„Mario Vargas Llosa” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
{{nincs forrás|2007 márciusából}}
Dél-Amerikai irodalomról általánosságban
Jellegzetes, forró dzsungel Dél-Amerika irodalma. Fülledt, buja ingovány. A kontinens legjobb írói nem akarnak mások lenni, mint akik és nem szívesen kacérkodnak idegen tollakkal. Bár a világból érkező hatások elől nem rejtőznek el, azokat áteresztik magukon és ahelyett, hogy sodródnának az áramlatokkal, maguk irányítják a hullámok táncát. Nem akarnak orosz-, észak-amerikai-, brit-, francia-, vagy olasz írók lenni. A dél-amerikai portugál és spanyol nyelvű tollforgatók nem feledték, honnan jöttek. A hagyomány számukra eleven folyó, melyben újra és újra megmerítkeznek.
A dél-amerikai irodalom jellegzetes képződmény. Amado fortélyos és kifogyhatatlannak tűnő mesélőkedve, Borghes és Cortazar misztikus és ugyanakkor csábítóan intellektuális kalandozásai, Marquez képessége, hogy valóságossá tegye azt, ami különben nem látható mind ugyanarról a tőről fakadnak. Ősi indián kultúrák keveredtek ezen a tájon újlatin konquistadorok cipelte járványokkal, arany- és vérfolyam áztatta vidékeken egyszerre szóltak a törzsi dobok és sípok és a fülledt, rothadó avar szagával keveredő csendet a Biblia igéjét hirdetők asztmás, tüdőbeteg köhögése hasogatta. Dél-Amerika színei a dzsungel- és folyamzöld, az árnyék-barna, a hófehértől a kávés tónusokon át az ébenfeketéig terjedő bőrszínek parádéja. A múlt helyét elfoglaló metropoliszok egyszerre jelentik a multimilliomosok gazdagságát és a bádogvárosokban spermasebességgel terjedő nyomort. Jeges puncsok és puskaporos puccsok, véres táncorgiák karneválja e kontinens. Mi másról írhatnának itt az írók, mint arról, hogyan próbál élni az ember, ahol a levegő nehéz, mert a láb már az istenek közeli magasságban próbál araszolni, vagy mert a dzsungelbe ismét beköszöntött az esős évszak. A kezeken és a szabadon maradt testrészeken remegő rovarok és csípések ezere. Minden hemzseg, teli élettel, az élet milliónyi formájával, teli a lég moszkitókkal és szúnyogokkal, ahogyan a víz gyilkos halakkal, mérges férgekkel, a város pedig halálraítéltekkel, rothadó, eleven sebekkel. A kövek, a lépcsős piramisok maradványai, melyek elővillannak a sűrűből az emberáldozatokat idézik. Mi másról lehetne itt írni, mint a harcról, a szerelemről, a félelemről, a kalandról, a lehetetlenről, amibe szép lassan minden és mindenki belefullad?
== Élete ==
Miután egyéves korában szülei elváltak, anyjával és anyai nagyszüleivel a [[bolívia]]i Cochabambába költöztek. Tízéves korában családja a perui fővárosban, [[Lima|Limában]] telepedett le. Középiskolai tanulmányait előbb egy limai katonaiskolában, majd egy piurai gimnáziumban végezte. Mindössze 16 éves volt, mikor első [[dráma|drámáját]] egy [[színház]] műsorára tűzte.
| |||