„Borisz Godunov (opera)” változatai közötti eltérés

Muszorgszkij ''fixa ideájáhozideájá''hoz azonban ezután is ragaszkodott. Zenei eszközökkel akarta reprodukálni az emberi gondolatok és érzelmek hangbeli kifejezését. Azt akarta, hogy szereplői minden torzítás és túlzás nélkül úgy beszéljenek operáiban, mint a való életben. Muszorgszkij terve - saját megfogalmazása szerint - az élet melódiája volt. Ezeket a gondolatokat nemcsak Muszorgszkijő képviselte az orosz zeneszerzők közül. 1857-ben [[Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij|Dargomizsszkij]] is azt nyilatkozta, hogy azt szeretné, ha a hangjegyei pontosan azt fejeznék ki, amit a szavak. Dargomizsszkij eszméit ''[[A kővendég]]'' című operájában próbálta átültetni a gyakorlatba, nem sok sikerrel. Művét végül félbehagyta: nem komponálta meg az utolsó jelenetet és a hangszerelést is Rimszkij-Korszakov végezte el helyette. Muszorgszkij és Dargomizsszkij koncepciója merészen újszerű volt a maga korában. Előttük egy zeneszerzőnek sem jutott volna eszébe ilyen módon operát írni, főleg nem [[Richard Wagner|Wagnernek]]. Pedig mindkét szerzőnek felrótta wagnerizmusát a korabeli kritika.<ref name="zenéje" />

A ''gluho'' olyan, mint az énekbeszéd: a kifejezés nyomatékosítása kedvéért az énekesnek el kell homályosítania a leírt szólamot, bizonyos szótagokat pedig túl kell hangsúlyoznia. A ''gluho'' elsősorban Borisz látomásait jellemzi, de igen sokszor színezi az opera más részeit is. Magukat az énekszólamokat kezdetleges harmóniák támasztják alá, a hangszeres ellenpontozás gyakran hiányzik, így a zenei tájkép sokszor elég puritán. A koronázási jelenet hatásos és színpadszerű, különösen híres és kiemelkedő a valódi és az imitált harangok epizódja is, de az opera távolttávol esik Rimszkij-Korszakov vagy [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin|Borogyin]] színes harmóniavilágától.<refre name="zenéje2" />

[[Fájl:Rimsky-Korsakov by Repin.jpg|bélyegkép|balra|180px|Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Repin képén]]

Maga a zenei alapszövet szoros kapcsolatot tart az orosz [[népdal]] világával. A szerző több helyen is beépített eredeti, orosz népdalokat művébe, de olykor saját dallamai is igen hasonlítanak az ősi orosz zene világához. A zene harmóniarendszere és formavilága is az orosz [[folklór]]t idézi, felhasználva az orosz egyházi és népi zene sajátosságait. Ilyenek a szabálytalan, főleg ötütemű periódusok, a hangsúlyeltolódás és a gyakori ütemváltás. A népzene volt az ihletőjeihletőjük a szandomiri jeleneteknek is. Ezekben [[mazurka]], [[krakowiak]] és [[polonéz]] dallamok jelzik a lengyel környezetet, Marina és Grigorij szerelmi duettjében pedig olasz reminiszcenciák érezhetőek.<ref name="zenéje3" />

A ''Borisz Godunov'' nem a kidolgozottság terméke. Muszorgszkij nem tudott, de valószínűbb, hogy nem is akart egy számára nyugati megoldásnak tűnő, szerves drámai struktúrát felépíteni. Egyetlen befejezett operája kissé kaotikus benyomást kelt. A zeneszerző kedvelteKedvelte a nagy jeleneteket, hatásosan meg is tudta őket komponálni, de nehezen tudta őket [[dramaturgia]]liag egymáshoz kapcsolni. A zenekart árnyaltan és hatásosan kezelte, de olykor nagyon nehéz feladatokat rótt a zenészekre. Muszorgszkij egy-két kivételtől eltekintve nem alkotott művészileg abszolút értékű műveketértékűt. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is volt szándékában, hogy a nyugat-európai konvenciók szerint építse fel műveit. A ''Borisz Godunov'' esetében sem akart mást, mint feltárni az emberi természet mélységeit, ahogy ő látta és érezte, minden megfontolás nélkül. Többek között ezért uralkodott hosszú évtizedeken át az a nézet, hogy a ''Borisz'' zenéje tele van nyers hibákkal, amelyeknek a kijavítása nélkül nem lehet színpadra állítani a darabot.<ref>{{cite book|last=Lang|title=Az opera|pages=272–275|chapter=Az orosz opera}}</ref>