon kidolgozója lehetett, aki rendszerezte, egységbe foglalta a mitológiai hagyományok, szokások, rítusok és mondák számtalan változatát. Maga a kánon meglehetősen vegyes eredetű irodalmi alapokra épül, többek között olyan szövegekre, amelyeket elrejtettek a 11. században, majd azokat újra fellelve a tan részévé tettek. A 15. században nyert végleges formát, amikor a [[Kandzsúr]] 75 kötetében, illetve ezek kommentárjait a [[Tandzsúr]] 131 kötetében összefoglalták.