[[1381]]-től a kolostor búcsújáróhellyé vált, miután a rend bőkezű támogatója, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] király itáliai hadjárata nyomán ide hozatták ''Remete Szent Pál'' testét, amelyet Budaszentlőrincen temettek újra. Kevesek által ismert tény, hogy a király Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, társ-védőszentként. A király adományai nyomán további jelentős építkezés kezdődött a területen, mely [[1403]]-ban fejeződött be.
A [[Magyar Pálos Rend]] tagja volt ''Bátori'' vagy [[Báthory László (pálos szerzetes)|Báthory László]] (cc1420–1484kb. 1420–1484), a név helyesírása a történészek szerint bizonytalan. A szerzetes, hogy munkájának szentelhesse minden idejét, a [[perjel]] engedélyével felköltözött a zárda melletti hegyen található, rejtélyes és róla elnevezett [[Bátori-barlang]]ba, ahol [[1437]]–[[1457]] között lakott, és lefordította a [[Biblia|Szentírást]]. Egészsége megrendülésemegrendülte miatt azonban visszatért a kolostorba, ahol 27 évvel későbbi halála után a [[I. István magyar király|Szent István]] oltár előtti kriptában helyezték örök nyugalomra. A későbbiekben a földrajzi névként is használatos ''Budaszentlőrinc'' kifejezés lassan a feledés homályába merült, mivel az itteni fényes kolostor és templom, a [[mohácsi csata]] után a török pusztítás martalékaáldozata lett. A barátok könyvtáruk és ereklyéik egy részét magukkalmagukhoz hurcolvavéve, elmenekültek, Budaszentlőrincet a török csapatok felgyújtották, és földig rombolták. ElhurcoltakMartalékuk lett minden kódexetkódex, eltűnt a magyar Biblia is.
[[1527]]-ben Remete Szent Pál ereklyéjét [[Trencsén]] (Trenčín) várába vitték, ahol egy tűzvész során végképp eggyé vált a magyar földdel. A pálos kincstárt [[Felsőelefánt]]ra (Horné Lefantovce), majd a horvátországi [[Lepoglava|Lepoglavára]] menekítették.
