Ez a fajta kettős elnevezés egyedi volt a korabeli [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvek]] közt. A név fő eleme az örökölt ''gens'' név volt, ez lehet az oka, hogy viszonylag kisszámú kapott név volt használatban. Már a [[Római Királyság|királyok korában]] megjelent a ''cognomen''.
A ''cognomen''t szerepe, hogy a nemzetségen belül megkülönböztessék egymástól a családokat, ahogy a nemzetség fontossága és a szavazó törzsek népessége nőtt. Egy patrícius nemesnek így már hármas neve volt. Bár e rendszer gyökerei a [[Kr. e. 6. század]]ig nyúlnak vissza (az első ismert trinominális nevek az etruszk királyok alatt tűnnek fel), lassan terjedt el, a hivatalos dokumentumokban csak a [[Kr. e. 2. század]] vége felé jelent meg és [[Sulla]] idejében vált általánosan használttá. A nem patríciuok között még lassabban terjedt el: a [[plebejus]]ok közt a cognomen első dokumentált példái [[Kr. e. 125]] körül jelennek meg, és általánossá csak egy évszázaddal később váltak.
A [[Bizánci Birodalom]]ban a hagyományos római nyelvet, kultúrát és névadást a görög váltotta fel.
