„Sergio Leone” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
37. sor:
Leone [[1964]]-ben lépett a tettek mezejére, amikor leforgatta az ''Egy maroknyi dollárért'' c. westernt. Először még ő sem bízott abban, hogy filmjének sikere lesz.
 
Leone egyáltalán nem akarta utánozni az amerikai westerneket, ő egy egészen új stílust alkotott, ami mögött valós dolgok is állnak. Az amerikai vadnyugati filmekben két különböző jellem tűnik fel, a makulátlan jó és a velejéig romlott gonosz. Leone westernjeiben ezzel szemben piszkos hősök a pozitív figurák, akik rovott múltúak, olykor nagyon kétszínűek, ezért nem egyértelmű néha, hogy voltaképp melyik oldalon állnak. Viszont a valóságban a régi vadnyugat nagy alakjai sem voltak igazi hősök, hanem közönséges bűnözők, mint [[Jesse James]], akit az utókorban, az idealizált, hamis képet mutató vadnyugati elbeszélések, balladák és miegyéb másegyéb történetek hetyke, bátor és tiszta emberként ábrázolnak, amikor valójában közönséges gyilkos volt.<br />
Leone ezt a keserű valóságot igyekezett visszaadni filmjeiben, de részben merített hazája krimijeiből is.<br />
Nincsenek festői tájak, hanemcsupán kopár vidékek, ahol az ököljog a törvény, a légkör nyomasztó és bizonytalan.
 
Sergio Leone tulajdonképpen úgy a makaróniwesternspagettiwestern atyja, hogy ő alkotta meg a olasz western sablonját. Az Egy maréknyi dollárért légköre is gyakorlatilag minden olasz vadnyugati filmben ott van. Visszatérő téma a bosszú, a pénzszerzés, a véres csetepaték. Maga a főhős megverése, vagy megalázása sem ritka.
 
Az Egy maroknyi dollárért főhőse [[Clint Eastwood]] voltaképp ezzel a filmmel vált világhírűvé. A siker miatt több filmvállalat arra ösztönözte Leonét, hogy készítsen folytatást. [[1965]]-ben ismét Eastwooddal a főszerepben leforgatta a ''Pár dollárral többért'' c. spagettiwesternt, amit ugyancsak [[Spanyolország]]ban készítettek, akárcsakakár az előzőt, s itt is Moriccone komponálta a zenét. A látványos siker során egy harmadik filmalkotásrafilmalkotást is sor kerültmotivált ''A Jó, a Rossz, és a Csúf''-raot, ahol az előző film egyik főszereplőjét, [[Lee Van Cleef]]et most az antihős bőrében láthatta a nézőközönség.<br />
Ezekkel a filmekkel egy kört húzott maga köré Leone, az ún. dollár-trilógiát, ugyanis mindhárom filmben a szereplők előtt elsődleges szempont a pénz volt.
 
Persze nem mindenütt fogadták üdvözléssel Leone westernjeit. Elsősorban az erőszakosságerőszakosságuk miatt érték kemény kritikák. Leone azzal magyarázta mindezt, hogy a Vadnyugat is valójában egy erőszakos, véres világ volt, amelyet nem igazán realisztikusanreálisan mutatnak be az amerikai westernek. A szereplők is egyszerű, erőszakos emberek, akik minél több pénzt akarnak szerezni, s ördögi terveket kovácsolnak társaik kijátszására. Leone westernjeit egyfajta [[szatíra]] gyanánt is szánta az eufemikus amerikai westernekkel szemben és valójában nem akart egy új stílust, vagy műfajt teremteni, de mégis az lett belőle.
 
[[1968]]-ban forgatta le a ''Volt egyszer egy Vadnyugat''-ot. Bár ez aza alkotásaműve Amerikában már csak mérsékelt sikert aratott, de Európában elsöprő volt a hatása, s idővel már a másikfiatal kontinensen is igazi klasszikussá nőtte ki magát.
 
Leone nemcsak a cselekményt változtatta meg ezekben a filmekben, hanem a színészekkel, a cselekmény időpontjával és az eszközökkel (fegyverekkel) is másként dolgozott. A Volt egyszer egy Vadnyugat antihőse [[Henry Fonda]] nem abban a megszokott szerepben volt látható, mint Amerikában. Míg hazájában folyton pozitív figura formájában láthatták, Leone egy szadista, romlott, pénzhajhász és aljas bandita szerepét adta neki, aki még gyereket is öl. A film többi szereplője, mint [[Woody Stroode]], vagy [[Gabrielle Ferzetti]] sem gazfickók szerepében mutatkozott be korábban. Mindezek rendkívüli meglepetéseket okoztak a nézőközönség előtt.<br />
Leone ugyanakkor elég aprólékos és pontos a filmjeiben. A forgatások előtt állandóan tanulmányozta a helyszíneket és némi kiegészítéseket is hajtott végre, nehogy a különböző területeken forgatott jelenetekben feltűnjön az éles eltéréskontraszt.
 
A spagettiwestern műfaját vitathatatlanul Sergio Leoneő tudta igazán mesterien kezelni. Mellette [[Sergio Corbucci]] az, aki megközelíti színvonalát, akivel jó barátságban voltakvolt. Corbucci több elemet is átvett Leonétőltőle, de nem utánozni igyekezett. Corbucci westernjei egyébként sokkal véresebbek és durvábbak, mint mondjuk a Leone-westernekLeoneéi. [[1966]]-ban [[A Jó, a Rossz és a Csúf]] forgatása előtt forgatta le Django c.című, azóta már örök hallhatatlannáhalhatatlanná vált westernje vetekedett Leone filmjével. A Volt egyszer egy Vadnyugat forgatásakor is készült egy másik Corbucci-klasszikus, [[A halál csöndje]]., Aez a hasonlíthatatlanul vérfagyasztóvérfagyasztóbb spagettiwestern is elsöprő sikert aratott, legfőbb különlegessége, hogy a harcot ebben a westernben nem a jó, hanem a gonosz nyeri meg.<br />
Ennek a filmnek a zenéjét is Moriccone szerezte, [[Bruno Nicolai]]jal, akik szintén barátságban álltak.<br />
Leone sikerei nyomán tömegesen jelentkeztek olasz és spanyol vadnyugati filmek, melyek közül alig néhány a kimagasló munka. Többségük mintaként használja Sergio Leone filmjeit, ám sokuk inkább utánozni igyekszik őket, eléggé hatástalanul, ezért napjainkban is kevés az érdeklődés irántuk.<br />
Leonénak és Corbuccinak, akiknek szinte veleszületettvelükszületett, utánozhatatlan érzékük volt a spagettiwesternhezhozzá, más italowesternek nem tudják még csak elérnimegközelíteni sem azok színvonalát.
 
== Utolsó évei ==