Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
 
A [[katolikus egyház]] a ''[[Rerum Novarum]]'' (magyarul: "Az új dolgok") 1891-es pápai enciklikában vezetett be egy progresszív konzervatív ideológiát, amelyet szociális katolicizmusnak neveztek el.<ref>Emile F. Sahliyeh. ''Religious resurgence and politics in the contemporary world''. Albany, New York, USA: State University of New York Press, 1990. Pp. 185.</ref>
 
Az [[Egyesült Államok]]-ban elsősorban [[Theodore Roosevelt]] elnököt azonosították a progresszív konzervativizmus irányzatával. Roosevelt azt állította, hogy "mindig hittem abban, hogy a bölcs progresszivizmus és a bölcs konzervativizmus jól megfér egymással."<ref>Jonathan Lurie. William Howard Taft: The Travails of a Progressive Conservative. New York, New York, USA: Cambridge University Press, 2012. p. 196</ref> [[William Howard Taft]] elnököt és az általa kialakított adminisztrációt is progresszív könzervatívként könyvelték el és maga Taft elnök azt nyilatkozta, hogy "progresszív konzervativizmus híve".<ref>Jonathan Lurie. William Howard Taft: The Travails of a Progressive Conservative. New York, New York, USA: Cambridge University Press, 2012. Pp. ix.</ref>
 
[[Dwight D. Eisenhower]] elnök szintén a progresszív konzervativizmus követőjének nyilvánította magát.<ref>[[Günter Bischof]]. "Eisenhower, the Judiciary, and Desegregation" by Stanley I. Kutler, ''Eisenhower: a centenary assessment''. Pp. 98.</ref>
 
[[Németország]]ban [[Leo von Caprivi]] kancellár az általa "Új Irányvonal"-nak elnevezett progresszív konzervatív programot képviselte.<ref>John Alden Nichols. ''Germany after Bismarck, the Caprivi era, 1890-1894: Issue 5''. Harvard University Press, 1958. Pp. 260.</ref>
 
[[Kanada|Kanadában]] számos jobboldali kormány tartozott a progresszív konzervativizmus irányvonalához, illetve 1942 és 2003 között a legnagyobb jobboldali pártot hivatalosan is Kanadai Progresszív Konzervatív Pártnak hívták (''Progressive Conservative Party of Canada'').<ref>Hugh Segal. The Right Balance. Victoria, British Columbia, Canada: Douglas & McIntyre, 2011. Pp. 113-148.</ref> [[Arthur Meighen]], [[R.B. Bennett]], [[John Diefenbaker]], [[Joe Clark]], [[Brian Mulroney]] és [[Kim Campbell]] miniszterelnökök vezettek progresszív konzervativista kormányokat.<ref>Hugh Segal. The Right Balance. Victoria, British Columbia, Canada: Douglas & McIntyre, 2011. Pp. 113-148.</ref>
 
== Jegyzetek ==