„Borisz Nyikolajevics Jelcin” változatai közötti eltérés

[[1961]]-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába. [[1968]]-ban kinevezték a szverdlovszki területi pártbizottság osztályvezetőjévé, majd [[1976]]-ban első titkárává. Mint ilyen tagja lett [[1984]]-ben a Legfelsőbb Tanács Elnökségének. [[1985]]-től tagja a Központi Bizottságnak, annak az építőipari osztályát vezette, majd '85 közepétől titkári teendőket lát el. [[1985]]. december 24-én a moszkvai pártbizottság első titkárává választotta Grisin helyébe. [[1986]]-ban a XXVII. pártkongresszust követően megvált KB-titkári posztjától és a Politikai Bizottság póttagja lett. A moszkvaiak körében nagy népszerűségre tett szert a mindennapi életet jól ismerő területi első titkár. [[1987]] októberében megvált póttagságától, november 11-től pedig leváltották a moszkvai vezetés éléről. [[1987]]. november 18-án kinevezték a Szovjetunió Állami Építési Bizottsága első elnökhelyettesének. [[1989]]-ben moszkvai választókerületében elsöprő többséggel választották be a Népi Küldöttek Kongresszusába, amelynek [[1990]]. május 29-től elnöke. [[1990]]. július 12-én, az [[SZKP]] XXVIII. kongresszusán kilépett a pártból. Az [[1991]]. június 12-i elnökválasztáson 57,3%-kal nyert Nyikolaj Rizskov előtt. Miután [[1991]] augusztusában leverték a szovjet keményvonalasok (többek között Janajev, a Legfelső Szovjet alelnöke, [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Gorbacsov]] után a második ember) által vezetett puccsot, november 6-án [[Oroszország]] területén betiltotta a szovjet és orosz kommunista pártot. [[1991]] decemberében [[Leonyid Kravcsuk]] ukrán elnökkel és [[Suskievics]] fehérorosz parlamenti elnökkel bejelentette a [[Szovjetunió]] felbomlását. Ezután jelentős szerepet vállalt a Szovjetunió helyébe lépő [[Független Államok Közössége|Független Államok Közösségének]] létrehozásában. Az orosz parlamenttel alkotmányos válságba torkolló vitája alakult ki, a Duma leváltotta, helyére Ruckojt nevezték ki elnöknek, de a fegyveres erők Jelcin mellé álltak, és véres harcok árán (a halottak száma ma sem ismert, de óvatos becslések 1000 áldozatról írnak) sikerült leverni a képviselők és támogatóik ellenállását. Az ezt követő [[1993]]. december 12-i népszavazáson Jelcin megszerezte a szavazók többségének támogatását, és elérte az orosz elnök hatalmának kiterjesztését az új orosz alkotmány által. 1996-ban is megnyerte az elnökválasztást, mely után a moszkvai Kardiológiai Kutatóintézetben [[bypass]] műtétet hajtottak végre rajta. Munkáját ezután sokszor kellett megszakítania szívbetegségének kezelése miatt. Alkoholizmusa közismert volt, emiatt még diplomáciai bonyodalmak is keletkeztek.

 

 

[[1999]] tavaszán, amikor a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] erők bombázni kezdték [[Slobodan Milošević|Milošević]] Szerbiáját a koszovói megtorlások miatt, azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy Oroszország az [[atomfegyver]]ek teljes spektrumával rendelkezik. Harcias kijelentései még a higgadt oroszországi vezető politikusok körében sem találtak pozitív visszhangra, maga Jelcin az aktív nagypolitikából kezdett fokozatosan kivonulni. 1999 augusztusában [[Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin|Vlagyimir Putyin]]t nevezte ki miniszterelnöknek. [[1999]]. december 31-én lemondott hivataláról és utódául Vlagyimir Putyint jelölte meg.