„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
}}
A '''mandulafenyő''' ''(Pinus pinea)'', más néven '''pínea(fenyő)''' mediterrán eredetű fenyő, ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik. Az ehető magvú, és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a leginkább széles körben elterjedt faj. Magyarországon előforduló példányai nagy valószínűséggel mind ültetett, vagy termesztésből kivadult egyedek.
==Származási helye==
20. sor:
==Leírása==
Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld fenyő.
Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák.
10-15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak.
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai, melyeket nagy mennyiségben hoz (tobozonként akár száznál is többet) ehetők; a faj nevének megfelelően a mandulára emlékeztető ízűek.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref>
== Érdekességek ==
*A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél is szerepet játszottak, szerepeltek a katonák fejadagjában.<ref>http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html</ref>
==Képek==
37 ⟶ 39 sor:
</gallery>
==
* Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
[[Kategória:Növényfajok]]
| |||