Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
Fényes Elek szerint ''" Vichnye, (Eisenbach), Bars m. tót falu, ut. p. Selmecztől nyugotra 1 1/2 mfd., 914 kath., 20 evang. lak. Kathol. paroch. templom. Arany- és ezüst-bányák. Híres vasas meleg fördő a helységtől 1/2 órányira. Az idevaló fő forrás melegsége 32 fok R. szerint. E viz erősíti az elgyengült testet; használ a belrészek dugulásaiban, vérfolyásokban, s minden nedvtől eredt betegségekben. A fördőépületben van 44 szoba. Vidékét a fördőnek gyönyörü erdők, szép gyümölcsösök igen bájolóvá teszik; különösen nézésre méltó a fördőtől mintegy 200 ölnyire egy halmon elterülő gyümölcsöskert, árnyékos sétahelyeivel, barlangjaival, s egy jéghideg forrásvizzel. A kert tetejéről beláthatni Vichnye, Peszerin falukat, s ezen egész vidéket, mellyben erdők, gyümölcsösök, rétek, ligetek, szántóföldek egymást kellemesen váltják fel. Birja a helységet Selmecz városa."'' <ref>{{Fényes}}</ref>
 
Bars vármegye monográfiája szerint ''"Vihnyepeszerény„Vihnyepeszerény, a selmeczi hegyek között fekvő tót kisközség, 1697 róm. kath. vallású lakossal. E községet 1256-ban Bors ispán utódai bírták. Híres fürdőjének nyomai egész a XIII. századig nyúlnak vissza. 1497-ben, a mikor Vihne és Eisenbach neveken van említve, már forrásai is ismeretesek. Hajdan Szénásfaluhoz tartozott és fürdője is szénási hévvíz néven volt ismeretes. Egy 1326-iki oklevélben Vihine néven találjuk említve. 1508-ig Saskő várának tartozéka volt és a Dóczyak voltak az urai, de ezek után Selmeczbánya város tulajdonába ment át. Peszerényt 1519-ben Peszerin tót és Besserung német néven találjuk említve, mely utóbbi nevét szintén a fürdőtől nyerte. Később Peszeráni, Vihnyét pedig Vichnoráni és németül Eisenbach név alatt emlegetik. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz neje, 1704-ben maga a fejedelem is és ugyanakkor Bercsényiné tartózkodott hosszabb ideig a fürdőben. Itt esküdött fel Rákóczy zászlaja alá Bottyán, mikor br. Kuckländer elől Nyergesújfaluról menekülve, előbb Selmeczbányán Bercsényit kereste fel, a ki őt a Vihnyén tartózkodó Rákóczyhoz küldte. Rákóczy akkor, a most malátagyárrá átalakított épületben lakott. A „Todten Gebeine” nevű hegy – a hagyomány szerint – a Dóczyak vérengzését örökíti meg, a mennyiben azok az ott élt bányászokat állitólag felkonczolták. 1747-ben a község a fürdővel együtt teljesen leégett. Vihnye ősrégi bányatelep, a hol egész a XIX. század elejéig nemes fémeket és vasat bányásztak. A kincstárnak ma is van itt egy „Ó-Antaltáró” nevű bányája, mely aranyban kevésbbékevésbé, de különösen ezüstben gazdag. A vihnyei völgyben a mult század elején még 12 bányamű állott üzemben. Barnaszene is van és vidéke mindenféle ásványokban gazdag. Geologiai szempontból nagyon érdekes a határában levő ú. n. kőtenger, melynek képét is bemutatjuk. Itt van Kachelmann Károly és fia czég nagyszabású gép-, sör- és malátagyára. A sörgyár pinczéje szintén nevezetes, a mennyiben abban természetes jégképződés van. Katholikus templomát 1775-ben építtette Selmeczbánya városa. Van postája, távirója, telefonja, vasúti állomása pedig Szénásfalu-Vihnye."'' <ref>{{Borovszky}} Bars vármegye.</ref>
 
[[1910]]-ben 1623, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Bars vármegye]] [[Garamszentkereszti járás]]ához tartozott. A háború után a község ipari-mezőgazdasági jellegű település volt. Sörfőzde és gépgyár működött itt. 1940 és 1944 között zsidó deportáló tábor működöttvolt a területén, melyetamit a [[szlovák nemzeti felkelés]] idején a partizánok leromboltak. Lakói Garamszentkereszt, Zsarnóca és Selmecbánya üzemeiben dolgoztak.
 
[[2001]]-ben 1391 lakosából 1366 szlovák volt.
 
== A fürdő története ==
A település melegvízű forrásai már a 13. században is ismertek voltak. [[Ipolyi Arnold]] megemlíti, hogy régen „Szénási hévíznek” nevezték őket. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A 14. századtól a 16. századig a források és a fürdő a gazdag besztercebányai család a Rösselek tulajdonát képezték. A fürdő ebben az időben több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. Az 1550-es években a fürdő területét Schaler Kvirin szerezte meg, aki a fürdőházakat [[1563]]-ban egy testvérpárnak, Öder Vitusnak és Lőrincnek adta. Ezután birtokosa Besztercebánya városa, mely a fürdő tulajdonát egészen [[1917]]-ig megtartotta. A [[17. század]] végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a 17. és 18. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. [[1747]]-ben a fürdő épületei a faluval együtt leégtek. A városnak új épületeket kellett emelnie. A [[19. század]] elején József nádor is itt gyógyíttatta magát feleségével együtt. Később híres vendégei közé tartozott Jókai Mór is. Az 1870-es években a régi lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült és az úthálózat elérte a 20&nbsp;km-t. 1917-ben a fürdőt dr. Ungár Kálmán selmeci ügyvéd vásárolta meg. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. 1940. február 8-án a területén zsidó deportáló tábort nyitottak, melyamely 1942-től munkatáborként működött. 1944. szeptember 21-én szlovák partizánok lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak és már nem építették újjá.
 
== Gazdaság ==