„Jövőnk szuperkontinense” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Átírás elfogadhatóbb alakra |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{törlés|}}
{{nincs forrás}}
A '''szuperkontinens a jövőben''' egy feltételezett kontinens, ami a jelenlegi kontinensek összekapcsolódásából jönne létre.
== Szuperkontinensek és a rájuk vonatkozó elméletek ==
A manapság legáltalánosabban elfogadott geodinamikai modell, a lemeztektonikai elmélet és az ezt alátámasztó óriási mennyiségű [[földtan]]i-[[geofizika]]i megfigyelés alapján azt állíthatjuk, hogy [[Föld]] [[földtörténet|fejlődéstörténetében]] többször is megtörtént az, hogy a kontinensek egymásnak ütköztek, és így létrehoztak egy '''[[szuperkontinens]]t'''. A szuperkontinens a keletkezésétől a feldarabolódásáig az egyetlen [[kontinens]] a Földön. Jelenlegi ismereteink szerint a szuperkontinensek 500-700 millió évenként, bizonyos mértékig ciklikus módon keletkeznek. Nem tudjuk, pontosan hány szuperkontinens létezett eddig – valószínű, hogy több is – azonban ennek modellezése éppen azért nehéz, mert a bizonyítékok jelentős részét maga a lemeztektonika semmisíti meg vagy alakítja át annyira, hogy nehéz a megfigyeléseket ebben az értelemben kiértékelni.
Ennek a geodinamikai ciklust feltételező modellnek a jóslata, hogy földtörténeti skálán nem túl hosszú idő múlva egy újabb szuperkontinens jöhet létre, amit az ezzel foglalkozó szakirodalom ''Amasia''<ref>Ne tévesszük össze a [[törökország]]i településsel</ref>, ''Novopangea'' vagy ''Pangea Proxima'' néven említ.
▲[[Fájl:jovobeli skont.jpg|bélyegkép|270px|jobbra|[[Pangea Proxima]], Amasia és [[Novopangea]]]]
==Szuperkontinens a jövőben==
A legrégibb szuperkontinens, aminek egykori létét a mai modelljeink alapján feltételezzük a [[Rodinia]]. Kb. 1,1 milliárd évvel ezelőtt tömörült össze több kontinensből, és 250 millió év után feldarabolódott. Mivel a legutóbbi szuperkontinens, a [[Pangea]] körülbelül 300 millió éve állt össze és 100 millió évvel ezelőtt kezdett feldarabolódni, jelenleg nagyjából egy szuperkontinens keletkezési ciklusának kb. a felénél járunk. A modell támogatói feltételezik tehát, hogy úgy 250-300 millió év múlva Földünkön valószínűleg{{forrás?}} egyetlenegy óriási szuperkontinens lesz, amelyet egy világóceán, valószínűleg jórészt a mai [[Csendes-óceán]]nal rokonítható, de valószínűsíthetően legalább részben újonnan létrejövő óceáni medence vesz majd körül.{{forrás?}}
A jelenlegi lemezmozgások azt mutatják, hogy a Csendes-óceán medencéjét alkotó kőzetlemezek alábuknak, ezzel elemésztődnek, az Atlanti-medence pedig kitágul, vagyis előbb-utóbb Kelet-Ázsia és Nyugat-Amerika összeütközik a közben létrejött kisebb köztes terrénekkel együtt. [[Afrika]] északnak, vagyis [[Európa|Európának]] tart, [[Ausztrália]] pedig útban van [[Délkelet-Ázsia]] felé. A kőzetlemezek változó mértékben, tipikusan évente több centiméterrel mozdulnak el egymáshoz képest.{{forrás?}}▼
E mozgásirányok és a jelenleg mért sebességek alapján az utóbbi egy-két évtizedben több kutató is megalkotta a saját változatát a jövőbeli szuperkontinensre, amelyet a szakmában Amasiának (Amerika és Ázsia nevéből származtatva) vagy Novopangeának neveztek el. Az előbbi elmélet [[Chris Hartnady]] dél-afrikai, utóbbi [[Roy Livermore]] brit kutató nevéhez fűződik. A két hipotézis abban tér el egymástól, hogy az előbbi szerint az [[Antarktisz]] marad a helyén, a másik szerint viszont az is "felúszik" északra. Jelenleg nincs aktív törészóna a déli kontinens körül, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen tektonikai képződmény a jövőben ne alakulhatna ki.
