„Szingapúri csata” változatai közötti eltérés

Február 8-án este kilenc órakor a japán tüzérség 440 ágyúja nyitott tüzet a szigeten lévő gyengén kiépített géppuskafészkekre és lövészárkokra. A tábori ágyúk 200, míg a nehézlövegek 100 lövedéket lőttek ki az ellenséges állásokra, ezzel a [[szögesdrót]]akadályokat teljesen szétszaggatták, és súlyos károkat okoztak a védművekben. Az ágyúk fedezőtüze alatt 300 csónak indult meg Szingapúr felé éjfélkor. A partraszállók mélyen merültek a part menti iszapba, és csak nehezen küzdötték le ezt a nehézséget, azonban a tüzérségi fedezőtűznek köszönhetően a védők állásaikban maradtak, és nem nyitottak tüzet a támadókra, akik így könnyedén elérték az állásaikat, és kivetették onnan a védekező 2500 [[ausztrálokAusztrália (ország)|ausztrál]] katonát, mielőtt felocsúdhattak volna. Másnap délben a partraszállásban résztvevő 5. és 18. hadosztályok frontjairól kék rakéták repültek fel, amik azt jelentették, hogy a partraszállás terv szerint végbement. A partraszállás második hulláma 12:30-kor indult el, ezt azonban már heves géppuskatűz fogadta. A harcokban kitüntette magát a Jokojama műszaki ezred, amelyet később írásos dicséretben is részesítettek helytállásáért. Bár a két hadosztály szinte minden erője átkelt a szoroson 9-e napkeltéig, a britek továbbra is tűz alatt tartották azt, és csupán napnyugtakor hagyták abba. Ekkor a japán hadvezetés egy része is elhagyta a szultáni palotát, és a szigetre települt, amelyet a vízfelszín alatti távvezetékkel kötöttek össze a hátramaradt, az átkelés maradékát felügyelő törzstisztekkel.<ref>{{Opcit|n=Maszanobu Cudzsi|o=175–179}}</ref>