„Guido von Starhemberg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a typo
Nincs szerkesztési összefoglaló
30. sor:
Felső-ausztriai eredetű, ősi nemesi családból származott. Őseit oklevelekkel igazolhatóan Adalbertig, [[Enns]] várgrófjáig (†&nbsp;1088) tudta visszavezetni. A [[Starhemberg család]] nevének első okleveles említése 1240-ből való, Bécs városában a legrégebbi nemesi családok közé tartoztak. Katonaként szolgálták Ausztria főhercegét és a császárt. 1529-ben, [[Bécs ostroma (1529)|Bécs első török ostroma]] idején egy Hanns Starhemberg védelmezte [[Felső-Ausztria|Felső-Ausztriát]] [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán]] portyázó hadaitól, egy másik Starhemberg, Erasmus (1493–1560)<ref>http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=136344</ref> a székváros védőinek soraiban harcolt.
 
Guidobald von Starhemberg 1657-ben született, [[Graz]]ban. Édesapja Bartholomäus von Starhemberg gróf (1625–1676)<ref>http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=141057</ref> volt, (XV.) Gundackar von Starhemberg gróf (1594–1652) és Anna Sabina von Dietrichstein bárónő (1605–1645) legidősebb fia. Édesanyja Esther von Windischgrätz bárónő ''(Freiin von Windischgrätz,'' 1625–1697)<ref>http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=141058</ref> volt, Siegfried Adam von Windisch-Graetz báró (1585–1648) és Christina von Schrott zu Kindberg bárónő (†&nbsp;1651) leánya. Guido hét gyermek sorában harmadikként született:
* (XVI.) Gundackar (1652–1702), a [[Felső-Ausztria|felső-ausztriai]] rendi gyűlés elnöke, aki Maria Anna von Rappachot vette feleségül.
* Sabina Christine (1655–1725), Georg Julio von Gilleis báró felesége.
* '''Guido(bald)''' (1657–1737), császári tábornagy, hadvezér.
* Heinrich Franz (1659–1715), császári főtiszt, harcolt Buda és Belgrád ostromában, [[szalánkeméni csata|Szalánkeménnél]], több sebesülés után a katonai szolgálatot fel kellett adnia.
* Dorothea Renata (1660–?)
* Anna Franziska (1668–1714)
50. sor:
 
=== Dél-Magyarországon és Erdélyben (1687–1688) ===
Starhemberg ezredes részt vett az [[1687]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-i]] [[nagyharsányi csata|nagyharsányi csatá]]ban, ahol [[Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos őrgróf]] fővezér csapatai fontos győzelmet arattak a török haderő fölött. Miután [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly]] csapatai elfoglalták Erdélyt, és felszámolták az [[Erdélyi Fejedelemség]]et, Guido von Starhemberget [[Kolozsvár]] helyőrségparancsnokává nevezték ki.
 
Az 1688-as hadjárat kezdetén átadta a városparancsnokságot, és [[Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos]] fővezér hadseregének egyik parancsnokaként, [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem|Miksa bajor választóval]], Scherffenberg tábornokkal, Fürstenberg ezredessel és a fiatal [[Savoyai Jenő]] herceggel együtt [[Belgrád ostroma (1688)|Belgrád elfoglalására]] vonult. Számos ostromaknát fúrtak a falak alá. Az ostrom utolsó napjaiban, szeptember 4-én az egyik előretolt ostromsánc ''(retranchement)'' futóárkában tartózkodott, ahol a császári utászok éppen egy frissen kiásott és robbanószerrel feltöltött ostromakna visszatöltésén dolgoztak. A török vártüzérség egyik lövedéke telibe találta az aknát, a puskaporos hordók felrobbantak, megölve az ott tartózkodókat. A közeli futóárokban tartózkodó Starhemberget és kíséretét is betemette törmelék, a segítségére rohanó katonák már halottnak hitték, de végül sikerült élve kiásni őket. [[Belgrád]]ot szeptember 6-án bevették, [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem|Miksa Emánuel]] Starhemberget nevezte ki a meghódított vár parancsnokává. Nagy lendülettel belekezdett az erőd védműveinek újjáépítéséhez. A boszniai hadjáratból visszaérkező Bádeni Lajos fővezér elismeréssel nyilatkozott a megszemlélt munkálatokról.<ref name="bánlaky_mekoszk1441">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1441.html Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 17.fej. 1441.]</ref>
 