Merőben eltérő viszont [[Christopher Scotese]] (Texasi Egyetem) elképzelése, aki hosszan kutatta a kontinensek múltbeli elhelyezkedését, és ebből próbálja kivetíteni elénk a jövőt. Úgy véli, a következő 50 millió évben Afrika északnak nyomulva eltünteti a Földközi-tengert, és Európával ütközve egy a [[Himalája|Himalájához]] hasonló magashegységet gyűr fel Európa déli peremén, az északnak haladó Ausztrália pedig [[Borneó]]val együtt Dél-Kínához forr. Úgy 200 millió év múlva szerinte megáll az Atlanti-óceán terjeszkedése, ehelyett alábukási zóna keletkezik Amerika keleti partvidékén, az [[Atlanti-medence]] bezárul, és [[Észak-Amerika]] összeforr a már egyesült európai-afrikai kontinentális kéreggel. Az így létrejövő szuperkontinenst Pangea Proximának nevezte el.{{forrás?}}▼
Természetesen senki sem képes jelenleg bizonyítani, hogy melyik kutató elképzelése válik majd valóra a jövőben, de abban a kérdéssel foglalkozó kutatók zöme egyetért, hogy egy új szuperkontinens a jövőben ismét kialakul. Annál érdekesebb annak előrevetítése, milyen körülmények fognak majd uralkodni a majdani "össz-Földön".<ref>Pangea neve ezt jelenti</ref> Erre vonatkozólag lehetséges geomorfológiai és klímamodelleket felállítani, melyhez részben a korábbi szuperkontinensek környezeti viszonyait vehetjük alapul. (A konkrét szélességi elhelyezkedése ugyanakkor érdemben befolyásolhatja a tényleges környezeti viszonyokat.){{forrás?}}▼
Azt elég jól tudjuk az üledékekből és őslénytani adatokból, milyen lehetett a világ 250 millió éve, a [[Pangea]] korában. Mindenekelőtt szélsőségek jellemezték: trópusi vidékein a hőmérséklet meghaladta a 40 [[Celsius-fok]]ot, míg a közepes földrajzi szélességeken a forró nyarakat zord telek váltották, sok hóval. Nyári olvadáskor valószínűleg hatalmas áradások formálták a felszínt.{{forrás?}} A szuperkontinens belseje nyilván rendkívül száraz volt, hiszen a csapadékot hozó szelek nem hatolhattak olyan nagy távolságokra, viszont a szárazföld és a tenger közti tetemes hőmérséklet-különbség miatt igen erős lehetett a monszunhatás. Ilyen körülmények között a Pangeának csak csekély része nyújtott barátságos körülményeket az élet számára.{{forrás?}} A szárazföld más, egy tömbként való elhelyezkedése természetesen a maitól teljesen eltérő tengeráramlási rendszert alakított ki. A tengervíz vertikálisan rétegzetté válik, és néhány száz méteres mélységtől lefelé erősen oxigénhiányos.{{forrás?}} ▼
▲A jelenlegi lemezmozgások azt mutatják, hogy a Csendes-óceán medencéjét alkotó kőzetlemezek alábuknak, ezzel elemésztődnek, az Atlanti-medence pedig kitágul, vagyis előbb-utóbb Kelet-Ázsia és Nyugat-Amerika összeütközik a közben létrejött kisebb köztes terrénekkel együtt. [[Afrika]] északnak, vagyis [[Európa|Európának]] tart, [[Ausztrália]] pedig útban van [[Délkelet-Ázsia]] felé. A kőzetlemezek változó mértékben, tipikusan évente több centiméterrel mozdulnak el egymáshoz képest.
