„Theresienstadt” változatai közötti eltérés

a (Bot: 3 interwiki link áthelyezve a Wikidata d:q318861 adatába)
 
=== Második világháború ===
{{fő|theresienstadti koncentrációs tábor}}
[[1939]] márciusában a [[Harmadik Birodalom]] megszállta Csehszlovákia egy részét, a [[Szudétavidék]]et Németországhoz csatolták, Csehország [[Cseh–Morva Protektorátus]] néven bábállamként működött tovább. [[1940]]-ben a [[Gestapo]] átépítette a kis várat – ''Kleine Festung'' – és ismét börtönként hasznosították. A város (Nagy vár) [[Zsidók|zsidó]] [[gettó]] lett. Itt akarták összegyűjteni a mintegy {{szám|80000}} csehországi zsidót. Válogatott művészekből egy mintavárost ''(Mustersiedlung)'' akartak létrehozni, amely a világ közvéleménye előtt bizonyítja, milyen humánusan bánnak a zsidókkal. A háború végéig ez az abszurd kettősség jellemezte a várost: az embertelen bánásmód és a kedvezmények.
 
A várost a zsidó Vének Tanácsa (Ältestenrat) irányította – az [[Schutzstaffel|SS]] felügyeletével. A legtöbb theresienstadti művész zenész volt. A viszonylag gazdag kulturális életet jól lehetett mutogatni a külföldnek. [[Rudolf Freudenfeld]] például becsempészhette magával a ''[[Brundibár]]'' zongoraátiratát, a mai napig fennmaradtak a gettóban keletkezett versek, képek, zeneművek, melyeket volt lehetőségük eldugni az SS elől. Ez volt az egyetlen hely a [[Harmadik Birodalom]]ban, ahol a zsidók előadáson vehettek részt és zenét írhattak, egyáltalán kulturális tevékenységet folytathattak.
 
[[1942]] folyamán az 1940 előtt ott élt lakosokat kitelepítették, [[1941]]. november 24-étől folyamatosan érkeztek az ide [[kitelepítés|deportált]] zsidók. Előbb csak csehek, később már mások is. Egy részüket időnként marhavagonokban továbbvitték (vagy erőltetett menetben elhajtották) [[Lengyelország]], a [[balti országok]] vagy a [[Szovjetunió]] meghódított területén található [[koncentrációs tábor]]okba. A város lakossága (amely tizenegy laktanyaépületben élt) időnként elérte az {{szám|58000}} főt – egy akkora helyen, ahol azelőtt hétezren éltek.
 
[[1944]]. szeptemberétől gyorsan hanyatlott a kulturális élet Theresienstadtban, bár valami kevés mindvégig megmaradt. 1944. őszén elvitték a legtöbb kulturális vezetőt. [[Hans Krása|Hans Krását]], a 940-es számú foglyot, 1944. október 16-án küldték [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitzba]]. Becslések szerint 1941-től [[1945]]-ig {{szám|144000}} zsidót küldtek ide, ebből {{szám|33000}}-en haltak meg itt, {{szám|88000}}-en haláltáborokban. A kevés túlélő közé tartozik például [[Leo Bäck]], a híres német rabbi, [[Karel Ančerl]], aki az ötvenes-hatvanas években vezényelte a cseh szimfonikusokat, [[Hanus Thein]] és [[Karel Berman]], a cseh Nemzeti Színház vezető énekesei.
 
A terezíni láger nem megsemmisítő tábor volt, hanem munkatábor, az egykori erőd csaknem harminc kilométernyi kazamatarendszerében a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb és legfontosabb hadiüzeme működött. Egyebek között hasítottak itt [[csillámpala|csillámpalát]], gyártottak [[V–1]] és [[V–2]] alkatrészeket. A [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetségesek]] egészen 1944 nyaráig nem tudtak erről, s mivel a várost „nyílt városnak”, gettóját pedig „a civil elítéltek mintatáborának” nyilvánították, egyetlen légitámadást sem intéztek a város ellen.
 