=== A szerbiai hadjáratban (1689–1690) ===
A franciák [[1688]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] betörtek [[Rajnai Palotagrófság|Pfalzba]], megkezdődött az [[pfalzi örökösödési háború|augsburgi liga háborúja]]. 1689-ben I. Lipót császár birodalmi háborút hirdetett, nagy erőket vont el a balkáni frontról, a keleti haderő beszüntette a támadó hadműveleteket. A keresztények szerencséjére a szultáni haderő a kis-ázsiai felkelés miatt nem tudott teljes erővel fellépni, [[Thököly Imre]] viszont támadásokat hajtott végre a Duna mentén.<ref name="bánlaky_mekoszk1448">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1448.html Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 17.fej. 1448.]</ref>
 
A Szerbia és Bulgária ellen induló Bádeni Lajos fővezér az új hadjáratban is igényelte Starhemberg részvételét. [[Szendrő (Szerbia)|Szendrő]] elfoglalása után Bádeni Lajos {{szám|17000}} fős hadserege átkelt a [[Duna|Dunán]], majd augusztus 29-én a [[grabováci csata|grabováci ütközet]] után átkelt a [[Nagy-Morava]] folyón is,<ref name="bánlaky_mekoszk1451">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1451.html Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 17.fej. 1451.]</ref> és [[Niš]] irányába vonult. [[1689]]. [[augusztus 30.|augusztus 30-án]], a [[batocsinai csata|batocsinai csatában]] Starhemberg ezredes néhány zászlóaljjal Redzseb pasa [[szeraszker|szeraszkir]] (hadseregparancsnok) sáncainak erőszakos felderítésére indult, majd az egyik sáncvonalat gyors támadással elfoglalta, és a saját főerő felzárkózásáig meg is tartotta. [[Enea Silvio Piccolomini (tábornok)|Piccolomini]] altábornagy és gróf [[Pálffy Miklós (nádor)|Pálffy Miklós]] ezredes csapatai a Starhemberg által elfoglalt állásokra támaszkodva vereséget mértek Redzseb pasa csapataira.<ref name="bánlaky_mekoszk1452">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1452.html Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 17.fej. 1452.]</ref>
 
[[1689]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] a [[nisszai csata|niši csatában]] megütközött Redzseb pasa {{szám|40000}} főnyi, elsáncolt főerejével. A [[szpáhi]] lovasság támadását Guido von Starhemberg gyalogságának és Pálffy Miklós hajdúinak heves tüzelése állította meg, és kényszerítette menekülésre. A császáriak jelentős győzelmet arattak, elfoglalták a [[niš]]i török tábort, nagy zsákmányt ejtettek. Jelentések szerint {{szám|10000}} török halott maradt a csatatéren, a szövetségesek 300 katonát veszítettek. Starhemberget vezérőrnaggyá ''(Generalfeldwachtmeister)'' léptették elő, és [[Niš]] helyőrségének parancsnokává nevezték ki.<ref name="bánlaky_mekoszk1453">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1453.html Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 17.fej. 1453.]</ref> Ezt követően a hadsereg a Duna mentén Bulgáriába vonult. [[1689]]. [[október 15.|október 15-én]] rohammal bevették [[Vidin]] (Bodony) várát, a harcban [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] tábornok súlyosan, Starhemberg és Trautmannsdorf tábornokok könnyebben megsebesültek.<ref name="bánlaky_mekoszk1454">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1454.html Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), 17.fej. 1454.]</ref> Piccolomini hadteste [[Szkopje|Üszküb]]ig (Szkopje) nyomult, felégette a várost, majd a koszovói [[Prizren]]be vonult, de itt a tábornokot elvitte a pestis.
 
