„Harold Lowe” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
'''Harold Godfrey Lowe''' ([[Eglwys Rhos]],[[ Wales]], [[1882]]. [[november 21.]] – [[Deganwy]], [[Wales]], [[1944]]. [[május 12.]]) brit tengerész volt, a [[RMS Titanic|''Titanic'']] ötödik tisztje. Apja üzletemberi pályát szánt neki, de ő már egészen fiatalon eldöntötte, hogy tengerésznek szerződik, ezért megszökött otthonról. Kezdetben Wales partjai mentén közlekedő [[szkúner]]eken talált munkát, először hajósinasként, később már matrózként. Első nyílttengeri útját 1903 és 1904 között kormányos matrózként teljesítette az ''Cortez'' nevű hajón. 1910-re megszerezett minden szükséges tiszti bizonyítványt, és 1911-ben csatlakozott a [[White Star Line]]-hoz. 1912 áprilisában a társaság akkori legtekintélyesebb luxus óceánjárója, a ''Titanic'' ötödik tisztje lett.
 
Amikor a hajó 1912. [[április 14.|április 14-én]] nekiütközött a jéghegynek, Lowe nem volt szolgálatban, a kabinjában aludt. Miután felébredt, több mentőcsónakot is segített leereszteni. Ez alatt összetűzésben került a hajótársaság tulajdonosávatulajdonosával, [[J. Bruce Ismay]]-jel, ami később a sajtóban nagy visszhangot kapott. A süllyedő luxusgőzöst a 14-es mentőcsónakban hagyta el, melynek leeresztése közben a menekülő tömeg megfékezésének érdekében többször is a levegőbe lőtt. Az éjszaka folyamán az irányítása alatt álló mentőcsónakból az embereket átsegítette a többi csónakba, és önkéntesekkel visszament a katasztrófa helyszínére további lehetséges túlélők után kutatni. Ő volt az egyetlen, aki visszatért segíteni, később ezen tettéért több elismerésben is részesült. Azt, hogy hány embert mentett ki a fagyos vízből, a beszámolók ellentmondásossága miatt nem tudni pontosan. A legtöbb bizonyíték négyet említ, ám ebből az egyik utas még a [[RMS Carpathia|''Carpathia'']] érkezése előtt életét vesztette. A ''Titanic'' szerencsétlensége után mind az amerikai, mind pedig a brit vizsgálóbizottság előtt tanúskodnia kellett. A sajtóban rengeteget írtak a mentésben vállalt szerepéről, és vallomását is komoly érdeklődés övezte.
 
A ''Titanic'' katasztrófáját követően továbbra is a tengerészetnél szolgált, de csakúgy, mint a hajótörésből megmenekült többi tiszt, soha többé nem lehetett már kereskedelmi hajó parancsnokságának tagja, csak a főtiszti rangig jutott el. Az [[első világháború]] alatt a ''Royal Navy Reserve'' hadnagya volt. Később, szolgálatainak formális elismeréséül parancsnokká léptették elő.
69. sor:
1912. április 14-én este nyolc órakor Moody hatodik tiszt felváltotta Lowe-t, aki aznap dél és négy valamint este hat és nyolc óra között volt szolgálatban.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} Állítása szerint az éjszaka ''„szép és tiszta volt, derült ég és sötét víz; nyugodt szél és tenger.”''{{refhely|Sheil 2012|60. old.|azonos=o60}} A jég észlelésének koordinátáit megvizsgálva azt is nyugtázta, hogy az észlelt [[jéghegy]]eket biztosan nyolc óra után érik el.{{refhely|azonos=o60}}<ref>{{cite web|url=http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOTInq14Lowe01.php|title=Testimony of Harold G. Lowe, recalled|work=titanicinquiry.org|archiveurl=http://web.archive.org/web/20120521005057/http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOTInq14Lowe01.php|archivedate=2012-05-21|accessdate=2013-01-28}}</ref> Amikor elérkezett a váltás ideje, kabinjába ment és azonnal lefeküdt aludni. A végzetes éjszakán William Murdoch első tiszt, Joseph Boxhall és James Moody altisztek felügyelték az óceánjárót. Amikor a Titanic 23.40-kor nekiütközött a jéghegynek, Lowe még mindig a szállásán aludt, az ütközésre és Boxhall hívására sem riadt fel,{{refhely|Sheil 2012|62–63. old.}} sőt, még arra sem, amikor a gőzt hatalmas robajjal kiengedték a kéményeken keresztül.{{refhely| Titanic–Titanic}} Csak az incidens után fél órával ébredt fel,{{refhely| Titanic–Titanic}} amit később így magyarázott az amerikai vizsgálóbizottságnak: ''„Mi ''[tisztek]'' nem tudunk eleget aludni, így ha módunk van rá, úgy alszunk, mintha halottak lennénk”''.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}}
 