[[Joseph Goebbels|Goebbels]] 1944-ben elrendelte, hogy a theresienstadti „zsidóparadicsomot” fényképekkel és filmmel dokumentálják. A film címe: ''Theresienstadt – ein Dokumentarfilm aus dem jüdischen Siedlungsgebiet'', (Theresienstadt – dokumentumfilm a zsidók településéről). A filmet a háború befejezése után kezdték el a következő címmel emlegetni: ''„Der Führer schenkt den Juden eine Stadt”'' (A Führer várost ajándékoz a zsidóknak). A film céljainak kiválóan megfelelt a ''[[Brundibár]]'' gyermekopera, hiszen az előadás félórája alatt a szereplők és a nézők „boldogok” voltak, még „szerepet” sem kellett játszaniuk, tehát jól lehetett mutogatni a nagyvilágnak, hogy milyen vígan élnek a zsidók a gettókban.
 
Zuzana Justman ''Gyermekhangok'' (Voices of the Children) című [[Emmy-díj]]as dokumentumfilmje is tartalmaz ebből a filmből olyan részletet, melyben a ''Brundibár'' előadása látható (Zuzana Justman is énekelte a Brundibárt a gettó gyermekkórusában).
 
A filmet 1944. február 26-án kezdték el forgatni, majd hosszabb szünet után augusztus 16. és szeptember 11. között forgatták 11 napon át. A 90 perces film azóta sincs meg. 38 részlet található belőle a világ különböző archívumaiban, de ezekben is van átfedés.
 
1944. június 23-án látogatta meg először a [[Nemzetközi Vöröskereszt]] a gettót. Itt megláthatták, hogy a zsidók gazdag kulturális életet élnek, sportolnak, kapnak rendes orvosi ellátást stb. A díszletekre és a jelmezekre is adtak pénzt. A nap tiszteletére kitakarították a gettót, boltokat és kávéházakat nyitottak, rendes adag ennivalót és civil ruhát kaptak. Előzőleg a legrosszabb bőrben levő embereket elküldték Auschwitzba, hogy ne rontsák a képet és hogy csökkentsék a zsúfoltságot. A Vöröskereszt fiatal és gyakorlatlan képviselője utána jelentette, hogy nem látta jelét annak a népirtásnak, amit az egész világon rebesgetnek. A filmből néhányszor vetítettek részleteket a Vöröskereszt, a [[Vatikán]] és humanitárius szervezetek képviselőinek, még 1945 áprilisában is.
 
Theresienstadtot 1945. május 11-én foglalták el a szovjet csapatok.
 
A terezini gettóban 1941–45 között tízezer gyerek raboskodott, közülük körülbelül nyolcszázan élték túl a háborút<ref>[http://books.google.hu/books?id=sU8GEe16ABwC&pg=PA262&lpg=PA262&dq=rudolf+freudenfeld&source=bl&ots=ptfozrQj7D&sig=iR73Y4PJbOoYY53PL08hl_Esfhw&hl=hu&ei=iRK2Ssb5MtT__Qa-5o3DDQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1#v=onepage&q=rudolf%20freudenfeld&f=false George E. Berkley: Hitler's Gift: The Story of Theresienstadt]</ref> (más források szerint 5–16 ezerből 1000–1600 gyerek élte túl.<ref>[http://www.hdke.hu/download/Terezin.pdf Holokauszt Emlékközpont. Oktatási segédanyag]</ref>)
 
A gettó összetétele származási ország szerint<ref>Blodig Vojtěch, Krejča Otomar, Krejčová Helena, Munk Jan, Lhotka Petr, Pavlát, Leo: Téma:HOLOCAUST, Informační materiál pro učitele k výuce na základních a středních školách, nakl. Tauris, 2005., 36. oldal; Hilberg Raul: The Destruction of the European Jews, Quadrangle Books, Chicago 1961</ref>
 
{| {{széptáblázat}}
! style="text-align:center;" |
! style="text-align:center;" | (ezer fő)
|-
|Csehország (Cseh-Morva Protektorátus)
|74
|-
|Németország
|43
|-
|Ausztria
|15
|-
|Hollandia
|5
|-
|Szlovákia
|1,4
|-
|Lengyelország
|1,3
|-
|Magyarország
|1,1
|-
|Dánia
|0,5
|-
|}
 
Theresienstadt híres áldozatai:
* [[Josef Beran]] (1888-1969), [[Prága]] érseke
* [[Rudolf Karel]] (1880-1945), cseh zeneszerző
* [[Karel Kosík]] (1926-2003), filozófus–író
* [[Martin Finkelgruen]] (?–1942. december 10.)
* [[Benno Wolf]] (1871-1943), jogász, természetvédő, barlangász
 
== Jegyzetek ==