Főmenü megnyitása

Módosítások

42 bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
→‎Természetes kaucsuk: Gumipitypangot Magyarországon is próbáltak termeszteni a Rákosi-korszakban.
Második legnagyobb jelentősége a guayule (''Parthenium argentatum'') nevű félcserje nedvének van, amely nem tartalmazza a kaucsukfa latexében megtalálható, allergiát okozó fehérjéket. Leginkább az USA-ban foglalkoznak vele (főképpen kaucsukpánikok idején, pl. világháború alatt vagy amikor attól félnek, hogy a levélrozsda kipusztítja a világ összes kaucsukfáját), mert az USA déli részén és Mexikóban elterülő sivatagos-félsivatagos területeken megterem.
 
A mérsékelt égövben a Szovjetunióban (Ukrajnában és Oroszország déli részén) próbálkoztak kokszagiz (''Taraxacum kok-saghyz'', „gumipitypang”) termesztésével a két világháború között (a Rákosi-korszakban Magyarországon is), mert a kaucsukfából készült kaucsuk importálása (politikai) akadályokba ütközött.
 
A kaucsukfa trópusi növény. 25 °C-nál magasabb évi középhőmérsékletet és évi 1000-1500 mm csapadékot igényel – vagyis kb. az északi és a déli szélesség 15. foka között terem. A történelem folyamán mindig változott, hogy melyik országban állítottak elő több vagy kevesebb természetes kaucsukot. Előbb a vadon növő fákat használták, majd a XIX. században (ekkor kezdett fellendülni a gumiipar) Brazíliában jelentek meg az első kaucsukfa-ültetvények. Jelenleg a világon termelt kaucsuk 70%-át három ország adja: [[Thaiföld]], [[Malajzia]], [[Indonézia]].
Névtelen felhasználó