„Halállovag (Warcraft)” változatai közötti eltérés

Az orkok nem hoztak sikert a Lángoló Légiónak ''(Burning Legion)'', ezért a korábban kegyvesztetté vált őrült ork sámánt, ''Ner'zhul''-t büntették meg: Testét démonok szabdalták szét, de lelkét ''Kil'jaeden'' eredárdémon egy törhetetlen jégkoporsóba zárta és megparancsolta neki, hozzon létre új, minden eddiginél pusztítóbb erőt ''Azeroth'' világa és a ''Lordaeron'' Szövetség ellen. Az újjászületett ork ezentúl '''Lich King''' ("Lidérc Király") néven vált ismerté és ''Northrend'' kontinens leigázása után egy kirin tori mágust, ''Kel'Thuzad''-ot a hatalmába kerített. Kel'Thuzad a fagyos világra hajózott, ahol megkapta mesterétől küldetésének részleteit, majd visszatért Lordaeron emberkirályságába. A királyság távoli szegletében a bukott varázsló létrehozta az "Átkozott Kultusza" ''(Cult of the Damned)'' titkos szektát, hogy a Lich Királytól kapott hatalmával elterjesszék az Élőholt Métely ''(The Plague of Undead)'' mágikus átkát. Az átok a mezőgazdasági területeken, a szántók és a legelők környékén élő jámbor vidéki parasztokon okozott titokzatos megbetegedéseket először, miután azok érintkeztek a szekta ügynökei által megmérgezett gabonával. A betegség könnyű terjedése és gyors lefolyása miatt az áldozatok hamar meghaltak és a rontás következtében visszatértek halottaikból, hogy engedelmeskedve a Lich Király hívásának, az élők ellen fordulhassanak. A járvány megállíthatatlanul terjedt és híre csak késve jutott el a királyság szívébe, a nemesek és a király tudomására. Az emberek tehetetlenül nézhették, ahogy a kórság lecsap mindenhol, majd végül szembekerültek a Métely által feltámasztottak félelmetes fenyegetésével, az "Élőholt Csapás" '''(The Scourge)''' inváziójával, és ezzel kezdetét vette a Harmadik Háború. Az élőholtak veszedelmes ura eközben a Lordaeron Szövetség védelmében elesettekből még erősebb sereget toborzott, majd a szent templomos lovagok központi szervezetében, az Ezüstkéz Lovagrend ''(Order of the Silver Hand)'' szolgáló ifjú herceg, '''Arthas Menethil''' lelkét is elorozta, amikor a királyság trónutódja kezébe vette az elátkozott "FagyGyászFagyos Gyász" ''(Frostmourne)'' rúnakardot, és ezzel létrehozta a halállovagok második generációját. Ezek a sötét lovagok már nem voltak közönséges boszorkánymesterek, hanem az előkelő templomos lovagok bukottjai, akik erőteljes rúnafegyvereket forgattak és nehéz páncélzatot viseltek. Az új halállovagok hamarosan a Lich Király legnagyobb bajnokaivá váltak.

Az újjászületett Lich Király hosszú időre hallgatásba burkolózott, de miután értesült a Külvilágban egykori trónbitorló haláláról, elindította az Ostor második hadjáratát. Azeroth viszonylagos békéjét rázta fel az új élőholt invázió, amely során újra megtámadták a lepusztult Lordaeron- és ''Quel'Thalas'' királyságot övező Járványföldeket ''(Plaguelands)''. Az invázió új központja ''Acherus''; Az Ében Erőd ''(the Ebon Hold)'' nevezetű nekropolisz lett, ahonnan maga a Lich Király vezette a hadjáratot a fanatikus Skarlát Kereszteshad ''(Scarlet Crusade)'' központja, ''TryTyr's Hand'' (TryTyr Keze) ostroma alatt. Az előrenyomulás sorsdöntő ütközete mégis az Ezüst Hajnal ''(Argent Dawn)'' egyik tábora, ''Light's Hope Chapel'' ("A Fény Reményének Kápolnája") melletti csata volt, mely alatt megjelenik '''Darion Mograine''' halállovagothalállovag apjaapjának emléke kísértete. Darion a Harmadik Háborúban Lordaeron lovagjainak tagja volt, de ''Stratholme'' pusztulását követően a Lich Király befolyása alatt meggyilkolta saját apját, ''Alexandros''-t, akinek szelleme most visszatért és fiát megszabadította az élőholt vezér sötét fogságától. Darion föllázadt, vezetése alatt Acherust megostromolták a lázadó halállovagok, ezzel elűzve a Lich Királyt a Keleti Királyságokból. A feleszmélt halállovag ezután az egykori Ezüst Kéz Lovagrend emlékéül kikiáltotta az Ében Penge Lovagrendet '''(Order of the Ebon Blade)''' és ''Tirion Fordring'' által újjáegyesült Ezüst Kereszteshaddal ''(Argent Crusade)'' szövetkezve elnyerte a Horda és a Szövetség támogatását.