Főmenü megnyitása

Módosítások

panaszfüzetek (''cahiers de doleance''), illetve a röpiratok voltak, melyek tükrözték a
kormányzati tehetetlenséggel szembeni elégedetlenséget. Az egyik leghíresebb röpirat a Sieyès
által megfogalmazott volt. Véleménye szerint csak az a kormányzat törvényes, mely
engedelmeskedik a nemzet akaratát tükröző alkotmánynak. A fiziokraták társadalomképéből
indulva, úgy véli, hogy az emberi közösséget a munka hozza létre, a közfeladatok ellátása
pedig a munka egyik sajátos változata. Nemzet szerinte „Társak testülete, akik közös törvények
szerint élnek, azonos törvényhozás által képviselve”. A papi rend nem létezhet önálló
rendként, mivel egyszerűen csak egy sajátos foglalkozás – emiatt a Harmadik Rend része.
Polgári és politikai előjogaik, semmittevésük miatt azonban a Második Rend, azaz a nemesség
elkülönül a nemzettől, mintegy államot alkot az államban, csak a tiszteletbeli állásokat tölti
be, ráadásul úgy, hogy a tisztséget betöltők rokonait, akik egyáltalán nem töltenek be
közfunkciót szintén jutalmazza a fennálló rend különböző kiváltságokkal. A nemesség egy kaszt,
amely birtokolja a közfeladatok négy csoportjának, a Papság, a Talár, a Kard és a Kormányzat
legjobb funkcióit. A Harmadik Rend emiatt semmi, bár szeretné, és meg is van a képessége, hogy
minden lehessen. Erre a legfőbb eszköze az lenne, ha megkapná a lehetőséget, hogy ugyanannyi
képviselőt küldhessen, mint a többi két rend együtt a rendi gyűlésbe , ahol hogy fejenként és
ne rendenként szavazhatnának. A harmadik rend képviselőinek joga van alkotmányt elfogadnia,
hogy orvosolja a társadalmi berendezkedés igazságtalanságait.
 
Véleménye szerint csak az a kormányzat törvényes, mely engedelmeskedik a nemzet akaratát tükröző alkotmánynak. A fiziokraták társadalomképéből indulva, úgy véli, hogy az emberi közösséget a munka hozza létre, a közfeladatok ellátása pedig a munka egyik sajátos változata. Nemzet szerinte olyan emberi közösség, olyan „Társak testülete, akik közös törvények szerint élnek, azonos törvényhozás által képviselve”. A papi rend nem létezhet önálló rendként, mivel egyszerűen csak egy sajátos foglalkozás – emiatt a Harmadik Rend része. Polgári és politikai előjogaik, semmittevésük miatt azonban a Második Rend, azaz a nemesség elkülönül a nemzettől. Mintegy államot alkot az államban, csak a tiszteletbeli állásokat tölti be, ráadásul úgy, hogy a tisztséget betöltők rokonait, akik egyáltalán nem töltenek be közfunkciót szintén jutalmazza a fennálló rend különböző kiváltságokkal. A nemesség egy kaszt, amely birtokolja a közfeladatok négy csoportjának, a Papság, a Talár, a Kard és a Kormányzat legjobb funkcióit. A Harmadik Rend emiatt semmi, bár szeretné, és meg is van a képessége, hogy minden lehessen.Erre a legfőbb eszköze az lenne, ha megkapná a lehetőséget, hogy ugyanannyi képviselőt küldhessen, mint a többi két rend együtt a rendi gyűlésbe , ahol hogy fejenként és ne rendenként szavazhatnának. A harmadik rend képviselőinek joguk van alkotmányt elfogadni, hogy orvosolják a társadalmi berendezkedés igazságtalanságait.
Az újkori szerződéselméletek visszatérő kérdése volt, hogy a társadalmi szerződéssel jön-e létre a politikai közösség, vagy nem. [[Hobbes]] szerint a hatalomátruházás aktusa hozza létre aközösséget, tehát amint a társadalmi szerződést felbontják, úgy a közösség visszahull a természeti állapotba, ahol mindenki mindenkinek farkasa. [[Locke]] szerint azonban két szerződés van, az elsőben a poltikai közsség létrehozza a jogátruházással saját magát, majd ez a közösség egy újabb aktussal átruházza a hatalmat az államra. Emiatt a második szerződés, azaz az alkotmány visszavonása, módosítása nem jár együtt a természeti állpotba való visszahullással, ami nála különben sem az állandó harc. Sieyès Locke-ot követi, mikor kijelenti, hogy egyetlen nemzet sincs kötve az alkotmányhoz, nincs semmi olyan hatalom, amely a korlátozhatja a nemzet szuverenitását. A nemzet ezért – mivel nem tud mindenki összegyűlni egy helyre – képviselőket választ, akik létrehozzák a nemzet alkotmányát. A képviselők csak a nemzet akaratát képviselhetik, emiatt tilos számukra, hogy a nemzet akaratát tükröző alkotmányt létrehozó alkotmányozó nemzetgyűlés végeztével újból megválasszák őket képviselőnek a törvényhozó nemzetgyűlésbe.
 
