„Csató Pál” változatai közötti eltérés

Csatószegi '''Csató Pál''' ([[csatószeg]]i) ([[Sarkad]], [[1804]]. [[január 7.]] – [[Pozsony]], [[1841]]. [[február 15.]]) író, publicista, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező és a [[Kisfaludy Társaság]] rendes tagja.

Apja ősi birtokát, [[Csatószeg]]et végleg elhagyva katona lett, később gazdatiszt volt [[Magyarország]]on, utóbb Sarkadon, ahol ifjabb Csató Pál született. Iskoláit [[Nagyvárad]]on járta, a [[filozófia]]i két cursuskurzus után növendék pappápap lett az [[Eger|egri]] [[érsek]]i megyében és a [[pest]]i központi papnevelő házba küldetett sés itt járta a [[teológia]]i folyam három első évét. [[1823]] októberében elhagyta a papi pályát és [[1824]]-től [[1826]]-ig jogot hallgatott. Megtanulta a [[német nyelv|német]], [[angol nyelv|angol]], [[olasz nyelv|olasz]] és [[francia nyelv]]et és rengeteget olvasott. Előkelő házakban nevelősködött: [[1826]]-tól [[1828]]-ig [[Batthyány Kristóf]] gróf Károly fia mellett; aztán egy évig [[Bécs]]ben [[Chernel Ferenc]] udvari ágens házánál; növendékeivel megfordult [[Graz]]ban is. [[Teleki József (kormányzó)|Teleki József]] gróf [[1831]] márciusában akadémiai irnokkáírnokká nevezte ki sés [[1832]]. [[március 9.]]-án levelező taggá választatott. Ekkoriban az irodalomnak élt és [[Helmeczy Mihály]] [[Jelenkor (időszaki lap)|Jelenkor]] című lapjának szerkesztésében vett részt. , Miután Pesten nem volt képes fentartani magát, [[1834]] elején [[Világos]]ra ment Bohus János házához nevelőnek, de még azon évben egyik kis tanítványa meghalt sés ő ujraújra elesett állásától. Feljött Pestre és [[1835]] elején Munkácsy ''Rajzolatok-''jához szerződött segédszerkesztőnek. Csak egy negyedévig maradt Munkácsy mellett, mivel összeveszett Munkácsyvalvele. Ezután az első magyar drámabíráló választmány munkálataiban vett részt: javított, biráltbírált, fordított és irtírt; [[1836]]. [[december 26.]]-án a bizottság jegyzőjévé választatott. [[1836]]. [[augusztus 9.]]-én feleségül vette Gelle Karolinát, Gelle Károly [[rozsnyó]]i királyi és püspöki ügyész leányát. [[1837]]. [[február 9.]]-én a Kisfaludy-társaság vette föl tagjai sorába. [[1837]] végén Orosz Hirnökéhez ment [[Pozsony]]ba segédszerkesztőnek. Részt vett az [[1839]]. [[június 2.|június 2-ai]] pozsonyi [[országgyűlés]]en, ahova báró [[Prandau]] küldötte őt [[Távollevők követe|a jelen nem levők egyik követeként]]. Gyászbeszédet [[Méhes György (író)|Nagy Elek]] tartott sirjánálsírjánál.

Az irodalomban 1829-ben lépett föl, midőn a Tud.Tudományos Gyűjtemény melléklapjába, a Koszorúba, irtírt egy mesét és idylltidillt sés néhány Beranger-féle fordítást és közölt Szent Simoni álnévvel; ugyanazon évben «Kyss Sándor magyar nyelvész és munkái» czc. czikkecikke jelent meg a M.Magyar Kurirban (I. 4. sz.); továbbá nevelési czikketcikket irtírt a Tud.Tudományos Gyűjteménybe (1830. I.); a Jelenkor legelső névtelenűl megjelent vezérczikkét is ő irta (1834. jan. 4.) sés még számos más czikketcikket, valamint a Társalkodó czc. melléklapba is buzgón dolgozott, holahol a többi közt egy értekezése jelent meg a vaudevillerőlvaudeville-ről; 1834-től 1836-ig a Tudománytárba irtírt; részt vett a Közhasznu Esm.Esmeretek Tára kiadásában is; Bajza Aurórájának (1836.) és Kritikai Lapjainak munkatárasa volt), itt IV–VII. 1834–36-ban birálatai neve sés C-1, *P., *** jegyek alatt), a Regélőben (1835.) utijegyzetei, az Emlényben (1841.) A tolvaj czíműcímű 1 felv.felvonásos dalos vigjátékavígjátéka jelentek meg. A harminczasharmincas és negyvenes évek műsorának nem egy kedvelt darabját az ő átültetésében játszották szinészeinkszínészeink; Gaillardet és Dumas Neslei torony-ját először 1835. nov. 4. adták elő Budán és 1836. ápr. 4. és 23. Debreczenben; Hugó Viktor Angelo-ját 1836. ápr. 18., jún. 21. Budán és 1837. aug. 30. nov. 16. Pesten; Scribe Örökkéjét 1836. febr. 25. és ápr. 22. Debreczenben, júl. 16. Budán és 1837. szept. 4. Pesten; Deinhardstein Garrick-ját 1839. ápr. 11. Pesten és egy Ligeti kastély czc. német bohózat 1836. jún. 26. s jún. 4. Budán és 1837. ápr. 19. DebreczenbenDebrecenben adatott és 1838. febr. 26. Pesten. Ism. Honművész 1837. 43. sz. A pozsonyi hirnökben kezdte meg erős tollharczát az Athenaeum és társlapja, a Figyelmező sés azok szerkesztői (Bajza, Vörösmarty, Toldy) ellen, különösen a magyar hirlapokhírlapok heti szemléjével (1837–40.). Elbeszélései az Aurórában (1834.). Társalkodóban (1935.), Rajzolatokban (1935.), Hajnal czc. almanachban (1837–38.), Athenaeumban (1937.) és Emlényben jelentek meg.