„A trubadúr” változatai közötti eltérés

A dráma meséje távolról sem oly igényes, hogy megérdemelte volna e komoly összecsapást. Nem is erről volt itt szó. A fiatal mesterek már únják a görög és latin hősöket, az égből leereszkedő félisteneket, tehát mindazokat a témákat, melyek immáron másfél évszázad óta uralkodtak a [[Comédie Française]] színpadán. Valami nyersebb, erőteljesebb, szenvedélyesebb hangot kívántak meghonosítani a deszkákon, még ha ez a merészebb hangvétel sértené is a finomkodó publikum ízlését. A csapongó képzelet, a viharos szenvedély, a robbanásig feszült indulat friss romantikájával akarták az új drámát telíteni. Meg akarták változtatni - tegyük hozzá, ez teljes mértékben sikerült is nekik - a francia vers, a francia dikció aranyszabályait. [[Victor Hugo]] '''Hernani'''ja bebizonyította, hogy a dráma jól elbírja a nyelvkincs merészebb, frissebb szóhasználatát, hogy Corneille és Racine rímtana sem örökéletű: a rím ugyanúgy fejlődik, változik és gazdagodik, mint a művészet bármely más ága. A francia fül rendkívül érzékeny volt a sorvégződések iránt és az ''enjambement'' (a mondat átnyújtása egyik sorvégről a másik sor elejére) olyan drákói szigorú törvényeket írt elő, hogy költő legyen a javából, aki e furfangos előírásoknak eleget tud tenni.

 

 

A spanyol romantika bizonyos mértékig túlmutat [[Victor Hugo]] drámai kísérletén. A képzelet-teremtette és kissé valószerűtlen főhősök mellett ugyanis a mellékalakok egész sorát vonultatja fel és e diákok, polgárok, öszvérhajcsárok, kofák, kocsmárosok, csavargók színes világa már a valóságot, a spanyol életet helyezi a dráma középpontjába.

 

 

== Az opera keletkezése ==