„Román–magyar irodalmi kapcsolatok” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Salamon Ernő –> Salamon Ernő (költő))
Az 1926-ban [[Marosvécs]]én megalakult [[Helikoni közösség|helikoni munkaközösség]] első összejövetelének IV. határozata szerint elsőrendű kulturális feladatának tartotta a román és erdélyi német irodalom termékeinek kölcsönös megismertetését és átültetését. Majd az 1928-as találkozón Bánffy Miklós beszámolt a román-magyar irodalmi kapcsolatok alakulásáról, egy tervbe vett [[bukarest]]i Helikon-estélyről. Az Erdélyi Helikon folyóirat ekkor megfogalmazott programjának 3. pontja kifejezetten a román irodalom ismertetésére, a magyar irodalmat illető állásfoglalások regisztrálására és az erdélyi szellem román nyelvű megnyilvánulásainak számbavételére vonatkozik. 1932 tavaszán a helikoni írók köréből megalakult a [[Pen Club]] magyar alosztálya is. A román Pen Clubot ez alkalommal Emanoil Bucuţa főtitkár képviseli, aki ezután több helikoni találkozón is megjelenik vendégként; Bukarestben megjelenő lapja, a ''Boabe de Grâu'' (1930-34) különben rendszeresen ismertette a magyar műveket, figyelemmel követte az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] és a ''[[Erdélyi Helikon]]'' tevékenységét, magyar szerzők műveit közölte fordításban.
 
A célkitűzések ellenére az ''Erdélyi Helikon'' román anyaga nem túl gazdag. Elsősorban fordításokat közöltek kortárs román költőkből ([[Tudor Arghezi]], [[George Bacovia]], [[Lucian Blaga]], [[Emil Isac]], [[Octavian Goga]], [[Ion Minulescu]], [[Ion Pillat]], stb.); a tolmácsolók közül kiemelkedik [[Dsida Jenő]], [[József Attila]], [[Kádár Imre (író)|Kádár Imre]], [[Szemlér Ferenc]]. A román próza- és drámafordítások közlése jóval esetlegesebb: mindössze hat novella, drámarészlet a 16 év alatt. Gazdagabb a kritikai és folyóiratszemle rovat. A román anyagot eleinte Kádár Imre, majd Szemlér Ferenc gondozta. Szemlér bemutatta a modern román költészetet (1933/9), elemezte ''Az ember tragédiája'' Octavian Goga-féle fordítását (1935/3). A [[Korunk]] román anyaga lényegesen bővebb, s az [[1930-as évek]]ben valamivel tervszerűbb is, minthogy a baloldali szerzők műveit igyekszik tolmácsolni, ismertetni.
 
1927-ben Keresztury Sándor az erdélyi román közművelődést, 1929-ben [[Aurel Ciupe]] a román [[képzőművészet]]et, 1931-ben [[Korvin Sándor]] a modern román regényt, 1935-ben [[Papp Ferenc (műfordító)|Bálint István]] a román társadalmi regényt mutatja be. 1939-ben [[Kovács Katona Jenő]] arra figyelmeztet, mennyire szervezetlen a román-magyar kulturális közeledés: a román irodalmat rendszeresen tolmácsolják, de a magyart csak ritkán. Az [[1930-as évek]]ben 20 modern költő 64 verse szólal meg magyarul a [[Korunk]]ban, többször is visszatér a ''"Mai román költők"'' gyűjtőcím. A leggyakoribb fordítók [[Brassai Viktor]], [[József Attila]], [[Kibédi Sándor]], [[Korvin Sándor]], [[Méliusz József]], [[Salamon Ernő (költő)|Salamon Ernő]], [[Szemlér Ferenc]]. Prózát is közölnek többek között Geo Bogzától, Panait Istratitól, Mihail Sadoveanutól, Alexandru Sahiától. A román vonatkozású anyagot főleg [[Méliusz József]] gondozta. Különösen emlékezetes a Korunk 1936. februári ún. román száma, amelynek szerkesztésére bukaresti munkatársakat kértek fel, s román baloldali szerzőktől származó hat tanulmányban mutatták be az országban uralkodó állapotokat.
1957-től, új folyamának megindításától kezdve a [[Korunk]] vállalta magára legkövetkezetesebben a kapcsolatápolás szerepét. Az első évfolyamok szinte mindegyik számában találunk idevágó írást Szemlér Ferenc, Corneliu Codarcea, Veégh Sándor, Faragó József, Engel Károly, Balla Ernő, Kakassy Endre, Vita Zsigmond, [[Dánielisz Endre]] tollából. A későbbiekben Dávid Gyula, Kántor Lajos, [[Szász János (író)|Szász János]], [[Szilágyi Júlia]] ír román-magyar vonatkozású cikkeket. Rendszeresen közölnek román szerzők tollából is tanulmányokat, néha pedig versfordításokat. Az 1973-tól megindított [[Korunk Évkönyv]]ek közül az 1974-es sajtótörténeti jellegű, a sajtókapcsolatok köréből közöl több dolgozatot, az 1979-es Évkönyvben jelenik meg Nicolae Dunăre ''Román-magyar-szász etnokulturális kapcsolatok'' c. tanulmánya. Az 1970 óta megjelenő [[A Hét (hetilap, Bukarest)|A Hét]] a román-magyar kapcsolatok történelmi múltját és jelen gyakorlatát bemutató írásokat ad közre, kitér a román irodalmi élet fontosabb eseményeire.
 
