„Hosszú kések éjszakája” változatai közötti eltérés

|név = Hosszú kések éjszakája<br />Röhm-puccs

|kép = Bundesarchiv Bild 102-16004, Adolf Hitler mit Hermann Göring.jpg

|helyszín =[[Bad Wiessee]] és Németország más városai

|célpont =politikai vetélytársak

 

== Hitler és az SA ==

[[Paul von Hindenburg]] Németország elnöke [[1933]]. [[január 30.|január 30-án]] nevezte ki [[Adolf Hitler]]t az ország kancellárává.<ref group = "j">A [[Német választások 1932 novemberében|novemberi képviselőválasztásokon]], a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] a Reichstag 196 mandátumát érte el az összesen 584-ből. A nácik a törvénykezésben a legnagyobb pártot adták, de még mindig elég messze álltak a parlamenti többségtől.</ref> A következő néhány hónap során, az úgynevezett [[Gleichschaltung]] idején Hitler nélkülözni tudta a [[weimari alkotmány|Reichstagot]] mint törvényalkotó testületet,<ref group= "j">Az 1933-as felhatalmazási törvény révén Hitler megkapta a törvénykezési hatalmat, és ettől kezdve gyakorlatilag rendeletek útján tudott kormányozni, így kerülte meg a [[weimari alkotmány]]ban előírt törvénykezési eljárást.</ref> és megszabadult minden rivális politikai párttól, így 1933 közepén Németország [[pártállam]]má vált vezetése és uralma alatt. Hitler hatalma mégsem volt abszolút annak ellenére, hogy a politikai autoritása gyorsan megszilárdult. Kancellárként ugyanis nem parancsolhatott a hadseregnek, az Hindenburg, a nagyon tisztelt veterán marsall formális vezetése alatt maradt, aki ekkor magas kora miatt fizikailag már meglehetősen gyenge volt. Annak ellenére, hogy sok tisztnek imponáltak Hitlernek a megnövelt hadseregre vonatkozó ígéretei, az [[Sorkatonai szolgálat|általános hadkötelezettség]] újbóli bevezetése és az agresszívebb külpolitika, a hadsereg – legalábbis a náci uralom kezdeti éveiben – továbbra is megőrizte hagyományos függetlenségét.

 

 

=== A konzervatív és más régi ellenségek sorsa ===

 

A rezsim „tisztogató” akciója nem csak az SA-ra terjedt ki. Hitler felhasználta az alkalmat az általa megbízhatatlannak tartott konzervatív politikusok likvidálására is. Ez a kör magába foglalta von Papen kancellárhelyettest és annak közvetlen környezetét. Berlinben Göring parancsára egy fegyveres SS egység megrohamozta a kancellárhelyettesi hivatal épületét. Az egységhez csatolt Gestapo tisztek azonnal lelőtték [[Herbert von Bose|Herbert von Bosét]], Papen titkárát, ahelyett, hogy letartóztatták volna. A [[Gestapo]] letartóztatta és később kivégezte Papen közeli társát, [[Edgar Jung]]ot, Papen marburgi beszédének szerzőjét; holttestét árokba dobták.{{refhely|Evans 2005|34. o.}} A Gestapo megölte még [[Erich Klausener]]t, a Katolikus Akció vezetőjét is, aki szintén Papenhez állt közel.{{refhely|Shirer|221. o.}} A kancellárhelyettest – bár energikusan tiltakozott, miszerint őt nem lehet letartóztatni – habozás nélkül letartóztatták. Hitler napokkal később elrendelte a szabadon bocsátását, és Papen többé nem merte bírálni a rezsimet.{{refhely|Evans 2005|33–34. o.}}

== Magyarázatok és következmények ==

=== Magyarázatok ===

 

Az események túl sok neves áldozatot követeltek ahhoz, hogy el lehessen titkolni őket. Kitervelői az első pillanatban nem egységesen kezelték a „tisztogatást”. Göring utasította a rendőregységeket, hogy „minden, az elmúlt két napon történtekkel kapcsolatos iratot semmisítsenek meg”.{{refhely|Kershaw 1999|517. o.}} Közben Goebbels megpróbálta megakadályozni az újságokat abban, hogy leközöljék a halottak listáját, ugyanakkor azonban július 2-án a rádióban beszámolt arról, mily közel állt Röhm és Schleicher Hitler által meghiúsított államcsínye a sikerhez és az ország a káoszhoz.{{refhely|Evans 2005|36. o.}} Azután 1934. július 13-án, két hét késéssel, Hitler a Reichstag előtt mondott és rádión közvetített beszédében így igazolta a történteket:{{refhely|Fest|469. o.}}{{refhely|ReichstagsredeMP3}}