Főmenü megnyitása

Módosítások

Az erdős szavanna ott alakul ki, ahol a száraz évszak max 3 de az éves csapadék eléri a 1200-1500 mm-t. Erdeje összefüggő, de [[lombkoronaszint]]jük alig zár. Sok a tisztás. A legtöbb fa csak 4–8 m magas, még a legmagasabbak sem érik el a 40 métert. A törzsük gyakran görbe, a koronájuk ernyős (lapos, laza), a kérgük durva. A levélzet félörökzöld, kemény; különösen gyakoriak [[Pálmavirágúak|pálmafajok]] és [[pillangósvirágúak]] ''(Fabaceae)''.
 
Mivel az erdő aljára viszonylag sok fény jut, gazdag az aljnövényzet. A facsoportok közötti nagyobb térségeken a fű 2–3 méter magasra isa megnő;hőhatás aután magascsíraképes. ésA sűrűszavanna füveinek miattcsupán ezekbenföld azfeletti, erdőkbenelszáradt jóformánrésze csakég el; a vadcsapásokonföld alatti részekből a csapadékos évszakban évről lehetévre közlekednikihajtanak.
 
A talaj humuszban gazdag [[vörösföld]].
 
A fő vegetációs időszak az esős évszak. A fák a száraz időszakban lehullatják lombjukat, az aljnövényzet elsárgul. Ilyenkor nagyon gyakoriak a szavannatüzek. Mivel a tűz (gyújtogatás, öngyulladás, villámcsapás miatt) a szavanna fenntartásának egyik legfőbb környezeti tényezője, az itt élő fák ellenállnak a tűznek ([[pirofiton növény|pirofitonok]]): víztartó, vastag hőszigetelő, illetve hámló kérgük megvédi őket a nagy hőtől. Sok faj magva csak a tűz okozta hőhatás után csíraképes. A szavanna füveinek csupán föld feletti, elszáradt része ég el; a föld alatti részekből a csapadékos évszakban évről évre kihajtanak.
 
Az erdős szavanna lényegesen kevesebb növényfajnak ad otthont, mint az esőerdő. Erősen visszaszorulnak az örökzöld fák, és a lombhullatás miatt drasztikusan csökken a fán lakó fajok száma.
Névtelen felhasználó