„Anáhuaci kongresszus” változatai közötti eltérés

Az először 1813. szeptember 1413-énán, [[Chilpancingo]] városában (ma [[Guerrero]] állam fővárosa) összeült '''anáhuaci kongresszus''' vagy '''chilpancingói kongresszus''' (spanyolul ''Congreso de Anáhuac'' vagy ''Congreso de Chilpancingo'', hivatalosan ''Supremo Congreso Nacional de América'', azaz ''Legfelsőbb Amerikai Nemzeti Kongresszus'') a [[mexikói függetlenségi háború]] vezetőinek testülete volt, melyben többek között megpróbálták kinyilvánítani [[Mexikó]] függetlenségét és egy alkotmányt is elfogadtak, azonban a katonai helyzet miatt döntéseiknek nem tudtak az egész ország területén érvényt szerezni.<ref name="ine">{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-constitucion-de-apatzingan-articulo |cím=La Constitución de Apatzingán |szerző=Miguel Ángel Fernández Delgado |elérés=2013-12-10 |nyelv=spanyol}}</ref>

A függetlenségi háború kirobbantója, [[Miguel Hidalgo y Costilla]] már 1810. november 15-én kiadott egy kiáltványt, melyben sürgette egyfajta kongresszus összehívását annak érdekében, hogy a felkelők kormányt alakítsanak, törvényeket hozzanak és ezáltal intézményesítsék mozgalmukat. Hidalgo korai halála után [[José María Morelos]] és [[Ignacio López Rayón]] is továbbvitte ezt a gondolatot. Elsőként Rayón cselekedett: 1811. augusztus 19-én életre hívta a [[zitácuarói junta|zitácuarói juntát]], melynek elnökévé választották, és amely ellátta volna a felkelők kormányának szerepét. Rayón hamarosan megfogalmazott egy alkotmánytervezetet, melynek számos elemével Morelos is egyetértett, ám azzal nem, hogy ismerjék el az új, független állam uralkodójának [[VII. Ferdinánd spanyol király]]t. Lassacskán szembekerült Rayónnal két társa, [[José María Liceaga]] és [[José Sixto Verduzco]] is, ezért 1813 májusában Morelos javaslatot tett egy, a vezetőségi struktúra megreformálásának és ezáltal az ellentétek békítésének érdekében összehívott találkozó megszervezésére. Ezt a javaslatát június 28-án bővítette: már egy olyan kongresszus összehívását sürgette [[Chilpancingo]] városában, ahol a felkelők képviselői megállapodhatnak az új rendszerben és az új törvényekben. [[Acapulco]] elfoglalása után augusztus 8-án küldte szét felhívását, melyben már rögzítette a helyszínt és az időpontot is. 31-én indult útnak Acapulcóból, útközben csatlakozott hozzá [[Miguel Bravo]] is, akivel a lakosság tapsa, éljenzése és virágeső közepette érkeztek meg Chilpancingóba.<ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-instalacion-del-congreso-de-chilpancingo-articulo |cím=Instalación del Congreso de Chilpancingo (1813) |szerző=Raúl González Lezama |elérés=2013-12-10 |nyelv=spanyol}}</ref>

Ez aA kongresszus 1813hamarosan össze is ült, az addig jelentéktelen Chilpancingót Morelos ez alkalomból ''ciudad'' (város) rangra emelte.<ref name="gob">{{hiv-web |url=http://guerrero.gob.mx/articulos/primer-congreso-de-anahuac/ |cím=Primer Congreso de Anáhuac |elérés=2013-12-10 |nyelv=spanyol}}</ref> A gyűlés első napján, szeptember 1413-énán összemisét istartottak ülta Szentlélek tiszteletére, dr. [[Lorenzo Francisco de Velasco]] lelkesítő beszédében arra buzdította a jelenlevőket, hogy tegyék félre esetleges személyes ellentéteiket és mindjártcselekedjenek azközösen elsőa naponnemzet érdekében, majd [[Juan Nepomuceno Rosains]] ismertette a Morelos által megszerkesztett, 59 pontból álló működési szabályzatot. Másnap, szeptember 14-én felolvasták Morelos korábban megszerkesztettmegírt [[Sentimientos de la Nación]] című irományát, melyben összefoglalta céljaikat, melyek közül a legfontosabbak Amerika (azaz Mexikó) függetlensége, a római katolikus vallás kizárólagossá tétele, a rabszolgaság eltörlése, az adók csökkentése és a jogegyenlőség voltak. Nagyban hasonlított Rayón korábbi tervéhez, de VII. Ferdinándot nem ismerte el királynak. A kongresszus tagjai megállapodtak a három hatalmi ág szétválasztásában és kijelentették: a kongresszus csak a törvényhozói feladatokat fogja ellátni.

Kezdetben a kongresszusnak 8 tagjaképviselője volt. Kettő (az [[oaxaca (állam)|oaxacai]] [[José María Murguía]] és a [[Técpan de Galeana|técpani]] [[José Manuel Herrera]]) népi választások útján került be, hatot (a zitácuarói junta volt elnökét, [[Ignacio López Rayón]]t, a [[Michoacán]]t képviselő [[José Sixto Verduzco|José Sixto Verduzcót]], a [[Guanajuato (állam)|Guanajuatót]] képviselő [[José María Liceaga|José María Liceagát]], a [[Puebla (állam)|Pueblát]] képviselő [[Andrés Quintana Roo|Andrés Quintana Roót]], a [[México (szövetségi állam)|Méxicót]] képviselő [[Carlos María Bustamante|Carlos María Bustamantét]] és a [[Veracruz (állam)|Veracruz]]t képviselő [[José María Cos]]t) Morelos nevezett ki, utóbbi kettőhárom csak a helyettes tag szerepét láttatöltötte elbe. A kongresszus két titkára [[Cornelio Ortiz de Zárate]] és [[Carlos Enríquez del Castillo]] volt.

Az üldöztetés miatt a kongresszus tagjai városról városra vándoroltak, először [[Tlacotepec]]ben ültek össze ismét, itt a tagok számát 16-ra emelték. A következő hónapokban számos helyen megfordultak, néha élelem és fedél nélkül, állandó fenyegetés árnyékában: eljutottak [[Tlalchapa|Tlalchapába]], [[Guayameo|Guayameóba]], [[Huetamo|Huetamóba]], [[Tiripitío|Tiripitíóba]], [[Santa Efigenia|Santa Efigeniába]], [[Apatzingán de la Constitución|Apatinzgánba]], [[Tancítaro|Tancítaróba]], [[Uruapan del Progreso|Uruapanba]], végül októberben ismét Apatzingánba. Itt kiáltották ki 22-én [[Latin-Amerika]] egyik első alkotmányát, a ''Decreto Constitucional para la Libertad de la América Mexicanát'', mely így az [[apatzingáni alkotmány]] nevet kapta. Szerzői között sok nevet találunk, közülük a legjelentősebbek José Manuel de Herrera, Andrés Quintana Roo, [[José Sotero Castañeda]], Cornelio Ortiz de Zárate, [[Manuel Alderete]] és [[José María Ponce de León]] voltak, valamint természetesen Morelos korábban megfogalmazott elvei is belekerültek.