„Groisz Gusztáv (jogász)” változatai közötti eltérés

Középiskolai tanulmányait [[Nagyszeben]]ben végezte 1850–1858 között. Ugyanott az akadémián jogot hallgatott 1862-ig, miután kinevezték az erdélyi királyi főkormányszékhez fogalmazó gyakornoknak. 1863-ben kinevezték a kolozsvári királyi jogakadémiára a büntetőjog és a polgári törvénykezés tanárának. 1866-ban a jog- és államtudományok doktorává avatták. 1872-ben kinevezték a büntetőjog rendes tanárának az újonnan létesített [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári királyi egyetemre]]. 1872–1873 és 1883–1884 között a jogi kar dekánjadékánja, 1876–1877-ben pedig az egyetem rektora volt. 1874-ben a császártól nemesi rangot kapott ''vargyasi'' előnévvel. 1894-ben saját kérelmére nyugalomba vonult. 1890-ben a magyar kormány küldötteként részt vett a [[szentpétervár]]i börtönügyi kongresszuson.

Széleskörű táradalmitársadalmi tevékenységet is folytatott. 1866-tól tagja volt az [[Erdélyi Római Katolikus Státus|erdélyi római katolikus státusnak]] és az igazgató-tanácsnak, kolozsvári egyházi főgondnok, a Szent Ferenciek erdélyrészi tartományának főszindikusa volt. A kolozsvári nemzeti szinháználszínháznál intendánsként is működött. Az egyik leghiresebbleghíresebb erdélyi pénzintézet egyik igazgatója volt. A [[Mátyás király emlékmű|Mátyás-szobor]] felállítására kiírt pályázat bíráló bizottságának egyik tagja. A Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) becsületbíróságának tagja, 1896-tól Kolozsvár II. kerületének országyűlésiországgyűlési képviselője szabadelvűpártiszabadelvű párti programmal. Ugyanebben az évben miniszteri tanácsosi címet kapott.

Értekezései, cikkei sés birálataibírálatai a ''Jogtudományi Közlönyben'' jelentek meg. A büntetőjogi kérdésekről a szaklapokban és napilapokban, a társadalmi kérdésekről a napilapokban írt cikkeket.

Kéziratban beterjesztette az igazságügyminiszteriumhozigazságügyminisztériumhoz: