„Korjatovics Tódor” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
Korjatovics reménytelennek ítélve helyzetét, podóliai felségjogait Zsigmondnak adta át, aki cserébe [[Munkács]] és [[Zboró|Makovica]] várait és birtokait adományozta neki, valamint kinevezte beregi és sárosi főispánnak. Később a máramarosi főispánságot is megkapta. Főispánként ő kormányozta a vármegyékben található királyi birtokokat, így [[Beregszász|Beregszászt]] és a környező falvakat is. Zsigmond ekkoriban a főúri ligákkal küzdött és Korjatovicsot mint rokonát, igyekezett a maga oldalra vonni és megerősíteni.
 
Korjatovics átépítette a [[munkácsi váratvár]]at (akkor nyerte el a mai, hármas tagoltságát) és a sziklán keresztül 85 méter mély kutat fúratott. Feleségével együtt megalapította a [[Csernek-hegyi Szent Miklós női kolostor|csernek-hegyi ortodox kolostort]], amelynek 16. században hamisított alapítólevele 1360-ra teszi a kolostor építését. Állítólag 40 000 podóliai [[Ruszinok|ruszint]] is letelepített a mai [[Kárpátalja]] területén, ám egyes történészek ezt csak legendának tartják.
 
Sok időt töltött a királyi udvarban, de országos méltóságot nem vállalt. 1396-ban részt vett a [[Nikápolyi csata|nikápolyi csatában]], ahol török fogságba esett és csak 1401-ben, nagy váltságdíj árán szabadult. Elkísérte Zsigmondot a [[Konstanzi zsinat|konstanzi zsinatra]] is.