„Robert Anthony Eden” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
1951-ben a konzervatívok újbóli hatalomra jutását követően ismét a külügyek irányítója és egyben miniszterelnök-helyettes. 1954-ben sikeresen rendezte az angol-iráni olajvitát, közvetítő szerepet játszott a trieszti kérdés ügyében Olaszország és Jugoszlávia között, hozzájárult az első indokínai háború befejezéséhez, részt vett a SEATO megalakításában.
Az idős és betegeskedő [[Winston Churchill|Churchill]] lemondását követően, 1955. április 6-án Eden vette át a miniszterelnöki tisztséget. Pártja támogatottsága a május 26-i parlamenti választásokon tovább erősödött. Kormányfőként is élénken foglalkozott a külügyekkel; kísérletet tett a kelet-nyugati kapcsolatok rendezésére is, ezért 1955-ben fogadta Londonban [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsovot]] és [[Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin|Bulganyint]].
1956. november elején a [[szuezi válság]] súlyos politikai kudarccal végződött az Egyesült Királyság és személy szerint Eden számára is. Felelősségét ugyan hivatalosan nem ismerte el, megromlott egészsége miatt azonban 1957. január 9-én lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Utóda – kormányának korábbi külügyminisztere – [[Harold Macmillan]] lett. Az 1960-as évek elején három kötetben megjelentette emlékiratait. 1961-ben a felsőház tagjává vált, miután a királynő grófi címmel tüntette ki (Earl of Avon).
| |||