„Polifónia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{csonk-zene}}
{{lektor}}
A '''polifónia''' ([[görög nyelv|gör.]]: ''sokhangúság''); a [[zene|zenében]] a [[Homofónia (zene)|homofónia]] ellentéte, amely a szólamoknak egyenlő és ritmikai tekintetben egymástól keveset eltérő mozgását jelenti, mig a polifónia olyan szerkezetű zenét jelent – akár ének, akár pedig hangszeres szólamokkal szemben – ahol minden szólam önállólag mozog, de úgy, hogy a harmóniai egységet és összetartozóságot azért mindig szabatosan feltüntessék.
 
A '''polifónia''' ([[görög nyelv|gör.]]: ''sokhangúság''); a [[zene|zenében]] a [[Homofónia (zene)|homofóniával]] szembeállított fogalom. Olyan többszólamú zenét, zenei szerkesztésmódot jelöl, amelyben elsődleges fontosságot kap az egyes szólamok önállósága, amely elsősorban abban mutatkozik meg, hogy - a homofóniával ellentétben - nincs dallam-kíséret viszony a szólamok között, hanem a szólamok közel egyenlő arányban részesednek a vezető és az alárendelt szerepből, miközben megtartják dallami és ritmikai függetlenségüket a többi szólamtól.
A polifónia a [[középkor]] és [[reneszánsz]] többszólamú zenéjének az alapja, csak és kizárólag ilyen művek születtek; a [[barokk]]ra ez az egyeduralkodás megszűnt, és csak elsősorban bizonyos műfajokra (például [[fúga]]) lett jellemző.
 
A polifónia alapja az [[ellenpont]], az önálló szólamok egymással való szembeállításának, egymást kiegyensúlyozó, kiegészítő összeszerkesztésének művészete, amelynek máig érvényes szabályai a [[reneszánsz]] vokális zene nagy alkotómesterei, elsősorban [[Josquin des Prez]], [[Giovanni Pierluigi da Palestrina|Palestrina]] és [[Orlande de Lassus|Lassus]] zeneszerzői műhelyében születtek meg.
Lásd még: [[mikropolifónia]]
 
A polifóniában az a törekvés figyelhető meg, hogy minden szólam egy-egy önállóan is értelmezhető dallamot szólaltasson meg, amelyek együttes hangzásában a harmóniák nem mint vezérlő elv, hanem mint következmény jelennek meg, szemben homofóniával, amelyben a szólamok jellemzően azonos vagy hasonló ritmusban mozognak, egyetlen vezető szólamnak (dallamnak) alárendelve, és a zene ezen szólam és a kísértére rendelt akkordok, harmóniák kettősségeként értelmezhető
 
A klasszikus értelemben vett polifónia a kései [[középkor]] zenéjében alakult ki, első virágkora [[reneszánsz]] vokális polifónia. A korai barokkban a polifónia ismét háttérbe szorul, azonban az érett barokkban (külnösen [[Johann Sebastian Bach]] művészetében) története újabb csúcspontját éri el. A későbbi korok zenéjében a [[Klasszicizmus|klasszicizálás]] egyik legfontosabb zeneszerzői eszköze.
 
A polifón komponálás a zeneszerzői tudás egyik legfontosabb próbaköve, az elméleti alapjait képező klasszikus ellenpont oktatása pedig ming a mai napig fontos része a zeneszerzők, karmesterek, zenetudósok képzésének.
 
== Felhasznált irodalom ==
*''The New Grove Dictionary of Music and Musicians'', Oxford University Press, 2004, ISBN 978-0-19-517067-2
*{{BRZene|ALL}}
 
== Lásd még ==
*[[Ellenpont]]
*[[Homofónia]]
*[[Mikropolifónia]]
*[[Heterofónia]]
 
{{Portál|zene}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Polifónia