„Nagy elektron–pozitron” változatai közötti eltérés

 
A LEP előgyorsító rendszere négy lépcsőből áll, amelyek az [[elektronágyú]] és a pozitronkonverter által keltett elektronokat és pozitronokat gyorsítják. Az első fokozatot egy-egy 200 és 600 MeV-es [[lineáris gyorsító]] alkotja. A második fokozat a 600 MeV-es Elektron-pozitron akkumulátor (EPA), a harmadik a 3,5 GeV-es elektron-pozitron [[szinkrotron]]ként használt [[Protonszinkrotron]] (PS), végül a 20 GeV-re gyorsító [[Szuper protonszinkrotron]] (SPS). A 20 GeV-es elektronokat és pozitronokat azután a LEP gyorsítja tovább a szükséges energiára. {{refhely|CERN Myers LEP}}
 
 
A működése kezdetén 45 GeV energiája volt a nyaláboknak, a végén 106 GeV-re sikerült emelni a mágnesek és egyéb paraméterek javításával. Az [[elektron]] és [[pozitron]] ütközéskor megsemmisülnek és belőlük az energiájuktól függően keletkezhet [[foton]], de nagyobb energiákon keletkezhetnek a [[alapvető kölcsönhatások|gyenge kölcsönhatás]] közvetítői is (Z, W<sup>+</sup>, W<sup>-</sup>). Mivel a Z bozon nyugalmi energiája 91.2 GeV, ezért az egyes nyalábok energiájának a felét, 45,6 GeV-et el kell érnie, hogy leggyakrabban Z bozon keletkezzen. A töltésmegmaradás miatt a W bozonok csak párban keletkezhetnek az ütközés során, ezért az elektronok energiájának a nyalábban ehhez a W tömeggel kell egyeznie (80 GeV).
69 861

szerkesztés