„Odüsszeusz hazatérése” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az opera színpadra állításának nehézségei: Nikolaus |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
== Az opera története és szövegkönyve ==
Az ''Odüsszeusz hazatérése'' már nem egy olyan zárt, arisztokratikus közönségnek készült kamaradarab, mint amilyen az ''[[L'Orfeo|Orfeó]]'' volt, hanem egy, az első nyilvános operaházban [[Velence (Olaszország)|Velencében]] bemutatott opera. Az idős mester célja nem egy reprezentatív udvari előadás megvalósítása, hanem egy népi szórakoztató darab megalkotása volt.
A szövegkönyvíró Giacomo Badoaro [[Homérosz]] hatalmas [[eposz]]ából lényegében az utolsó epizódokat használta fel a rendkívül szövevényes és dagályos [[librettó]] megalkotásához. Nagy újítása, hogy a fennkölt, heroikus, nem mindennapi adottságokkal rendelkező szereplők mellett hétköznapi figurákat is felvonultat: ilyen Pénelopé szolgálólánya, vagy a címszereplő szolgálatában álló kondás. Egy kifejezetten [[komikum|komikus]] szereplő is megjelenik a darabban, aki több későbbi mű buffószerepének lett az őse.
A zenei anyagot sokáig elveszettnek hitték, mígnem a Bécsi Állami Könyvtárban W. Amros zenetudós fel nem fedezte a partitúra egy töredékes példányát 1881-ben. Az opera nyomtatásban 1923-
==Az opera szereplői és helyszínei==
100. sor:
===II. felvonás===
'''1. kép:''' A királyi palotában vígan mulatoznak a kérők. Antinoosz, Aminomosz és Peiszandrosz körül zsongják Pénelopét és unszolják: válasszon férjet közülük. A királynő válasza: nem akar szeretni. A jelentet a kondás szakítja félbe, aki bejelenti, hogy Télemakhosz hazatért. Jó híreket hozott Spártából: azt mondták neki, hogy Odüsszeusz él és útban van hazája felé.
'''2. kép:''' Az egyik kérő kihallgatta anyja és fia beszélgetését és hírül viszi azt társainak. Először meg akarják gyilkolni a visszatért királyfit. De miután madár jóslást végeznek, a jóslat egyértelműen inti őket: ha ezt teszik kihívják maguk ellen végzetüket. Elhatározzák hát, hogy ajándékaikkal puhítják meg a királynő szívét. Miután távoznak Odüsszeusz jelenik meg a színen Pallasz Athénével. Végre itt van már, palotája küszöbe előtt.
116. sor:
== Az opera zenéje ==
A megváltozott közönségnek tudható be, hogy az operában kevesebb az udvari, de annál több a kalandos, szórakoztató elem. A komikus vegyül a [[tragikum|tragikussal]], a [[mitológia]]i szereplőket félig történelmi, emberibb alakok váltották fel. Monteverdi a közönséggel egyfajta „adok-veszek” kapcsolatot alakított ki: a közösség problémáit és érzelmeit próbálta meg érzékeltetni. Az ''Orfeóhoz'' képest hatalmas díszlet tömegeket vonultatott fel, és a díszlettervezők eszköztárát is óriásira tágította. Az ''Odüsszeusz hazatérése'' már híven tükrözi a [[barokk]]ra oly jellemző mozgalmasságot és látványosságot.
A zene sokkal szabadabb és népiesebb, mint az ''Orfeóban'', de sokkal egyöntetűbb is. Ennek köszönhető, hogy egyesek Monteverdit csak ügyes utánzónak tartották. A kutatók többségé ma már úgy gondolja, hogy az ''Odüsszeusz hazatérése'' egyfajta átmeneti munka volt, amely előkészítette a talajt a következő nagy Monteverdi-opera, a ''[[Poppea megkoronázása]]'' számára. Ez azonban csak feltételezés marad, ugyanis mivel a mester munkái életében nem jelentek meg nyomtatásban, a kéziratok pedig (az egy ''[[L'Arianna|Arianna siralma]]'' kivételével) mind elvesztek, így a zenekutatók nem tudják pontosan rekonstruálni azt a folyamatot, amely az ''Orfeótól'' elvezetett az ''Odüsszeusz hazatéréséig''.
Az opera eredeti zenei anyagának feltűnő jellegzetessége a kettősök érett kidolgozása, valamint a zárt számok meglehetősen nagy aránya. A szerző eltávolodott a stile [[recitativo|recitativótól]], ezt tette lehetővé a zárt számok ([[arioso|ariosók]] és együttesek) a korábbinál szélesebb körű alkalmazását. A partitúra erősen zenekari fogantatású, de a beszéd drámai erejét megőrizte. A személyek és az érzelmek ábrázolása [[dramaturgia]]ilag differenciáltabb lett a komikus és népies jelenetek alkalmazásának következtében.
129. sor:
* C. Orselli – E. Rescigno – R. Caravaglia – R. Tadeschi – G. Lise – R. Calletti: ''Az opera születése''. Zeneműkiadó, Budapest, 1986. 19. o.
* Till Géza: ''Opera''. Zeneműkiadó, Budapest, 1981, 225–227. o.
* Gerhard Dietel: ''Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig''. Springer, Budapest, 1996. 282. o.
{{portál|opera||zene}}
| |||