Pozitívmű

(HÁT)POZITÍVMŰ – avagy németül „Rückpositiw”. A barokkban inkább a „Hátpozitív” szerepel; tekintettel arra, hogy az orgonista történetesen háttal ül a miséző papnak, valamint a pozitívmű a karzat mellvédjében van. Tehát ilyen formában az orgonista háta mögött helyezkedik el a pozitívmű. Amennyiben a francia romantika épített pozitívművet, akkor azt a többi manuállal egyazon szekrényben helyezte el; innentől már „csak” pozitívműként utalhatunk rá. Maga az elnevezés korunkban kizárólag attól függ, hogy milyen diszponálású orgonát készítünk, s annak hozadékaképpen hova kerül a pozitívmű. Mint ahogy már szó volt róla, a pozitívmű a korábbi szentélyorgona karzatravitele-képpen jött létre. Azzal, hogy a karzat mellvédjébe került, egy rendkívül előnyös tulajdonsággal ruházódott fel: szabadon kicseng a templom terébe, valamint roppant előnyösen állítható szembe a főmű plénumhangzásával. (Amennyiben legközelebb megfigyelünk egy pozitívművel rendelkező orgona homlokzatát; észrevehetjük, hogy a pozitívmű és a nagy orgona homlokzatában elhelyezett homlokzati sípok teljesen hasonlóan vannak kiképezve; ergo a pozitívmű homlokzata és orgonaszekrényének díszítettsége kicsinyített mása a nagyorgonáénak). Emellett a pozitívmű tökéletesen használható egy adott dallam kiemelésére – tekintettel a különállóságára. Két eset van a principál-regiszterek elhelyezkedésére. Az első: amennyiben a pedálon 32’-, a főművön pedig 16’ principál van, abban az esetben a pozitívművön 4’ principál a legmagasabb principál regiszter. Ily módon a 8’ magasságban egy fuvolát, egy födöttet, vagy mindkettőből egyet-egyet találunk. A második: amennyiben a pedálművön 16’-, a főművön pedig 8’ principál a legmagasabb, abban az esetben a pozitívművön 2’ principál a legalacsonyabb principál regiszter. Ily módon 8’ és 4’ magasságban találhatunk: 8’ födöttet vagy fuvolát; és 4’ magasságban szintén fuvolát vagy födöttet.