„Zengő (hegy)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
42. sor:
A Zengő oldalán, a híres [[zengővárkonyi szelídgesztenyés]]ben van [[Rockenbauer Pál]] természetjáró, televíziós szerkesztő sírja. Ez az ország egyik legnagyobb és leghíresebb szelídgesztenye ligeterdeje, több száz éves példányokkal.
== A Zengővár és a Kilátó ==
[[Fájl:Zengő kilátó.JPG|bélyegkép|balra|180px|Kilátó a Zengőn]]
A kilátótól alig száz méterre látszanak a [[Zengővár]] romjai. A környékbekiek Miklós-vár néven is ismerik. Hozzá és a Magyaregregyhez közelebb fekvő Máré-várhoz kapcsolódik Máré vitéz és Miklós vitéz tragikus legendája. Máré vitéz elment csatázni,addig az őt elveszettnek gondoló fiatal felesége később megcsalta a szomszéd Miklós-vár urával, akitől leánya is született. A lány már felserdült mikor Máré hazatért, és mérgében mindkét várat rommá ágyúztatta, a párt és a 12 kádnyi aranykincset is betemették a romok. Mindenki elpusztult de a vétlen lánynak a nép fantáziája egy különös túlélést biztosított: száz évente egyszer van mód rá hogy kiszabadítsa valaki, akinek meg kell csókolnia háromszor a szörnyekké változó lányt és akkor a kincs is az övé lesz.
Néha magát a csúcsot is Zengővár néven említik. A vár a hegytető ovális platóját valamikor majdnem teljesen elfoglalta. Körben – kivéve a déli oldalt – meredek hegyoldalak vannak.▼
▲Néha magát a csúcsot is Zengővár néven említik. A vár a hegytető ovális platóját valamikor majdnem teljesen elfoglalta. Körben – kivéve a déli oldalt – meredek hegyoldalak vannak.
Első tudományos felmérését [[1992]]-ben Nováki Gyula és Sándorfi György készítette el (korábban, a [[20. század]]ban kincskeresők ástak kutatógödröt).
A sziklába vágott árokkal ás sánccal is körülvett középkori várat valószínűleg a [[tatárjárás]] után építhették, teljes területe 105×70 méter, az árkon belüli terület 75×45 méter volt. Egyetlen, háromszintesre tervezett lakótornya volt, 15 méteres külső átmérővel
A Zengővár maradványait megtekintette [[Kitaibel Pál]], a vidék élővilágának első részletes leírója is, amikor országjárása során, [[1799]] szeptemberében erre járt, és igazi [[botanika|botanikusként]] meg is jegyezte, hogy körülötte dúsan nőtt az [[aranyos fodorka]] és az [[Édesgyökerű páfrányok|édesgyökerű páfrány]].
|