„II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem” változatai közötti eltérés

a
Vlagyimir helyreállította a békességet volhíniai unokatestvéreivel, és vezető szerepet játszott azokon a tanácskozásokon, melyeken a Rusz fejedelmei igyekeztek véget vetni a folyamatos háborúskodásaiknak, [[1097]]-ben és [[1100]]-ban.<ref name=vlagyimir/>
 
[[1100]] után ''"szent"'' hadjáratot hirdetett a polovecek (kunok) ellen, amelyben végre nagy hírnevet szerzett magának.<ref name=europa/> Amikor [[1113]]-ban meghalt unokatestvére, II. Szvjatopolk ([[1093]]-[[1113]]), a kijevi [[vecse]] Vlagyimirt választotta meg nagyfejedelemnek.<ref name=vlagyimir/> A nagyfejedelem továbbra is csaknem állandóan hadban állt a különféle ellenségeivel, főleg a poloveceknek nevezett [[kipcsakok]]kal, akik a [[Kijev]]től délkeletre elterülő sztyeppen éltek, és [[1061]]-től fosztogatták a [[Kijevi Rusz]]t. Az orosz földek egyesítéséhez a dinasztikus házassági politikát is felhasználta: maga angol hercegnőt vett feleségül, leányait pedig a dán, a norvég és a bizánci udvarba házasította be.<ref name=europa/> Öt fiából négyen fejedelmek lettek.<ref name=europa/> Az ő uralma bizonyult az orosz történelem utolsó szakaszának, amelyben Kijev volt a központja a feudális orosz világnak.<ref name=europa/>: a fejedelmi testvérviszályok időleges megszüntetésével rövid időre visszaadta a [[Kijevi Rusz]] hanyatló erejét, biztosítani tudta a [[Kijev]]től távol eső területeken is befolyását, és mozgósítani az egész országot a sztyepp felől érkező támadásokkal szemben. Ő alapította a Kljazma folyó mentén [[Vlagyimir]] városát, amely a [[12. század]]ban [[Kijev]] helyett a fejedelmi székhely lett.
 
[[Kép:Ivan Bilibin 118.gif|220px|jobbra|bélyegkép|II. Vlagyimir ([[Ivan Jakovlevics Bilibin]] festménye, [[1926]])]]