Az [[1960-as évek]] végének átmeneti politikai nyitása lehetővé tette közép- és főiskolai [[Romániai magyar diáklapok|diáklapok]] indítását. Ezek közül azok, amelyek nyelvileg vegyes intézetekben jelentek meg, többnyelvűek. [[Kuszálik Péter]]nek az 1940-1989 közötti romániai magyar sajtót felölelő bibliográfiája adatai szerint a számba vett diáklapok (57 cím) közül 45 a kétnyelvű, s ebből 12 csak szórványosan közöl [[magyar nyelv]]ű anyagot is. Így a [[kolozsvár]]i ''[[Fiatal Szívvel]]'' magyar, román és német, az ''ABC'', a [[sepsiszentgyörgy]]i ''Aurora'', [[Gyökerek (diáklap)|Gyökerek]], a [[szatmárnémeti]] ''Diákszó'', a [[temesvár]]i ''[[Juventus (diáklap)|Juventus]]'', a [[kézdivásárhely]]i ''Zorile-Ébredés'' többnyire magyar és román cikkeket közölt, ápolva a közös hagyományokat. A [[marosvásárhely]]i [[Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem|OGYI]] ''Aesculap'' c. diáklapja szintén három-, a pedagógiai főiskoláé, az ''Athenaeum'' kétnyelvű volt. Különösebb művelődéstörténeti jelentőségre csak az 1968-benban indult [[Echinox]], a kolozsvári egyetemisták fóruma tett szert nem csak a román oldalak közé ékelt magyar és német oldalak révén, hanem egy olyan szellemiség kifejezőjeként, amelyben egymásra találhattak a fiatal nemzedékeknek a rendszerrel egyre inkább szembekerülő képviselői. A folyóirat különben gyakran közölt kölcsönös versfordításokat is.
 
A [[Színházművészet|színházi]] kapcsolatok az 1950-es évektől rendezetté, mondhatni felülről irányítottá váltak. A hat magyar társulat szinte kötelező jelleggel évente egy-egy román szerzőtől származó darabot is bemutatott. Román rendezők, díszlettervezők gyakran szerepeltek a magyar társulatok darabjainak színrevitelénél. Egy-egy kimagasló magyar művész, mint [[Kovács György (színész)|Kovács György]], [[Harag György]] a román társulatoknál is megbecsült vendégszereplő, rendező volt. Egy-egy színész, mint [[Bisztrai Mária]], [[Csiky András]], [[Fábián Ferenc]], Kovács György, [[Lohinszky Loránd]], [[Sebők Klára]], [[Széles Anna]], román filmekben is főszerepet kapott. 1971-től a [[Román Televízió]] magyar adása is rendszeresen szolgálja az irodalmi-művelődési kapcsolatokat. 1972-ben például a magyar irodalom legjobb román fordítóit mutatták be sorozatban és magyar színielőadásokat román felirattal.