Az újkori szerződéselméletek visszatérő kérdése volt, hogy a társadalmi szerződéssel jön-e létre a politikai közösség, vagy nem. [[Hobbes]] szerint a hatalomátruházás aktusa hozza létre aközösségeta közösséget, tehát amint a társadalmi szerződést felbontják, úgy a közösség visszahull a természeti állapotba, ahol mindenki mindenkinek farkasa. [[Locke]] szerint azonban két szerződés van, az elsőben a poltikai közsség létrehozza a jogátruházással saját magát, majd ez a közösség egy újabb aktussal átruházza a hatalmat az államra. Emiatt a második szerződés, azaz az alkotmány visszavonása, -módosítása nem jár együtt a természeti állpotbaállapotba való visszahullással, ami nála különben sem az állandó harc. Sieyès Locke-ot követi, mikor kijelenti, hogy egyetlen nemzet sincs kötve az alkotmányhoz, nincs semmi olyan hatalom, amely a korlátozhatja a nemzet szuverenitását. A nemzet ezért – mivel nem tud mindenki összegyűlni egy helyre – képviselőket választ, akik létrehozzák a nemzet alkotmányát. A képviselők csak a nemzet akaratát képviselhetik, emiatt tilos számukra, hogy a nemzet akaratát tükröző alkotmányt létrehozó alkotmányozó nemzetgyűlés végeztével újból megválasszák őket képviselőnek a törvényhozó nemzetgyűlésbe.
[[Hahner Péter]] értékelése szerint {{idézet2|A kiváltságok rendszerének előnyeiből valójában
 
[[Hahner Péter]] értékelése szerint {{idézet2|A kiváltságok rendszerének előnyeiből valójában
csaknem valamennyi francia részesült (ha nem is egyenlő arányban), akinek volt állandó
lakhelye és munkahelye. Sieyès a azonban megfogalmazta azt a hamis, de a politikai harcokban
jól felhasználható tételt, hogy a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle
hasznot sem hajtó réteg bitorolja, amely könnyűszerrel leválasztható a nemzetről. Híres röpirata nemcsak nagy hatású támadás volt a kiváltságok ellen, hanem egyben az egy és
oszthatatlan nemzeti szuverenitás elvének a kifejtése is, amellyel a későbbiekben megnyitották
röpirata nemcsak nagy hatású támadás volt a kiváltságok ellen, hanem egyben az egy és
oszthatatlan nemzeti szuverenitás elvének a kifejtése is, amellyel a későbbiekben megnyitották
az utat a hatalom koncentrálása és társadalmi ellenőrzésének felszámolása előtt” | A nagy
francia forradalom dokumentumai, 36. old.}}