„Asiagói csata” változatai közötti eltérés

|helyszín=[[TrentinoTrento|Trient]] ([[Dél-Tirol]]) térsége

A haditervek kidolgozása nagyrészt [[Franz Conrad von Hötzendorf]]hoz, a Monarchia erőinek főparancsnokához köthető. A Monarchia stratégiai kilátásai kedvezőek voltak 1916 tavaszán, mivel [[Szerbia]] vereségével a balkáni front megszűnt, az orosz fronton az orosz csapatok visszavonultak, így jelentős számú monarchiabeli haderőt tudtak átcsoportosítani az olasz frontra. Hötzendorf az Alpokból, [[TrentinoTrento|Trientből]]ból készítette elő a támadást, mivel úgy ítélte meg, hogy az [[Isonzó]] mentén történő áttörésre a térségben tartózkodó nagyszámú olasz csapat miatt amúgy sem lenne lehetősége. A haditerv szerint Asiago irányába, [[Padova]] felé kell kitörnie a frontvonalról az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] haderőinek, bekerítve ezáltal az Isonzó folyónál lévő teljes olasz hadsereget, és így döntő győzelmet aratva [[Olaszország]] fölött.

1916. május 15-re több mint 300 zászlóaljat és mintegy 2000 löveget vonultattak fel [[Trentino]]Trient térségében a Monarchia csapatai. Hötzendorf a siker bebiztosításához a német hadvezetéstől német csapatokat is kért, akik azonban visszautasították, mivel [[Németország]] még nem állt hadban Olaszországgal, illetve a német csapatokra a keleti fronton volt szükség. Az offenzíva majdnem meghiúsult, mivel az olasz titkosszolgálat a támadás előtt egy héttel jelezte Cadornának a csapatösszevonást TrentinoTrient térségében, aki azonban a jelentésre ügyet sem vetett, mivel meggyőződése szerint az [[Alpok]] térségéből nem lehetett támadást várni a nehéz terepviszonyok miatt.

[[1916]]. [[május 15.|május 15-én]] erős tüzérségi előkészítés után megindult a Monarchia 11. és 3. hadserege [[Padova]] irányába. [[Asiago]] és Arsiero városok bevétele után nyitva állt az út [[Vicenza]] felé, amit mintegy 30 km-re megközelítettek a Monarchia csapatai. A Monarchia továbbnyomulását az 1. olasz hadsereg lassította le, Cadorna az [[Isonzó]]nál állomásozó olasz hadsereg nagy részét, egyre több olasz hadosztályt küldött a kritikusan legyengült frontszakaszokra, kihasználva vasútvonalak sűrű kiépítettségét északnyugat Olaszországban. Az olasz front helyzetét a [[Keleti front (első világháború)|keleti fronton]] június 4-én megindult nagyerejű orosz támadás, a [[Bruszilov-offenzíva]] mentette meg, ami miatt monarchiabeli csapatokat kellett kivonni az olasz frontszakaszról, ezáltal leállítva a további lehetséges előrenyomulást. A támadást [[június 10.|június 10-én]] fejezték be.

A korlátozott siker ellenére a Monarchia hadserege jelentős nagyságú hadizsákmányra tett szert: 318 löveget, 191 gépfegyvert szereztek meg az olaszoktól, továbbá {{szám|50000}} olasz foglyot ejtettek. A támadás célja azonban meghiúsult, nem sikerült bekeríteni az olasz haderőt, sőt, az olaszok a vasútvonalakat újból kihasználva a TrentinoTrient térségébe átszállított haderejüket rövid időn belül ismét az Isonzó folyóhoz telepítette vissza, felkészülve ezzel egy újabb támadás, a [[hatodik isonzói csata]] megtervezésébe. Politikai következményei azonban lettek az asiagói csatának: az olasz [[Salandra-kormány]] lemondott és [[Paolo Boselli]]t nevezték ki új miniszterelnöknek.