A hadjárat hódító szakasza ezzel le is zárult. Az új nagyvezír, [[Köprülü Musztafa]] 1689 novemberében ellentámadást indított, [[Thököly Imre|Thökölyt]] Erdély ellen küldte. A törökök még az év decemberben elfoglalták a koszovói [[Kaçanik]] (Kačanik) erődjét, Károly hannoveri herceg felmentő seregét 1690. január 2-án szétverték, maga a herceg is elesett. A tatárok bulgáriai támadása a keresztény szövetségeseket a [[Balkán-hegység]] mögé szorította vissza. A nagyvezír elfoglalta [[Prishtina|Pristinát]] és [[Kosovska Mitrovica|Mitrovicát]]. A császáriak feladták egész [[Koszovó]]t és Nišig vonultak vissza. [[Mezzomorto Hüszejn pasa|Mezzomorto pasa]], oszmán flottaparancsnok [[Nikápoly]]ból kiindulva augusztus 29-én, alig ötnapi ostrommal bevette [[Vidin]]t, majd a Duna mentén sorra elfoglalta [[Kladovo|Kladovót]], [[Orsova|Orsovát]], [[Galambóc]]ot és [[Ram (Szerbia)|Ram]] erődjét.<ref>{{cite web |url= http://epa.oszk.hu/00600/00617/00003/tsz99_1_2_jaszay_magda.htm |author = Jászay Magda | title = Marsili, a katona, diplomata és tudós Magyarországon a török kor alkonyán (in: Történelmi Szemle, 1999. 1-2. szám) |accessdate=2013-12-13 |format= | work= http://epa.oszk.hu}}</ref>
113. sor:
 
=== Spanyolország és Katalónia (1708–1713) ===
{{Bővebben|Spanyol örökösödési háború}}
1708-ban a [[spanyol örökösödési háború]] alakulása miatt Guido von Starhemberg tábornagyot a haditanács Spanyolországba rendelte. Itt [[III. Károly magyar király|Károly főherceg]] már ötödik éve harcolt a spanyol trónért a Bourbon-párt és [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöp király]] ellen. Portugáliába szorították, innen 1705 októberében hajón [[Barcelona|Barcelonába]] érkezett, azt megtette székhelyévé, s onnan folytatta a háborút. 1706-ban Károly elfoglalta [[Valencia tartomány|Valenciát]], [[Katalónia|Katalóniát]] és [[Aragónia|Aragóniát]]. Egy angol–portugál sereg 1706. június 27-én Madridba is bevonult. A kezdeti sikereket azonban súlyos vereségek követték. Az [[1707]]. [[április 25.|április 25-i]] [[almansai csata]]vesztés után Károly helyzete tarthatatlanná vált.<ref name="enciclopediacat1">{{cite web |url= http://www.enciclopedia.cat/enciclop%C3%A8dies/gran-enciclop%C3%A8dia-catalana/EC-GEC-0064060.xml?kt.subject=ROOT%40ARBRES%40ARBRE+DEL+CONEIXEMENT%40hist%C3%B2ria%40Hist%C3%B2ria+%28per+%C3%A0mbits+geogr%C3%A0fics%29%40Hist%C3%B2ria+d%27Europa%40Hist%C3%B2ria+d%27Europa+%28per+pa%C3%AFsos+i+zones+geogr%C3%A0fiques%29%40Hist%C3%B2ria+dels+pa%C3%AFsos+de+l%27Europa+meridional%40Hist%C3%B2ria+dels+Pa%C3%AFsos+Catalans%40corona+catalanoaragonesa%40Organitzaci%C3%B3+pol%C3%ADtica+de+la+corona+catalano-aragonesa%40Administraci%C3%B3+perif%C3%A8rica+i+municipal+de+la+corona+catalano-aragonesa%40Administraci%C3%B3+perif%C3%A8rica+als+estats+de+la+corona+catalano-aragonesa%40lloctinent+general%40Lloctinents+generals+de+Catalunya%40Lloctinents+generals+de+Catalunya+%28Carles+VI%29%40Guido+von+Starhemberg#.UqjPXScpg0k |title= Gran Enciclopèdia Catalana. Guido von Starhemberg |accessdate=2013-12-12 |format= |work= enciclopedia.cat}} {{ca}}</ref>
 
