„Emanuel Swedenborg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a link, linkjavítás, kékítés |
||
7. sor:
Apja [[Jesper Swedberg]] skarzi püspök volt. Tanulmányait az [[uppsala]]i egyetemen végezte és négy éven át [[Anglia|Angliában]], [[Hollandia|Hollandiában]], [[Franciaország|Francia-]] és [[Németország]]ban utazott. Visszatérvén hazájába, [[XII. Károly svéd király]] bányatanácsossá nevezte ki és mint katonai mérnök is több szolgálatot tett királyának.
A család 1719-ben nemességet nyert és ekkor nyerte Swedberg helyett a Swedenborg nevét. Ha Swedenborgot néha grófnak vagy bárónak címezik, ez tévedés és onnan eredhet, mert a svéd nemesi parlamentnek tagja volt. Ezen időben erőműtani és
1724-ban felajánlották neki az uppsalai egyetemen a matematikai tanszéket, amelyet azonban nem fogadott el. Majd elhagyván e nemű tanulmányait, 11 évig hallgatott és hivatala kötelességeinek teljesítésére és a bányászat és fémolvasztás rendszerének tudományos megírására és a teremtés kezdete elméletének megállapítására szentelte életét. Ezen tanulmányainak eredménye ''Opera philosophica et mineralia'' (1734) című műve. Ezen munkáját ugyanezen évben követte egy másik a Végtelenről és a teremtés végokáról, a [[lélek]] és [[test]] közötti összeköttetésről, melyben a lelket mint lényegében véve a nappal ugyanazon egy anyagot tünteti föl. Ugyanezen kérdéssel foglalkoznak ''Oeconomia regni animalis'' (2 kötetben, 1741) és ''Regnum animale'' (be nem fejezve, 3 kötet, 1744-45) művei is.
13. sor:
1744 húsvétján, április 6-án különös álmai és látomásai támadtak, ami megvilágosodásához vezetett. Azt állította, hogy az Úr megparancsolta, hogy alkosson meg egy mennyei doktrínát a kereszténység megújítása céljából. Kijelentette, hogy az Úr kinyitotta lelki szemeit, és szabadon látogathatta a mennyet és a pokolt, és beszélhetett az angyalokkal és démonokkal.
Swedenborg mögött már gazdag tudományos és feltalálói életpálya állt, amikor érdeklődése szellemi síkra terelődött. 1747-ben lemondott bányatanácsosi állásáról, hogy látnoki hivatásának élhessen. Ezen új minőségében ''Arcana coelestia'' című 1756-ban Londonban kiadott művében lépett először a világ elé. Szól ebben és pedig mindenütt a legmélyebb miszticizmussal, a Szentírásról, melyet minden betűjében és pontocskájában szentnek tart; [[Jézus|Jézus Krisztus]]ról, aki testi alakot öltött magára; a [[Szentlélek]] nem más, mint a megváltott emberiség kifolyása; az egyház a múlt században végére jutott és Swedenborg 1757-ben látta az utolsó ítéletet a lelkek világában. Ekkor egy új világ nyílott meg, melyet a [[
Swedenborg különösségeihez tartozott annak hirdetése is, hogy ő több, már régen elhalt nevezetes emberrel, [[Dávid zsidó király|Dávid királlyal]], [[Pál apostol]]lal, [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos francia királlyal]] összeköttetésben áll, és míg amazokat az elkárhozottak, ezt a boldog szentek között találta föl. Nemcsak a [[Föld]]ről, hanem a [[Hold]]ról és a bolygókról való lelkekkel is összeköttetésben volt ő.
Érdekes az életről való tanítása is. Szerinte egyedül [[Isten]] él; halott az egész teremtés, halott az ember, s ezeknek látszólagos élete nem más, mint Istennek bennük való jelenléte. Swedenborg nem akart külön felekezetet alakítani. Mikor azt hirdette, hogy a keresztény egyház végére jutott, abban reménykedett, hogy a pogányok között új egyház fog alakulni, de később ezen reménye hirdetésével felhagyott, a swedenborgiánusok, vagy amint ők magokat nevezni szokták a «Jelenések könyvében jelzett új Jeruzsálem új egyháza», 1788-ban szervezkedtek önálló testületté.
| |||