„Logopédia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
'''Logopédia''' görög szó, jelentése beszédnevelés. Iszokratész az i. e. V-IV.
== A logopédia tudományról ==
A tudományág elnevezése [[Emil Fröschels]]-től ered, aki a beszédhibák tanaként, orvosi tudományként tartja számon. A logopédia meghatározását, tudomány-rendszertani besorolását a logopédiáról, a logopédiai folyamatról, a logopédia tudományközi kapcsolatáról vallott felfogás, a logopédiai tevékenységet végzők szakmai hovatartozása, a kialakult hagyomány egyaránt befolyásolja. Megítélése ezért országonként és egy-egy országon belül is változhat. A logopédia tudományági értelmezésében nagyrészt a [[gyógypedagógia]] ([[Csehország]]), az [[orvostudomány]] ([[Franciaország]]), ill. a [[pszichológia]] és a [[Nyelvészet|nyelvtudomány]] ([[Lengyelország]]) kap szerepet. [[Németország]]ban mindegyiknek van hatása a logopédia jellegének meghatározásában ([[Albert Gutzmann]] és
Hazánkban is többféle nézet él. [[Hirschberg Jenő]] a gyógypedagógia egyik speciális ágának, [[Surján László]] különálló tudományágnak, [[Palotás Gábor]] pedig a beszédpatológia pedagógiai, pontosabban gyógypedagógiai területével foglalkozó tudománynak tekinti. Értelmezésében a beszédpatológia a beszédzavarok kutatásával, megelőzésével, diagnosztikájával foglalkozó komplex tudomány, amelynek orvosi oldala a hangképzés és a beszéd rendellenességeivel foglalkozó szakterület, a foniátria. [[Vértes O. András]] megállapítása szerint vannak a foniátriát a logopédia részének tekintő nézetek is. [[Gordosné Szabó Anna]] felfogásában a logopédia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia [[kommunikáció]]s zavarokkal foglalkozó ága. Ezek elsődleges és másodlagos típusokra oszthatók. Az elsődleges kommunikációs zavarok, kóros hatás következtében, közvetlenül a beszéd különböző rendellenességeiben (az [[artikuláció]]ban, a [[beszéd]]ritmusban, a beszédmotóriumban és a beszédszenzóriumban) nyilvánulnak meg. A másodlagosak a különböző fogyatékosságokkal együtt járó vagy ezek következményeként fellépő sajátos beszéd-rendellenességekben jelentkeznek. A logopédia tudományközi rendszerében Gordosné Szabó Anna (1979-ben) a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia területén kívül az orvostudomány (orr-fül-gégészet, audiológia, foniátria, neurológia, pszichiátria), valamint a pedagógia (általános pedagógia, beszédpedagógia), a [[nyelvészet]] ([[fonetika]], [[fonológia]]), pszichológia, [[szociológia]], kommunikációkutatás, [[pszicholingvisztika]] kapcsolatát tartja jelentősnek. A korszerű logopédiai tevékenység ezt a fogszabályozás és szájsebészet területével tovább bővítette. A tudomány állandó fejlődését jelzi, hogy a kialakulóban lévő, ill. már kialakult diszciplínák, például [[neurolingvisztika]], [[neuropszichológia]], [[Kognitív tudomány|kognitív pszichológia]], [[észlelés]]lélektan, [[szociolingvisztika]], gyermeknyelvkutatás, beszédakusztika, beszédészlelés is hatottak a logopédiára, sőt annak megújulására, differenciálódására is.
25. sor:
*Frint T.-Surján L. (szerk.): A hangképzés és zavarai. Beszédzavarok. Budapest, 1969.;
*Palotás G.: A logopédia fogalma, célja és feladatai, a logopédia tevékenységi formái. BGGYTF Évkönyve, Budapest, 1967. 187-194.;
*Vértes O. András: A beszédhibákról. Nyelvőr Füzetek. 5. Bp. 1956. 4.;
*Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia. Budapest, 1981.;
*Gordosné Szabó Anna: A magyar logopédia kialakulása. Szemelvénygyűjtemény a gyógypedagógia-történethez. VII. Budapest, 1989.;
| |||