zászló törlése
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
(zászló törlése) |
|||
|
|elhunyt_idő= [[1794]]. [[július 8.]]
|elhunyt_hely=[[Párizs]]
|nemzetiség=
|szülei=
|feleség=
== Élete ==
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. Chénier [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított
Chénier hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]], különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. 1792 augusztusától bujkált, [[Le Havre]]-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier ódában énekelte meg [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' ''(Coigny kisasszonyhoz)'' és ''Derniers vers d'un poète'' ''(Comme un dernier rayon)''. A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. Jean-Antoine Roucher költővel együtt végezték ki két nappal Robespierre bukása előtt. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor vitték a vesztőhelyre.
| |||