Kinézve kabinjából észrevette az embereket mentőmellényekben, valamint a mentőcsónakok körül sürgölődő matrózokat. A gőzös már megdőlt, az orra lefelé állt, Lowe megítélése szerint a tatrész kb. 12-15 fokot zárt be a normálistól. Kiment a fedélzetre, és miután megtudta, hogy jéghegynek ütköztek, a hajó jobb oldalára ment, ahol Murdoch a 7-es mentőcsónak megtöltésével és leeresztésével foglalatoskodott. A csónak útnak indítása után a két tiszt az 5-ös csónakhoz ment, Pitmannak segíteni. Lowe ekkor visszasietett a kabinjába és magához vette revolverét, mondván ''„sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged”''.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}}{{refhely | Mark Chirnside 2004|166. old.}}{{refhely|Sheil 2012|64. old.}} Visszatért az 5-ös számú mentőcsónakhoz, Murdoch és Pitman mellé. A tisztek még vártak egy keveset, de miután senki nem volt hajlandó beszállni, Murdoch elrendelte a még szinte félig üres csónak leeresztését.{{refhely|Sheil 2012|65. old.}} Ismay ekkor odalépett az ötödik tiszthez és szinte hisztérikusan üvöltötte, hogy ''„Ereszd gyorsabban! Ereszd gyorsabban!”'' Erre ő így válaszolt: ''„Ha gyorsan elhúznál innen a pokolba, talán tudnék valamit csinálni! Azt akarod, hogy gyorsabban eresszem le őket? Úgy mindenki vízbe fúl!”'' A tulajdonos válasz nélkül távozott és elsétált.{{refhely | Mark Chirnside 2004|169. old.}}{{refhely|Gérard Piouffre 2009|158. old.}} A tiszt csak később, a ''Carpathia'' fedélzetén tudta meg, hogy ki volt az úriember, akit elküldött.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} Lowe ezután a 3-as jelzésű csónakot kezdte megtölteni emberekkel, de ez, az 5-ös csónakhoz hasonlóan igen nehéznek bizonyult, mivel ekkor még nagyon nehéz volt olyan utast találni, aki elhagyta volna az „elsüllyeszthetetlen” ''Titanic''ot. Még minden nyugodt volt és a legnagyobb rendben zajlott az evakuálás.{{refhely| Encyclopedia Titanica}} Később az 1-es csónak vízrebocsátásánál segített, amely később a „milliomosok mentőcsónakja” gúnynevet kapta – a 40 férőhelyből mindössze 12 helyet foglaltak el benne, és ebből csak öt volt utas.{{refhely|Sheil 2012|66. old.}}
 
