„Figaro házassága (opera)” változatai közötti eltérés

Figaro és Susanne az esküvőjükre készülődnek. A gróf már előtte lemondott az első éjszaka jogáról, de mivel tetszik neki a mennyasszonymenyasszony, azt a szobát ajándékozza az ifjú párnak, amely az ő hálószobája mellett fekszik. Susanne hamar átlátja a helyzetet és feltárja azt párja előtt is. Figaro pedig nyomban hozzálát, hogy emlékeztesse a grófot ígéretére. Ezután kiderül, hogy Marcellina korábban pénzt kölcsönzött Figarónak, azzal a feltétellel, hogy ha az nem tudja megadni tartozását, elveszi őt feleségül. Ezzel egy újabb akadály gördült a szerelmesek elé. Marcellina házassági tervét természetesen Bartolo s készségesen támogatja, bosszúból, amiért annak idején Figaro meghiúsította, hogy a doktor feleségül vegye nevelt lányát (lásd: [[A sevillai borbély (opera)|A sevillai borbély]]).

Ezután Cherubino adja elő bánatát Susanne-ának. A grófnő rajta kapta egy lánnyal, ezért most biztosan el fogja űzni a kastélyból. Ekkor váratlanul betoppan a gróf. Az apród egy szék háta mögé rejtőzik, Susanne pedig gyorsan egy takarót dob rá. Almaviva, amint belép a szobába, hevesen udvarolni kezd a szobalánynak. Ekkor kívülről Basilio hangja hallatszik. A gróf ekkor gyorsan a szék mögé rejtőzik, ahol Cherubino lapul. Az énekmester szintén azért jött, hogy tegye a szépet a mennyasszonynakmenyasszonynak. Félreérthetetlen célzásokkal adja Susanne tudtára, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta.

Susanne találkát ígér a grófnak estére, de arra a grófnő fog elmenni a komorna ruhájában. Közben lezajlik a bírósági tárgyalás, és kiderül: Figaro Bartolo és Marcellina régen elveszettnek hitt gyermeke. A házvezetőnő most már nem kéri vissza a kölcsönt, hanem hozományként felajánlja az ifjú párnak. Ettől kezdve már semmi sem akadályozhatja meg a tervezett esküvőt. A grófnő lediktálja a találkára hívó levelet Susanne-nak, majd bevonul a násznép. Almaviva nem tehet mást, felteszi a mennyasszonymenyasszony fejére a mirtuskoszorút. Susanne eközben a kezébe csúsztatja a levelet.

Barbarina a kertben keresi a Susanne levelét összefogó tűt, amelyet az, mint a beleegyezés jelét visszakért. Közben Figaro is tudomást szerzett a dologról. Persze nem tudja, hogy a találkára nem a mennyasszonyamenyasszonya, hanem a grófnő fog elmenni, ezért azt hiszi, hogy szerelme megcsalta őt. Megérkezik a gróf és elkezdi hevesen ostromolni álruhába bújt feleségét. Figaro először színleg udvarol a grófné ruhájába bújt kedvesének, majd amikor felismeri Susanne hangját, egyre hevesebb lesz. Fiatal felesége ezért jól felpofozza. A gróf felfedezi őket, és azt hiszi, a komornyik a feleségének teszi a szépet. Kardot ránt és jó nagy lármát csinál. Az esküvőre meghívott vendégek felfigyelnek a zajra, és hamar körbe is veszik őket. Mindenki kíváncsian kérdezi: mi történt? Ekkor azonban megjelenik az igazi grófné és a megszégyenült gróf bűnbánóan esik előtte térdre.

* Till Géza: ''Opera'', ZeneműkidóZeneműkiadó, Bp., 1973, 349-354

* Hughes, Spike: ''Mozart operakaluzoperakalauz''. Ford.: Tallián Tibor. Budapest, 1976. Zeneműkiadó. ISBN 9633301491