„Robert Schumann” változatai közötti eltérés

Schumann Zwickauban született, családja ötödik, utolsó gyermekeként. Apja könyvkereskedő és könyvkiadó volt, Schumann emiatt fiatalkorában jelentős irodalmi műveltségre tett szert. Sokat olvasott, barátainak felolvasásokat tartott, verseket, színdarabokat is írt. Az irodalmon kívül sok más is érdekelte: filológia, zene, heraldika, a nyelvek (latin, görög, francia, angol).

Schumann ezután már nemcsak zongoradarabokat írt, hanem dalokat, szimfonikus és kamarazenei műveket, oratóriumot és operát is. [[1843]]-ban a lipcsei konzervatórium tanára lett, sikert aratott az ''Éden és a Péri'' című oratóriumával, és anyagi helyzete rendeződött. Zeneszerzői híre egyre terjedt, elismerték munkásságát. [[1847]]-ben fesztivált rendeztek szülővárosában tiszteletére. Kibékült apósával, minden adott volt a boldog, gondtalan élethez. Hangulatváltozásai, a búskomorságbúskomorsága, állandó fejfájásai miatt környezetváltozásról döntöttek: [[Drezda|Drezdában]] telepedtek le ([[1844]]–[[1850]]). Az itt töltött idő életének egyik legeredményesebb alkotó periódusának számít, de mivel a megígért színházi karmesteri állást nem kapta meg, a [[düsseldorf]]i városi karmesteri megbízást fogadta el. Szimfónia, nyitány, kamarazenei művek kerültek ki keze alól. Külföldi pihenőutak és sikeres hangversenykörutak színesítették napjait, Lipcsében Schumann-heteket rendeztek tiszteletére. Betegsége egyre súlyosabbá vált, hallucinációk gyötörték. [[1854]]-ben a jeges [[Rajna|Rajnába]] vetette magát, kimentették, és – saját kérésére – a Bonn melletti ''Endenich''be került ideggyógyintézetbe. Két év elteltével itt érte a halál.