== Jegyzetek ==
▲E mozgásirányok és a jelenleg mért sebességek alapján az utóbbi egy-két évtizedben több kutató is megalkotta a saját változatát a jövőbeli szuperkontinensre, amelyet a szakmában Amasiának (Amerika és Ázsia nevéből származtatva) vagy Novopangeának neveztek el. Az előbbi elmélet [[Chris Hartnady]] dél-afrikai, utóbbi [[Roy Livermore]] brit kutató nevéhez fűződik. A két hipotézis abban tér el egymástól, hogy az előbbi szerint az [[Antarktisz]] marad a helyén, a másik szerint viszont az is "felúszik" északra. Jelenleg nincs aktív törészóna a déli kontinens körül, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen tektonikai képződmény a jövőben ne alakulhatna ki.
{{jegyzetek}}
== Források ==
▲Merőben eltérő viszont [[Christopher Scotese]] (Texasi Egyetem) elképzelése, aki hosszan kutatta a kontinensek múltbeli elhelyezkedését, és ebből próbálja kivetíteni elénk a jövőt. Úgy véli, a következő 50 millió évben Afrika északnak nyomulva eltünteti a Földközi-tengert, és Európával ütközve egy a [[Himalája|Himalájához]] hasonló magashegységet gyűr fel Európa déli peremén, az északnak haladó Ausztrália pedig [[Borneó]]val együtt Dél-Kínához forr. Úgy 200 millió év múlva szerinte megáll az Atlanti-óceán terjeszkedése, ehelyett alábukási zóna keletkezik Amerika keleti partvidékén, az [[Atlanti-medence]] bezárul, és [[Észak-Amerika]] összeforr a már egyesült európai-afrikai kontinentális kéreggel. Az így létrejövő szuperkontinenst Pangea Proximának nevezte el.
{{nincs forrás}}
== További információk ==
▲Természetesen senki sem képes jelenleg bizonyítani, hogy melyik kutató elképzelése válik majd valóra a jövőben, de abban a kérdéssel foglalkozó kutatók zöme egyetért, hogy egy új szuperkontinens a jövőben ismét kialakul. Annál érdekesebb annak előrevetítése, milyen körülmények fognak majd uralkodni a majdani "össz-Földön".<ref>Pangea neve ezt jelenti</ref> Erre vonatkozólag lehetséges geomorfológiai és klímamodelleket felállítani, melyhez részben a korábbi szuperkontinensek környezeti viszonyait vehetjük alapul. (A konkrét szélességi elhelyezkedése ugyanakkor érdemben befolyásolhatja a tényleges környezeti viszonyokat.)
* {{citweb |url=http://science.orf.at/stories/1694340/ |nyelv=de |cím="Amasien": Der nächste Superkontinent |weblap=orf.at |dátum=2012-02-09 }}
* {{citweb|szerző=Caroline Williams |szerző2=Ted Nield |cím=Pangaea, the comeback |weblap=NewScientist |dátum=2007-10-20 |url=http://www.science.org.au/nova/newscientist/104ns_011.htm }}
▲Azt elég jól tudjuk az üledékekből és őslénytani adatokból, milyen lehetett a világ 250 millió éve, a [[Pangea]] korában. Mindenekelőtt szélsőségek jellemezték: trópusi vidékein a hőmérséklet meghaladta a 40 [[Celsius-fok]]ot, míg a közepes földrajzi szélességeken a forró nyarakat zord telek váltották, sok hóval. Nyári olvadáskor valószínűleg hatalmas áradások formálták a felszínt.{{forrás}} A szuperkontinens belseje nyilván rendkívül száraz volt, hiszen a csapadékot hozó szelek nem hatolhattak olyan nagy távolságokra, viszont a szárazföld és a tenger közti tetemes hőmérséklet-különbség miatt igen erős lehetett a monszunhatás. Ilyen körülmények között a Pangeának csak csekély része nyújtott barátságos körülményeket az élet számára.{{forrás}} A szárazföld más, egy tömbként való elhelyezkedése természetesen a maitól teljesen eltérő tengeráramlási rendszert alakított ki. A tengervíz vertikálisan rétegzetté válik, és néhány száz méteres mélységtől lefelé erősen oxigénhiányos.{{forrás}}
{{DEFAULTSORT:Jo~vo~nkszuperkontinense}}
| |||