„Friedrich Schleiermacher” változatai közötti eltérés

| felsőoktatási intézmény =[[Halle an der Saale|hallei]] egyetem

[[Szilézia|Sziléziában]] született református lelkész fiaként. [[pietizmus|Pietista]] nevelést kapott, 15 éves korától a [[Nikolaus Ludwig Zinzendorf|Zinzendorf]] által alapított herrnhuti testvérközösség szellemiségét követő intézményekben nevelkedett. [[1787]]-ben szakított a herrnhuti szellemiséggel és a [[Halle an der Saale|hallei]] egyetemre ment tanulni elsősorban filozófiát ([[Immanuel Kant|Kantot]] és görög szerzőket). Ezek után lelkész és házitanító volt, többek között [[Berlin]]ben. Itt került kapcsolatba a német romantika számos képviselőjével, elsősorban [[Friedrich Schlegel]]lel, akivel baráti kapcsolatot alakított ki. Közösen találták ki [[Platón]] műveinek fordítását (Schleiermacher végül egyedül fordította le Platón műveit). Schlegel biztatására, és egy barátaival történő fogadás nyomán jelentette meg Schleiermacher [[1799]]-ben ''A vallásról (Über die Religion)'' című beszédsorozatát, mely hírnevet szerzett neki. [[1802]]-ben elhagyta Berlint és [[Stolp]] városában volt lelkész két évig. 1804-ben a [[Halle an der Saale|hallei]] egyetem rendkívüli tanárává nevezte ki, ahol anyai nagybátyja, [[Samuel Stubenrauch]] is tanított még ekkor, majd két évre rá rendes tanárrá. [[1806]]-ban [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] poroszok felett aratott [[jéna]]i győzelme miatt az egyetemet bezárták, [[1807]]-ben mégis a [[teológia]] doktorává avatták. Berlinbe visszatérve [[Wilhelm von Humboldt]] segítségével megalapították az ottani egyetemet, ahol [[1810]]-től a teológiai fakultás professzora volt. Miután tagja lett a Porosz Tudományos Akadémia filozófiai tagozatának is, [[Johann Gottlieb Fichte|Fichte]] és [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] mellett a filozófiai fakultáson is előadott. Mindeközben a berlini Szentháromság-templom lelkésze is volt haláláig.