A fertőzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült [[Bőr (anatómia)|bőrfelületen]] keresztül a [[nyálNyál|nyálával]]ával juttatja be a [[vírusVírus|vírust]]t a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való ([[Nyálkahártya|nyálkahártyán]] keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertőződést. Számos transzplantációs fertőzésről is beszámoltak, mely közül talán a legérdekesebb 2005 februárjában Németországban történt. A 26 éves nőnemű donor 2004 decemberében hunyt el szívelégtelenségben, kokain és ecstasy fogyasztás következtében. A rutin transzplantációs tesztek között nem szerepel a veszettség fertőzöttségre való [[Egészségügyi szűrés|szűrés]], valamint a kórelőzmény sem utalt bármi gyanúsra, ezért a szerveit így hat páciens megkapta. A recipiensek közül hárman megfertőződtek, kettő közülük elhunyt. A másik három beteg szerencsére nem mutatta a betegség tüneteit. A műtétekben közreműködő kórházak dolgozóinak tömegét kellett veszettség ellen [[Immunitás (biológia)|immunizálni]]. A vizsgálat során kiderült, hogy a 26 éves donor halála előtt 2004 októberében Indiában, a világ veszettség szempontjából egyik legfertőzöttebb területén járt.
A vírus nyállal csak az agyvelő fertőződését követően ürül intermittáló (szakaszos) jelleggel. A [[Lappangási idő|lappangási időt]] befolyásolja a harapás helye (központi idegrendszertől való távolsága) és a megharapott testrész idegekkel való ellátottsága, mivel a vírus az idegpályákon halad (kb. 3 mm/óra sebességgel) a központi idegrendszer felé, illetve az idegsejtekben képes nagymértékben elszaporodni.
A lyssavírusok eredeti gazdaállatai a denevérek. A fertőzést a denevérek 80%-a túléli.
A veszettség terjesztésében földrészenként más-más állatfajok játszanak döntő szerepet. Magyarországon az évenkénti kötelező védőoltások bevezetésével az [[Urbanizáció|urbánus]] veszettségi forma (mely során a betegség fő terjesztői a kutyák és a macskák) megszűnt, míg az erdei veszettség (melyben a betegség fő terjesztője a [[Vörös róka|vörös róka]], illetve más vadon élő húsevő) a repülőgépről leszórt táplálékba rejtett orális veszettség [[Védőoltás|vakcinák]] alkalmazásával jelentősen visszaszorult.
A veszettség kórokozója az úgynevezett szűrhető [[Mikroorganizmus|mikroorganizmusok]] közé tartozik és az [[idegsejtIdegsejt|idegsejtekben]]ekben jellemző sejtzárványoknak, a [[Negri-testek|Negri-testeknek]]nek képződését idézi elő. Veszett eb nyála már 3-8 nappal a betegség jellemző tüneteinek fellépése előtt fertőző lehet. Veszett állat vére csak kivételesen fertőz; teje tartalmazhatja a vírust. Az agyvelő fertőzőképessége, ha nedves állapotban levegőtől és fénytől megóvjuk, szobahőmérsékleten és nagy hidegben is hónapokon át megmarad, magasabb hőmérsékleten gyorsan megszűnik (45 °C-on 24 óra alatt, 50 °C-on 1 óra alatt). A rothadás is csak hetek múlva teszi tönkre. 70%-nál erősebb [[alkohol]] és fertőtlenítő szerek percek vagy órák alatt tönkreteszik.
