„Vitus Bering” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 56 interwiki link migrálva a Wikidata d:q127641 adatába)
a
1703-ban, egy kelet-indiai utazás után csatlakozott az orosz haditengerészethez, a [[nagy északi háború]] idején a balti flottánál szolgált. 1710-1712 között az Azovi-tengeri flottánál szolgált Taganrogban és részt vett az [[Pruti hadjárat (1710–11)|orosz-török háborúban]]. Orosz nőt vett feleségül, 1715-ben rövid látogatást tett szülőfalujába, ahová aztán többé nem tért vissza. Egy [[I. Péter orosz cár]] által felvázolt nagyívű terv keretében indultak meg azok az Észak-Ázsia partjait felfedező utak, melyek Bering első útját jelentették [[Kamcsatka|Kamcsatkába]]. 1725-ben az orosz kormány felügyelete alatt [[Ohotszk]]ba ment, keresztezve Kamcsatkát, és megépítette a [[Szent Gábriel]] hajót. Bering 1728-ban észak felé indult, egészen addig, amíg a szárazföld észak felé nyúlt.
 
A következő évben sikertelen kísérletet tett a kontinens keleti folytatásának feltárására, közben újra felfedezte a [[Diomede-szigetek]]et, melyet korábban [[Szemjon GyezsnyevIvanovics Gyezsnyov]] fedezett fel. 1730 nyarán visszatért [[Szentpétervár]]ra. A hosszú szibériai utazás során maga súlyosan megbetegedett, gyermekei közül öt meghalt. Később újra felfedezőútra küldték, 1735-ben tért vissza Ohotszkba. Két helyi hajóépítő vezetésével <!-- Makar Rogachev és Andrey Kozmin, kérem valakitől a helyes magyar átírást--> megépíttette a Szent Péter és Szent Pál hajókat, melyekkel kihajózott s Kamcsatkán [[Petropavlovszk]] néven telepet hozott létre, ahonnan 1741-től expedíciókat indított Észak-Amerika irányába. Egy vihar szétszórta a hajókat, de Bering megpillantotta Alaszka partjait és kikötött a Kajak-szigeten (vagy annak környékén). Az Alekszej Csirikov parancsnoksága alatt álló második hajó Északnyugat-Amerika partjait fedezte fel (a mai Alexander-szigeteket). Bering és Csirikov utazásai jelentős részt képviseltek a később [[nagy északi expedíció]]ként elnevezett orosz északi csendes-óceáni felfedezéseknek.
 
A körülmények romlása visszatérésre kényszerítette Beringet, aki visszaútján felfedezte az [[Aleut-szigetek]] egy részét. Az egyik elhunyt tengerészt egy itteni szigeten temették el, és egy szigetcsoportot is róla neveztek el ([[Sumagin-szigetek]]). Bering egészsége annyira megromlott, hogy már nem volt képes a parancsnoki tiszt ellátásra. A hajót egy lakatlan sziget közelébe kormányozták (a [[Parancsnok-szigetek]] egyikére), ahol Bering december 19-én (28 társával egyetemben) [[skorbut]]ban meghalt. Később e szigetet Beringről nevezték el. Egy vihar miatt zátonyra futott a Szent Péter, de a legénység az egyetlen túlélő ács irányításával egy kisebb hajót épített a roncsokból. Az új hajót is Szent Péternek nevezték el, amelyen a 46 túlélő hazaindult. A hajó még 12 évig szolgált és építője később kormányzati kitüntetésben részesült és még számos hajót épített.