„Hegyi gorilla” változatai közötti eltérés

A hímek tömege általában kétszerese a nőstényekének, eléri a 220kg220&nbsp;kg-ot, a gorillák közül ez az alfaj a legnagyobb. A nőstények mindössze 70–90kg70–90&nbsp;kg tömegűek.<ref name=Wood1983>{{cite book |author=Wood |title=The Guinness Book of Animal Facts and Feats |publisher=Sterling Publishing |year=1983 |isbn=978-0851122359}}</ref> A kifejlett hímek koponyája tetején és hátulján csontos kiemelkedés van, ettől fejük kúpos alakúnak tűnik. Ehhez a kiemelkedéshez tapadnak az erőteljes rágóizmok, melyek az alsó állkapocshoz csatlakoznak. A kifejlett nőstényeken is megtalálható a csontos kiemelkedés, de náluk kevésbé erőteljes.

A kifejlett hímeket ''ezüsthátúnak'' is hívják, mivel koruk előrehaladtával szürkés vagy ezüstös szőr fejlődik hátukon. Hátszőrzetük rövidebb, mint testük többi részén, karjukon viszont különösen hosszú. A hátsó lábukra állt hímek akár az 1,5–1,8&nbsp;m magasságot is elérhetik, karjuk fesztávja 2,25&nbsp;m, tömegük elérheti a 200–225&nbsp;kg-ot. A legmagasabb ezüsthátú gorilla 1,94 m magas volt (1938-ban lőtték le [[Észak-Kivu tartomány|Észak-Kivu]]ban), a legnehezebb gorilla 1,83 m magas és 266kg266&nbsp;kg volt.<ref name=Wood1983/>

A hegyi gorilla [[nappali életmód]]ot folytat. Aktív óráinak többségét táplálkozással tölti, mivel nagy mennyiségű élelemre van szüksége nagy méretű testének fenntartásához. A reggeli órákban szerzi meg élelmét, késő délelőtt és a déli órákban általában pihen, a délutánt ismét élelemszerzéssel tölti. A gorillák növényekből építenek maguknak minden este új fészket. Csak a fiatalok alszanak anyjukkal egy fészekben. Fészkelő helyüket napkeltekor hagyják el, kivéve ha hideg és felhős idő van, ilyenkor szívesen maradnak fészkükben.<ref name=Schaller>{{cite book | author = Schaller, G.B. | year = 1963 | title = The mountain gorilla: Ecology and behavior | location = Chicago | publisher = Univ. Chicago Press | isbn = 0226736350}}</ref>