Lightoller megparancsolta néhány embernek, hogy menjenek le és nyissák ki a hajófalak ajtajait, hogy a mentőcsónakok onnan is fel tudjanak venni néhány utast, miután már leeresztették azokat. A hirtelen hozott döntés azonban nem hozott eredményt, mivel a legtöbb csónak azonnal eltávolodott a gőzöstől, és meg sem kísérelt a hajó oldaláról utasokat felvenni. Lowe erről később azt állította, hogy ''„véletlenül meghallottam egy beszélgetést arról, hogy a hajó oldalán lévő ajtókat kinyitották, és hogy a fedélzetmestert egy csapat emberrel leküldték oda.”'' Ennek tudatában továbbra is a teljes befogadóképességnél kevesebb utassal eresztette le a csónakokat, azzal a paranccsal, hogy távolodjanak el a gőzös oldalától, de maradjanak olyan távolságban, hogy hallják, ha kiabálnak nekik a hajóról.{{refhely|Sheil 2012|67. old.}}
106. sor:
A ''Titanic'' túlélő személyzete tudta, hogy hazatérve tanúskodniuk kell a brit ''Board of Trade'' nyomozása során, ám az Egyesült Államokban [[William Alden Smith]] [[Az Egyesült Államok szenátusa|szenátor]] is felállított egy vizsgálóbizottságot, amelyet [[RMS Carpathia|''Carpathia'']] érkezését követő nap meg is nyitott. Az, hogy az angol legénység amerikaiaknak is tanúskodjon, a korban példaértékűnek számított. Smith jobbkeze, Bayliss [[seriff]] így udvariatlan és együttműködni nem hajlandó személyzettel találta szembe magát, akik nem szívesen beszéltek neki a katasztrófa körülményeiről. Bayliss meghagyta Lowe-nak, hogy április 22-ig jelentkezzen be az addigra Washington DC-be költöző nyomozóbizottságnál. A New Yorkból Washington DC-be tartó vonatút alatt a két férfi beszélgetni kezdett, és életre szóló barátságot kötött.{{refhely|Sheil 2012|86–87. old.}} Lowe, amint hazatért, egy gombot küldött Baylissnek arról az egyenruhájáról, amit a ''Titanic'' pusztulásának éjjelén viselt. A seriff nagyon meghatódott a gesztustól, és élete végig büszkén emlegette, hogy a balsorsú gőzős ''„leghősiesebb túlélőjét”'' személyesen is ismerte.{{refhely|Sheil 2012|96. old.}}
 
Lowe április 24-én, a vizsgálat ötödik napján tanúskodott. A többi tiszthez és a legénység legtöbb tagjához hasonlóan ő is nehezményezte, hogy az amerikaiak vallomást várnak el tőle. A szenátor ismétlődő kérdései, valamint a tengerészeti fogalmak és állítások folyamatos figyelmen kívül hagyása egyértelműen idegesítette.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} Lowe néhány válasza kissé szemtelen volt,{{refhely|Gérard Piouffre 2009|249. old.}} többek között amikor a szenátor megkérdezte, hogy szerinte miből áll egy jéghegy, csak annyit válaszolt: ''„Gondolom jégből, uram”''.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} Amikor Smith azt állította, hogy egyesek szerint ivott a katasztrófa éjjelén, az ötödik tiszt nagyon mérges lett. Felemelve vizespoharát kijelentette, hogy ''„Ez a legerősebb ital, amit valaha ittam.”'' Az újságok szerint a tiszt a kérdéstől „rendkívül dühös volt, a szavakat igen hevesen mondta.”{{refhely|Sheil 2012|90. old.|azonos=o90}} Lowe vallomását számos utas is alátámasztotta, például a leadott lövésekkel kapcsolatban, illetve azt is sokan megerősítették, hogy ő volt az egyetlen, aki visszatért a szerencsétlenség színhelyére embereket menteni.{{refhely| Encyclopedia Titanica}} Tanúskodása során azonban sok olyan kijelentést tett, ami miatt később magyarázkodnia kellett, például az „olaszok” szót kétszer is a gyáva szinonimájaként használta. Ennek következményeként az amerikai olasz nagykövet kérésére nyílt levélben kért elnézést. A levelet hozzátűzték a tiszt vallomásához.{{refhely|Sheil 2012|94. old.}}
 
