„Vörös Csillagkeresztes Lovagok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
===A rend Magyarországon===
[[Magyarország]]on is befogadták a Vörös Csillagkeresztes Lovagok az 1723. évi 46. törvénycikk alapján. Innentől fogva hazánkba is szert tehettek birtokokra. Kommendaturájuk eleinte [[Pozsony]]ban volt, majd 1770-től [[Buda|Budán]] kapott helyett. [[Keresztély Ágost]] esztergomi érsek is szerepet játszott a megtelepedésükben, ő támogatta, hogy a rend Pozsonyban kórházat és szegényházat nyisson, ennek ellátására Prágából hívtak további rendtagokat. [[Götzel Ferenc]] házfőnők szerint már 1720-ban az országgyűlési befogadás is a prímásnak volt köszönhető.
A rendet Magyarországon lovagrendnek nem, csak ispotályos rendnek ismerték el, hasonlóan az 1672-ben Pozsonyban működő irgalmasokhoz. Feltételezések szerint a budai prépostság nem volt állandó összeköttetésben a pozsonyi főnökséggel, ugyanis ez esetben a hivatal betöltője egyik pozíciójának sem tudott volna teljes mértékben megfelelni.
24. sor:
Rudolf Vince plébános alatt számtalan járvány dúlt, 1849-ben Buda ostroma alkalmával az udvari plébánia is megszenvedte a pusztításokat. A hagyomány úgy tartja, hogy a plébános a saját életét tette kockáraá, hogy megmentse a Szent Jobbot. Jutalom gyanánt a rend 1865-ben meghívta Prágába kommendátornak.
Az utolsó csillagkeresztes várplébánoss címet [[Hoffmann Móric]] viselte. 1867. június 8-án [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] megkoronázása, az udvar gyakori látogatásai Budán és [[Gödöllő]]n, [[Mária Valéria]] születése és keresztelése Budán, valamint az országgyűlésnek a Várban történt ünnepélyes megnyitói a közvélemény figyelmét ráterelték a budai Szent Zsigmond templomra, valamint az ott tevékenykedő „idegen” plébánosra. Innentől fogva egyre szélesebb körben vitatták 1723. évi 96. törvénycikket, ugyanis az ebben foglalt rendelkezéséket a Vörös Csillagkeresztes Lovagok rendre semmibe vették, pl. fennállásuk során egyetlen magyar tagja sem dolgozott Budán, azt is valószínűsítik, hogy egyáltalán nem is volt ilyen tagja a rendnek. Mindezeket ellenére a tagokat bőségese elhalmozták bizalommal, tisztelettel, ajándékokkal és kiváltságokkal. A Vörös Csillagkeresztes Lovagok nem váltak magyarrá, számtalan mulasztást elkövettek. A magyar sajtó több alkalommal is azt követelte, hogy az idegen lovagok helyére a magyar papok kerüljenek a magyar királyi udvarnál. 1882. március 9-én Hoffmann Móricot kinevezték a bécsi Karlskirche plébánosává, valamint az ottani rendház kommendátorságával is felruházták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a közvélemény nyomása elérte, hogy Ferenc József a felmentette lovagokat a várlakbeli lelkészség ellátási kötelezettsége alól, a Szent Zsigmond-prépostságtól, a Szent Jobb őrzésétől, egyúttal azt is elrendelte, hogy a plébániára, valamint a Szent Jobb őrzésére innen kezdve a világi klérus tagjai által javasolt, csakis magyar honpolgárokat nevezzenek ki. 1882. május 27-én budai várlakbeli plébánosi tiszttel, valamint a Szent Jobb őrzésével Maszlaghy Ferencet bízta meg a király.
A rend jelvénye 1713-ig aranyszegélyű és vörös zománcozású, illetve vörös selyemből készült, aranyhímzéssel díszített latin horgonykereszt, amelynek alsó keresztszára erősen meghosszabbított. Ezen egy vörös színű hatágú csillag lóg. 1714 u. a hasonló kivitelű rendjelvényben [[máltai kereszt]] látható.
| |||