„Szent Kinga” változatai közötti eltérés

'''Árpád-házi Szent Kinga''' (vagy ''Kunigunda;'' [[Esztergom]], [[1224]]. [[március 5.]] – [[1292]]. [[július 24.]]) [[Magyar szentek|magyar szent]], [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király lánya, [[Árpád-házi Szent Margit|Szent Margit]] és [[Boldog Jolán]] nővére, [[Lengyelország]] és [[Litvánia]] védőszentje.

 

IV. Béla és [[Laszkarisz Mária magyar királyné|Laszkarisz Mária]] legidősebb gyermekeként született. Tizenöt évesen feleségül ment a [[Piast]] házbeli [[V. Boleszláv lengyel fejedelem]]hez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a [[tatárok]] elleni védelemhez, a [[tatárjárás]] után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük nagy kulturális jelentőségre szert tevő [[ószandeci ferences kolostor]]t. Ide vonult vissza Kinga a férje halála után [[Klarisszák|klarissza]] apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. A kolostor priorisszája lett.

 

[[1690]]-ben avatták boldoggá, [[1999]]-ben [[Szentté avatás|szentté]]. Ünnepe [[július 24.]]

 

=== Kinga fésűje ===

{{forr|Egy legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült Lengyelországban és a Pieninek-hegységhez ért apácatársaival. Kinga egy szalagot dobott a háta mögé, amiből egy kanyargós folyó a [[Dunajec]] alakult amin a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak. Ezt követően a fésűjét dobta háta mögé és ebből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni.}}

 

=== Kinga gyűrűje ===

Amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapjától elkérte a [[Wieliczkai sóbányák|wieliczkai sóbányákat]]. Ekkor történt a legendás epizód is Kinga gyűrűjével. Amikor édesapja kíséretében eljutott a [[máramaros]]i sóbányákba, az egyik [[aknaszlatina]]i tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (ún. főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: "Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket." A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokba-vételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a bánya megnyitásakor, a legenda szerint a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét. (Lásd pl. Bérczi, 2007)