A sajtóban megjelenő párbeszédek közül nem minden található meg a hivatalos jegyzőkönyvben. Smith szenátor néhány esetben ugyanis jelezte, ha valamiről nem szerette volna, hogy bekerüljön a hivatalos szövegbe. Az egyik ilyen, csak az újságokban megjelenő heves szóváltás volt, amikor Smith megkérdezte Lowe-t, hogy ''„Ismay-nek tudta mondani, hogy ''»Menjen a pokolba«'', az én kérdéseimre miért nem tud felelni?”'' Lowe azzal vágott vissza, hogy ''„A magam legjobb módján felelem meg őket. Amikor megértem őket.”''{{refhely|azonos=o90}} A vallomásról megjelenő beszámolók szerint „Smith és Lowe folyamatosan köntörfalazott, és gúnyossá vált.”{{refhely|azonos=o90}} Az ötödik tiszt vallomása emellett igen kedvező fogadtatást kapott a sajtóban. A ''World Herald'' hasábjain megjelenő tudósítás szerint „Lowe története az elejétől a végéig azt mutatja, hogy igazi férfiként viselkedett”.{{refhely|Sheil 2012|91. old.}} Lowe maga elég rossz véleménnyel volt a sajtóról, és a New Yorkba érkezésüket követően írt kitalációk, valamint az, hogy folyamatosan megpróbálták lefotózni őket a ''„mocskos kameráikkal”'', csak jobban felerősítette az újságírók iránt érzett gyűlöletét.{{refhely|Sheil 2012|88. old.}} Az, hogy az ötödik tiszt higgadtan fogadta a sajtó hirtelen jött érdeklődését, még Smith szenátornak is feltűnt, aki megjegyezte, hogy ''„Egyfajta ámulat ébredt bennem attól, hogy látszólag minden fontos eseményt, amellyel kapcsolatba került, szokásos eljárásnak tekintett, és hogy az önt érő különleges magasztalás a legkevésbé sem volt hatással önre.”''{{refhely|Sheil 2012|92. old.|azonos=o92}}
169. sor:
[[James Cameron]] 1997-es [[Titanic (film, 1997)|''Titanic'']] című alkotásában Lowe szerepében a walesi [[Ioan Gruffudd]]ot láthattuk.{{refhely| bbc.co.uk}} Először akkor jelenik meg a filmben, mikor a kapitánynak visz egy csésze teát, aki a hajóhídon áll [[William Murdoch]] első tiszttel. A filmben láthatjuk a leadott lövéseket is, valamint a túlélők keresését is, és bár a közte és Ismay közötti szóváltást is leforgatták, a filmből mégis kimaradt. Egy walesi dokumentumfilm is készült életéről, melynek narrátora Gruffudd volt.{{refhely|Sheil 2012|145–146. old.}}
 
2004-ben került kalapács alá az az étlap, amit Lowe küldött leendő feleségének. A menün az 1912. áprilsáprilis 2-i dátum látható, aljára a tiszt csak annyit írt: ''„Ez az első menü, amit felszolgálnak a hajón”''. Az étlap {{szám|51000}} fontért kelt el, amivel megdöntötte a korábbi, ''Titanic''hoz köthető legdrágábban eladott tárgyat, egy fényképalbumot a hajó utolsó évéről. A bevételt a család kapta meg.<ref>{{cite web|url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/wales/north_west/3590551.stm|title=Titanic hero's menu smashes record|date=2004-04-02|work=BBC|archiveurl= http://web.archive.org/web/20121104104548/http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/wales/north_west/3590551.stm |archivedate=2012-11-04|accessdate=2012-04-22}}</ref>
 
2012 áprilisában, a katasztrófa századik évfordulóján egy emléktáblát helyeztek el tiszteletére Barmouth kikötőjében,{{refhely| WalesOnline.co.uk Remembering}}<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17719472|title=Titanic: Fifth officer Harold Lowe honoured with Barmouth plaque|date=2012-04-15|work=BBC|archiveurl= http://web.archive.org/web/20120418022122/http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17719472|archivedate=2012-04-18|accessdate=2012-04-22}}</ref> illetve a Deganwyban álló családi házon, ahol Lowe 13 évig, 1931 és 1944 között élt.<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17658158|title=Titanic hero Harold Lowe: Blue plaque unveiled at Deganwy home|work=BBC|date=2012-04-10|archiveurl=http://web.archive.org/web/20120611110858/http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17658158|archivedate=2012-06-11|accessdate=2013-01-30}}</ref> Szintén ebben a hónapban jelent meg a tiszt életét feldolgozó, Inger Sheil Titanic-kutató ''Titanic Valour: The Life of Fifth Officer Harold Lowe'' című munkája,{{refhely| WalesOnline.co.uk Titanic Valour}} amelynek létrejöttében a tiszt fia, Harold William George Lowe is közreműködött.<ref>{{cite web|url=http://anmm.wordpress.com/2012/04/02/who-is-harold-lowe-titanic-research-leads-to-one-man/|title=Who is Harold Lowe? Titanic research leads to one man…|work=Australian National Maritime Museum|date=2012-04-02|archiveurl=http://www.webcitation.org/6Dze5sZci|archivedate=2013-01-27|accessdate=2013-01-27}}</ref>