„Sárköz” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(kevésbé, tektonikus, terasz)
{{lásd|Sárköz (egyértelműsítő lap)}}
A '''Sárköz''' egy tájegység Magyarországon. Kistáj besorolású, határai: északon a [[Mezőföld]], keleten a [[Duna]], délen a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék Szekszárd-bátai része. A szűkebb értelemben használt ''Sárköz néprajzi kistáj'' fogalmáról lásd a [[Sárköz (néprajzi táj)]] szócikket!
 
==Földrajza==
A Sárközt fiatal, negyedkori üledékes kőzetek építik fel, amelyek vastagon (20-50 méter) rakódtak le, északról dél felé. A sok folyómeder felépítése eltér az állóvizekétől. A [[Duna]] árterén az iszap, a homok, valamint a homokos iszap váltogatják egymást és a lecsapolásnak közönhetően keletkező kiváló minőségű zsíros talaj a Sárköz gazdaságának főforrása.
 
A Kárpát-medence területén húzódó [[Variszkuszi hegységrendszer]] a táj vonalainak kiépítésének adta meg az első lépést. A süllyedésben részt vett gránit-rög a [[miocén]]ba kiemlkedettkiemelkedett és szárazulattá vált. A rátolódott [[triász]] és [[Pannon-tenger|pannon]]-rétegek az Alföld süllyedésében nem vettek részt, így fennmaradtak.
 
===Ásványkincsek===
 
Öntödei célra a:
*Kovasav kötőanyagú [[homokkő-kvarcit]] (szilicium szilícium-karbid és ferró sziliciumferro-szilícium gyártására)
 
Hasznosítható még a mezei mészkő és a kaolin (hidrotermális hatásokra elbontott riolittufa).
 
===Őskor===
A terület legkorábbi emberi leletei a fiatalabb [[neolitikum]]ból (csiszoltkő-korszakból) valók: az ősember a hegyek lábánál és a régi Sárvíz partján telepedett meg, elsősorban [[halászat]]tal és vadászattal foglalkozott. A telepektől kissé távolabb vadfogó vermeket tártak fel, a [[lengyeli kultúra|lengyeli]] és [[péceli kultúra]] (baden[[Baden]]) leletei kerültek elő, feltűntek az első festett cserépedények is.
 
===Ókor===
A pogánylázadások leverése és nemzetségi társadalom felbomlása után a Sárközt egyházi adománybirtokként a [[pécsvárad]]i, [[szekszárd]]i és [[Báta|bátai apátság]], valamint a váci káptalan kapta. Az apátságok birtokai széles sávban úgy helyezkedtek el egymás felett a Duna mentén, hogy a birtoktestek kiterjeszkedtek az árterületre és a dombvidékre is, azokat összekötötték, egybefoglalták. Ez az elv a középkor folyamán abban is kifejezést nyert, hogy birtokcsere, zálogosítás stb. alkalmával az ártér és dombvidék falvait összetartozó részként kezelték. A középkorban a szorosan vett Sárközhöz, azaz a Sár és Duna közti területhez szorosan kapcsolódott a Sárvíz és a szőlőhegyek közti, a belső területekkel szervesen összefüggő, teraszos terület.
 
A középkorban az elmocsarasodás mesterséges okai felerősödtek: főleg a földművelés térhódításával nőtt meg a malomgátak száma. A folyó egész szélességén keresztülfektetett rőzsegátak akadályozták a víz szabad folyását, és a gátak mögött felduzzasztották a folyót. A megrekedt vízből lerakódó hordalék elzátonyosította és elsekélyítetteelsekélyesítette a medret. A víz gyakran áttörte partjait, és elárasztotta kétoldalt a környéket. Melegebb időben leapadt ugyan a vízszint, de a mélyebb területeken rengeteg tócsa, láp, zsombék, nádas és mocsár maradt vissza.<ref name="kovacs54" />
 
==Forrás==