A császár öccsének kiűzése Spanyolországból súlyos tekintélyvesztést hozott volna a Habsburgoknak, ezért az uralkodó úgy döntött, erősítésül császári ezredeket küld Barcelonába, és egy-egy tapasztalt hadvezért is, akiknek főparancsnoksága alá kell rendelni a sokféle zászló alatt egybegyűlt, rosszul együttműködő, helybéli Habsburg-párti fegyveres erőket. Károly főherceg és szövetségesei [[Savoyai Jenő]]t követelték, de a császár nem merte legsikeresebb hadvezérét Ausztriától távoli frontra küldeni. (Maga Jenő herceg sem ment volna szívesen). Hosszas viták után a Haditanács Savoyai Jenő legjobb vezénylő tábornokát, Guido von Starhemberg tábornagyot nevezte ki spanyolországi főparancsnokká. Némi vonakodás után Károly és szövetségesei is beleegyeztek a döntésbe.<ref name="enciclopediacat1"/>
 
[[Fájl:Convencion para la evacuacion de la Cataluña y el armisticio de Italia.jpeg|bélyegkép|balra|180px|Az itáliai fegyverszünetről és Barcelona kiürítéséről szóló egyezmény (kihirdetve Sevillában, 1713.)]]
 
1708. április 30-án Starhemberg megérkezett Barcelonába, ünnepélyesen és nagy lelkesedéssel fogadták. A következő két évben komoly sikereket ért el. [[1710]]. [[július 26.|július 26-án]] az [[almenari csata|almenari csatában]] [[Jacques Fitz-James of Berwick]] angol csapatainak segítségével legyőzte és [[Lleida|Léridába]] szorította vissza a spanyol–francia csapatokat. [[1710]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] a [[saragossai csata|saragossai csatában]] újabb győzelmet aratott, elfoglalta [[Madrid]]ot, így Károly főherceg 1710. szeptember 28-án ismét bevonulhatott a fővárosba, de csak november 11-ig maradhatott ott, mivel [[Louis-Joseph de Vendôme]] marsall, Franciaországból érkező csapaterősítésekkel visszafoglalta Madridot. Starhemberg Katalónia felé húzódott vissza, de [[1710]]. [[december 10.|december 10-én]] a [[villaviciosai csata|villaviciosai csatában]] vereséget szenvedett az őt üldöző Vendôme-tól. Ellátási hiányossáok és a spanyol nép támogatásának elmaradása miatt Károly hercegnek Barcelonába kellett visszavonulnia.
 
[[1711]]. [[április 11.|április 11-én]] [[I. József magyar király|I. József császár]] váratlanul elhunyt, örököse Károly főherceg lett, aki visszatért Ausztriába. Starhemberget Katalónia alkirályaként Barcelonában hagyta. Anglia azonban, miután biztosítékot kapott, hogy [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] sohasem egyesíti Franciaországot Spanyolországgal, 1711. október 18-án elismerte XIV. Lajos unokáját spanyol királynak, így az angol csapatok is a Habsburg-párt ellen fordultak. Starhemberg, a kiváló taktikus szívós kitartással védte Barcelonát, személyes bátorságáért a spanyolok a megtisztelő ''el gran capitán'' melléknevet ragasztották rá.
 
Az [[utrechti béke (1713)|utrechti béke]]tárgyalások keretében Nagy-Britannia és Ausztria uralkodói már [[1713]]. [[március 4.|március 4-én]] megkötötték az itáliai harcok beszüntetéséről és [[Barcelona]] kiürítéséről szóló egyezményt ({{ny-es|Convenio para la evacuación de Cataluña}}).<ref>{{cite web |url= http://fondosdigitales.us.es/fondos/libros/2006/1/convencion-para-la-evacuacion-de-la-cataluna-y-el-armisticio-de-italia/vista_amplia/ |title= Convencion para la evacuacion de la Cataluña y el armisticio de Italia (Sevillai Egyetem, digitális archívum) |accessdate=2013-12-12 |format= |work= http://fondosdigitales.us.es}} {{es}}</ref>
132. sor:
[[Fájl:Wien.Deutschordenskirche01.jpg|bélyegkép|180px|jobbra|Nyughelye a bécsi ''Deutschordenskirché''ben]]
[[Fájl:Pfeilspitze und Knauf Marschallstab Guidobald von Starhemberg im HGM.jpg|bélyegkép|220px|jobbra|Emléktárgyai a bécsi Hadtörténeti Múzeumban]]
Az evakuáció végrehajtása után Starhemberg jelentést küldött a császárnak, majd [[Friuli–Venezia Giulia|Friulin]] és [[Ljubljana|Laibachon]] keresztül Bécsbe utazott. [[Savoyai Jenő]], a haditanács elnöke féltékenyen tekintett rá, magas tisztségét féltve. A császár engedélyezte, hogy a 60 éves tábornagy, a [[Német Lovagrend]] tagja visszavonuljon laibachi lovagi birtokára ''(Kommende)'' pihenni és egészségét visszanyerni. 1717-ben visszatért Bécsbe, itt a Német Lovagrend rendházában lakott. 1718-ban birtokát a stájerországi Groß Sonntagra cserélte, jelentősen növelve jövedelmeit. Az [[Habsburg–török háború (1716–1718)|1716–18-as Habsburg–török háború]] idején az Udvari Haditanács ideiglenes elnökeként helyettesítette a távol lévő Savoyai Jenő herceget. Végleges kinevezést nem kapott, a császári udvar főhivatalnokai nem kedvelték, csak [[Erzsébet Krisztina magyar királyné|Erzsébet Krisztina császárné]] támogatására számíthatott. A haditanács kinevezte [[Szlavónia]] katonai kormányzójává, e tisztségét haláláig betöltötte.<ref name="Arneth"/>
 
1720-ban a Német Lovagrend ausztriai rendtartományának ''(Ballei Österreich)'' kormányzója ''(Landkomtur)'' lett, majd a rend nagykomtúrjának – a nagymester helyettesének – méltóságára emelkedett. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a rend nagymesterévé ''(Groß- und Deutschmeister)'' akarták volna választani. A tábornagy gondot fordított családja ifjú tagjainak neveltetésre, taníttatására, 1721-ben {{szám|30000}} gulden értékű alapítványt tett, a Starhemberg-házból származó hajadonok hozományára és a Starhemberg özvegyek gyámolítására, ''„hogy a család hírnevén ne essék folt”.''<ref name="Arneth"/>
153. sor:
* [[Bánlaky József]]: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942) [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/index.html (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban]). Forrás: 17–18–19. kötetek.
 
== További információk ==
{{Wikisource|ADB:Starhemberg, Guidobald Graf von|3=de}}
* [http://www.aeiou.at/aeiou.encyclop.s/s781127.htm Az AEIOU Österreich-Lexikonban.] {{de}}
* [http://www.geneall.net/D/per_page.php?id=1721508 Családi összefüggések (geneall.net)] {{en}}
{{Nemzetközi katalógusok|TYP=p|GND=118798480|LCCN=nr/96/28767|VIAF=72190510}}